Leányneveldében

Éreztél már esoillatot? Tudod olyat, mint amikor a forró júliusi délutánt elmossa a zápor, és a házakon túl a rétek tiszta, huvös illatát hozza a szél. Jellegzetes tiszta illat. Igen, biztosan ismered!
Nem használt parfümöt. Mégis, a borének illata volt. Nyári záporillata...

Akkor fejeztem be a foiskolát. Véget értek a diákévek. Az állás utáni szaladgálás során hamar kiderült, hogy a rajz szakommal semmire sem megyek, így aztán feladva az ambícióimat, a Ba – i Leánynevelo Otthonban helyezkedtem el. Igaz, messze volt, de a buszt fizették. Ami pedig végképp döntött az a pénz: a pótlékolt bérem annyi, mintha máshol igazgatói státuszt töltöttem volna be. Igaz, utaznom kell és néha éjszakáznom is. A lányokkal nincs annyi baj és még meg is fizetik!
Nem véletlenül: az otthon szomorú hely volt.

Földszintes épületcsoport, szuk rácsos ablakokkal, magas kerítéssel, körbezárt kopár udvarral. A kisváros parkjának szélén úgy terpeszkedett, mint egy soha nem gyógyuló fekély. Belül sem volt jobb! A boltíves, kopadlós helyiségek bútorzata kimustrált szekrényekbol és nyöszörgo vaságyakból állt. Mintegy száztíz gyerek élt, lakott, és tanult itt. A volt járási börtön salétromtól virító falai között.

Az eso utáni rétek... Még mindig érzem. Az illat. Ott volt a legerosebb, ahol a tarkón a haj apró, arany pihékbe megy át. Ági... Így hívták. Soha nem felejtem el! Az én nagy bunömet.

Ba – i Állami Leánynevelo Otthon...
A hálótermekben 10 – 20 gyerek zsúfolódott össze, háromtól tíz, tíztol tizennyolc évesig, vegyesen. A hosszú kofolyosó végén, két szárnyban sorakoztak a "kis – " és a "nagylány" hálótermek. Éjszakára az elválasztó vasrácsra lakat került. A neveloi szoba a "nagylány" részen volt.
Este tíz után – a szabályzatnak megfeleloen – a központi áramtalanított épület sötétbe borult. A vastag falak között lassan elültek a neszek. Éjfél körül már mindenki aludt. Kezdodhetett a titkos randevú. Hogy számoltam a perceket! A neveloszoba ajtaját résnyire hagyva vártam meztelen talpak surranását...
Ági... Ott ismertem meg. Én huszonegy voltam, o tizenhat. Én nevelo voltam, o nevelt. Hiába telt el annyi év, és hiába lettem azóta "Közmegbecsült Tanár Úr"... Az emléke még most is kísért! A lelkiismeret... A bun és a kéj, azóta sem ízlelt különös elegye!
Elso alkalommal a "fürösztés" – kor figyeltem fel rá.