A+ A-

Tengerparti kaland

- Igen... csináld! - suttogta félig elalélva, érezve a közelgő édes kéjt. Igen, már jön az az ismerős bizsergés onnan a medencecsontja felől, valahonnan a gerince tájékáról, egy meghatározatlan pontból hogy aztán összpontosuljon minden oda, a lába közé, a nedves redők közé, a kis sötét barlangba, amelynek bejáratán most barátja szerszáma csuszkál erőteljesen ki-be és ezt az egészet mintha azzal a kis gombbal indítaná, amely onnan, a nedves szirmok közül bújik elő és amelyet most jobb kezének középső ujjával egyre vadabbul simogat körbe-körbe...
- Au, au ... - hallotta valahonnan messziről barátja fájdalmas hangját, és egy pillanat alatt magához tért a kábulatból, annál is inkább, mivel barátja egyszeriben mindent abbahagyott és nagy jajgatással leszállt az ágyról. A lánynak hirtelen egy gyermekkori emléke jutott az eszébe: 3-4 éves lehetett, éppen megtanult kerékpározni - a házuk előtt lévő dombbal viszont sehogy sem tudott megbirkózni, pedig de sokszor is megpróbálta. Aztán egy napon, minden erejét és bátorságát összeszedve újra nekiveselkedett. Már csak pár méter hiányzott a domb tetejéig amikor a szomszéd fiú, Géza rákiabált: úgysem érsz fel, úgysem érsz fel..! - és tényleg, pár méterrel a cél előtt feladta, nem bírta tovább és visszagurult... Gézát akkor egy életre meggyűlölte...
Mindene lüktetett. Kapkodva szedte a levegőt és ujjai még mindig a keményre duzzadt, nedves borsószemet simogatták, másik kezével bal mellét markolta... Lassan eljutott a tudatáig, mi is történt valójában. Barátja ott állt előtte az ágy végén, meredező szerszámmal, meggörnyedt testtel és a fájdalomtól eltorzult arccal makogott:
- Ne haragudj, képtelen vagyok folytatni, mindenem fáj, úgy érzem, szétreped a hátamon a bőr.. - mondta és óvatosan a háta mögött lévő fonott székre roskadt.
A lány felült az ágyon. Még mindig reszketett az egész belsője, jobb kezének ujjai még mindig lábai között matattak és talán a gyors mozdulattól - ahogy barlangjának nedves bejárata hirtelen bezáródott - pukizáshoz hasonló hangott hallatott. Maga sem tudta, hogy ettől a hangtól-e, vagy az egész helyzet komikus voltától, de féktelen nevetésben tört ki. Barátja értetlenül meredt rá és úgy nézett ki, mint akit rettenetesen dühít a lány nevetése. A lány csak kacagott, mellei vidáman táncoltak a nevetés ritmusára.. Nevetett, pedig az igazat megvallva, sírni lett volna kedve. Olyan közel volt már és úgy szeretett volna egy jót élvezni..
- Hagyd már abba. Neked ez nevetséges? Nemhogy sajnálnál! - kiabált rá a fiú egyre döhösebben.
- Eszemben sincs sajnálni téged! - hagyta abba a lány hirtelen a nevetést.
- Úgy kellett! Mert neked hiába beszél az ember, te mindig mindent jobban tudsz a másiknál! Mondtam, hogy kendd be a hátad a napolajjal, nem mondtam? Mondtam, hogy itt nagyon erős a napsugárzás, főleg dél körül, amikor a parton sétáltunk.. de a te kemény fejednek hiába beszél az ember.. nem, neked nincs szükséged napolajra, se sapkára, sem napernyőre, mert nem vagy olyan puhány mint én.. aha, tényleg nem vagy az.. nézz magadra, azért égett a fenekeden meg a farkadon kivül mindnened tűzpirosra...! - mondta a lány dühösen és magára kapta szexis fürdőruháját.
A fiú erre nem tudott mit szólni, a távirányitó gombjaival matatott és össze-vissza kapcsolgatta a TV-t, végül megállapodott egy brazil szappanoperánál és bámult a képernyőbe, pedig számára érthetetlen nyelven játszódott az egész pedig feliratozva is volt a film, de az még érthetetlenebb volt.
A lány sietve összekapkodta cuccait, belehányt mindent a strandtáskájába.
- Megyek a partra. - mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
Lassan ballagott lefelé a lépcsőn, bőszen lóbálva táskáját, és arra gondolt, hogy nem éppen így képzelte el első közös szabadságukat. Egy kis utazási irodában találtak erre a hotelre és rögtön beleszeretett. Kis hóferhér épület, pici ablakokkal, bambusztetővel - kivülről egy régi parasztháznak nézné az ember, bent viszont maximális luxus vár a vendégre, légkondicionált, szépen berendezett szobák, kilátás a tengerre.. de ami a legjobban megtetszett neki, hogy nem egy túlzsúfolt turistaközpontban, hanem egy eddig még a turisták által csaknem felfedezetlen, kis félszigeten van, hatalmas pálmafaerdő szélén, aranyszínű homokos stranddal, gyönyörű kék tengerrel övezve. Minden ideális lehetett volna... Szeretett volna nagyokat sétálni a parton, napozni, fürödni a kristálytiszta vizben, szeretkezni, bolondozni.. De a barátja más programot szeretett volna - beülni a hűvös kis vendéglők valamelyikébe, csipegetni a helyi specialitásokból és tengeri herkentyűkből, finom borocskát iszogatni.. bent a hűvös félhomályban. Most már bánta, hogy nem egyeztek meg, hogy nem beszélték meg előre, mi is lesz a program. Szóval az egésznek a vége az lett, hogy a barátja már az első napon rákvörösre süttette magát, este még az orvost is ki kellett hívni hozzá, kapott valami csodakrémet, azzal kell a leégett testét kenegetni...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.5 pont (8 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2014. 02. 12. szerda 06:29
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2005. 08. 6. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?