A+ A-

Éjjeli szolgálat

Ez a szolgálat sem indult életem legjobbjaként. Eleve este volt, a sötétben pedig nem sokat tehet egy szerencsétlen katona őrszolgálatban, kint a reptér leghátsó posztján, közel s távol sehol egy teremtet lélek. Itt csak sötét van, balra a kerítés, legalábbis ott kell lennie, mert látni nem látom. Őrbódém fényei nem jutnak el odáig. Örülhetek, hogy az ide szerelt lámpa legalább a bódét bevilágítja. Szembe velem a kifutó, azon túl pedig hivatalosan működőképes, nem hivatalosan kimustrált helikopterek várják az elmúlást csendesen. Ha nekem unalmas, nekik milyen lehet?
Egyetlen társam a magányban egy könyv és egy hűtőládányi sör, mely az asztal alatt lapul és a nappal folyamán bújhatott el itt, mikor még az élet is jelen volt ezen a helyen. Ilyenkor persze már senki sem látogatja meg a szerencsétlen szolgálatos katonát. Hajnali egy tájékán alszik a nép, vagy bármi mást csinál, de a reptér legvégébe a fene se eszi ki őket. Kénytelen vagyok a könyvvel elütni az időt, meg néha belekortyolgatok söröcskémbe. Így talán átvészelem ezt a dögunalmas, gatyarohasztó meleg, vaksötét szolgálatot. Legalább hűvösebb lenne, de nem, a nyár éppen erre a napra időzítette legfüllesztőbb melegét.
Hopp, mozgás a reptér felől. Ezt csak szemem sarkából látom, ám éber őr lévén azonnal reagálok. Odafordítva fejem tökéletesen rálátok a közeledő zseblámpás alakra. Mivel behatoló nem közelítene a reptér felől, pláne nem világító zseblámpával, könnyen rájöhetek, hogy ez bizony ellenőrzés lesz. A sör a pillanat tört része alatt visszapottyan a ládába, amit lábammal lökök be az asztal rejtekébe. Gyorsan gyakorlóm felsője után kapok, hátha valamelyik katonásdit játszó magasabb rangú seggfej ugrott le ide, de aztán meglátom, hogy ez csak a jó törzs. Azaz Harkány Linda törzsőrmester. Elég jó fej ahhoz, hogy még a sör miatt se szóljon meg.
- Szia. - üdvözöl szívélyesen.
- Szia. - köszönök vissza hasonlóképpen
Amit tudni kell a törzsről, hogy nagyon szép nő. Mikor először találkoztam vele - annak is van már vagy egy éve - kerek arca azonnal megfogott. Rövid, vörös haj, kék szemek, pisze orr, telt ajkak. Összhatásában rendkívül kedves és aranyos kisugárzása van, de ha felmérgesítik, akkor egy felhergelt kidobó fiú se tudna rondábban nézni.
Aztán a múlt heti nyílt napon, amikor szerencsésen megint szolgálatban voltam, találkoztam vele. Akkor láttam először civilben, a gyakorló jótékony takarása nélkül. Hát nem mondom, a testére sem lehet panasza. Formás, nőies, de érezhető, hogy teljes menetfelszerelésben is bárhová elszaladna, a legnagyobb géppuskatűz közepén. Az első gondolatom természetesen az volt, hogy szívesen megfektetném.
- Mi a helyzet? - szakítja félbe kérdésével gondolatmenetem.
- Unalom a köbön. - válaszolom, miközben beljebb lép a bódéba.
Szemem kissé elkerekedik, amikor meglátom, hogy egy száll trikóban van, azt is összecsomózta a hasa felett. A lámpafényben megcsillant az izzadtság a testén, bennem pedig kezdtek felpörögni a hormonok.
- És te? Ellenőrző körút? - hebegem, bár ennél nagyobb hülyeséget úgyse kérdezhettem volna. Hát mi mást csinálna itt a semmi közepén? Biztos nem a két szép szememért jött ide.
- Olyasmi. - mosolyodik el kajánul, majd mélyen behajol fölém.
Miközben benyúl az asztal alá, hogy kihalásszon a hűtőládából egy sört, én kényelmetlenül fészkelődni kezdek. Feje igencsak közel került mozgolódó férfiasságomhoz, és a helyzetet az se teszi könnyebbé, hogy ezzel a mozdulatával tökéletes rálátást biztosít trikója alatt megbújó formás melleire. Nyelnem kell, férfiember ezt nehezen bírja. Fejembe záporozik ezernyi erotikus életkép, mind arról szól, hogyan tudnánk a kis bódéban lezavarni egy menetet, vagy kettőt, hármat.
Aztán elmúlik a pillanat, sörrel a kezében egyenesedik fel. Meghúzza az üveget, egyúttal végigmér. Izzadok, de már nem csak a meleg miatt. Férfiasságom ágaskodik, a gyakorlóban viszont ez nem látszik annyira, ezért pedig hálát adok a szabójának. Valamit azonban mégis leszűrhet, mert mosolya, az a gyönyörű mosolya tovább szélesedik.
- Mit olvasol? - kérdezi kisvártatva.
Mit tudom én. Elgondolkodom, vajon hangosan kimondtam-e. Aztán, mivel a válaszra vár, eldöntöm, hogy nem, így válaszolok.
- Semmi érdekeset, csak egy haver adta kölcsön. - remélem nem lett túl suta a válasz, de most valahogy nem ezzel akarom untatni, elég, ha én untam.
- Szerinted beülhetnénk egy gépbe? - bök a fejével minden átmenet nélkül a helikopterek felé.
Ezt most kicsit át kellett gondolnom. Sejtem, miért akar beülni az egyik helikopterbe, csak arra kellett választ találnom, hogy megéri-e ezért elhagyni az őrhelyem és kockáztatni az állásom. Aztán ránézve Lindára, aki egyben az ellenőrzést végző tiszt is, úgy döntöttem, határozottan megéri a kockázatot.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.76 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 gyuri0926 2014. 12. 20. szombat 07:59
Ez se volt katona ......
#3 zsuzsika 2014. 12. 20. szombat 07:56
Nem tetszett.
#2 papi 2014. 05. 12. hétfő 06:03
Sok jó katonaemlék....
#1 Törté-Net 2005. 08. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?