Mese az egész világ

Szavazás átlaga: 6 pont (16 szavazat)
Megjelenés: 2005. augusztus 19.
Hossz: 17 304 karakter
Elolvasva: 1 169 alkalommal
Apró kislányként állok a hatalmas kovácsoltvas kapu előtt. A magas kőfal és a mindent beszövő folyondár eltakarja előlem a túloldal titokzatos világát.
Be szeretnék menni!! Mágnesként vonz a másik oldal.
Félelemmel, vegyes kíváncsisággal nyúlok a méretes kilincs felé. Mi lesz, ha nem tudom kinyitni, réginek és rozsdásnak látszik. Jaj, csak nehogy zárva legyen!!! Nem tudom, hol van a kulcs, ha van valahol egyáltalán!!
Be kell jutnom! Szeretném, akarom!! Nagy levegőt véve megmarkolom a kopott kilincset és feszülten koncentrálok. Istenem, segíts!!!

Nyomja le kezem a titkok zárját. Apró pattanás hallatszik csupán a halotti csendben, s feltárul lassan az ajtó. Ott állok a küszöbön, belépni még nem merek. Félem és vágyom azt az egyetlen lépést. Hűvös légáramlat kerülget, megborzongok hűvösétől. A hátam mögött a régi, ismert (unt? ) világ, előttem még a homályos, de rejtélyes új világ. Ki tudja, mi vár rám! Jó, rossz? Öröm, fájdalom? Társak, magány? A változást magam akartam. Hát fel a fejjel!
Egy perc törtrésze csupán – s átértem a másik oldalra. De mi ez? Hiszen körös-körül minden szürke, élettelen. Hát ez várt volna? Nem akarom elhinni! Óvatosan beljebb lépek. Egy palota udvarra érek, előttem hajdan volt szökőkút üres kádja tátong felém. A csobogó víz ki tudja mikor távozott tőle. A hatalmas kőedényekből szürkére aszott, ezeréves halott virágok fogadnak csupán. Élő nem létezik ezen a kihalt tájon. Nehéz sóhajjal lépek a széles, egykoron színes ásványokkal borított, mostanra megfakult útra, mely vonzza a lábam. Kivezet az udvarból, ki a kertbe. A kertbe, mely láttán könny szökik a szemembe. Hatalmas, fenséges lehetett annak idején, most kopár. Égig érő csontváz-fák erdeje némán állja ezeréves sorfalát.

Talán sosem élt virágok, megannyi kőszobor. Fáj ezt látni! Miért? Kinek árthattak, hogy ezt kapták jutalmul? Reszketeg kézzel simítom végig a "élő"sövény maradék vázát. A kopasz ágacskák belekapaszkodnak az ujjaimba, mint segítő jobbért a fuldokló. Mi ez? Nem eresztenek, elönt valami hihetetlen érzés. Élnek, Élni Akarnak! Leguggolok a kicsiny, fakó virágok közé. Fáradtan támasztják magukat a lábamhoz. Érzem a borzongást a bőrömön, szükségük van az energiámra, az életemre.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 8 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6 pont (16 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a
angel234
2022. november 12. 02:33
#9
Ez szép történet lett.
1
v
vasas62
2022. november 11. 14:29
#8
Valaki sok mesét olvas.
1
én55
2022. január 7. 11:53
#7
Nálam is tíz pont, de ez tényleg nem ide való.
1
Andreas6
2020. május 23. 09:08
#6
Fantasztikusan gazdag, gyönyörű írás - túl jó erre az oldalra. Nem akarok általánosítani, de nagyon sok olyan olvasó van itt, akiknek a hozzászólásaiból csak az jut az eszembe, hogy kár gyöngyöt szórni a disznók elé. Nálam hatalmas tizes!
1
zsuzsika
2015. január 1. 15:54
#5
Közepes.
1
a
A57L
2014. szeptember 12. 09:05
#4
Jó,de nem ide való.
1
genius33
2013. március 8. 17:27
#3
Nagyon szupi 😀
1
janipapa
2005. augusztus 22. 23:42
#2
Csipkerózsika inverz. De azért nem rossz.
1
T
Törté-Net
2005. augusztus 19. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1