A+ A-

Vera

Eredeti történet: Literotica
"Ki van ott?" fordult az erdő felé Vera a homoknyelven.
Lebuktam egy bokor mögé.
"Tudom, hogy te vagy az, Sam!" mondta. "Ne kémkedj utánam, vagy megmondalak a mamának!"
Ez elég nevetségesen hangzott a szájából. 18 éves voltam, és anyánk már régóta nem ártotta bele magát a vitáinkba, de Vera négy évvel előttem született, és számára én még mindig a csibész kisöccse voltam. Ha jobban belegondolok, nem is tévedett nagyot.
"Nem is kémkedtem," lódítottam felemelkedve a bokor mögül.
"Nem hiszem el, hogy idáig követtél," mondta.
Gyanakodva nézett rám, de nem tűnt mérgesnek.
"Évekkel ezelőtt ismertem már ezt a helyet," védekeztem az igazságnak megfelelően. "Tizenhárom éves korom óta járok ide úszkálni."
Pajkos mosolyt láttam átsuhanni az arcán.
"Tudom," szólt, "én is játszottam párszor Nyomkeresőt..."
Kezdtem kapisgálni. Tehát ő volt! A legutóbbi pár alkalommal határozottan éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Mégis, mikor reggelinél Vera bejelentette, hogy jár egyet az erdőben, és átvillant az agyamon, hogy talán a kedvenc zúgómnál fog kikötni, elhessegettem a gondolatot. Persze aztán mindenesetre utána eredtem.
Mikor errefelé vezetett az útja, meggyőztem magam, hogy akár ő is felfedezhette magának a helyet, de most a beismerése után már nem lehettek kétségeim.
Mérlegeltem a fejleményt.
Hányszor bújtam ide a magányt keresve? Hányszor fürödtem itt fürdőruha nélkül? Hányszor hevertem itt pucér seggel a forró homokban, lábam a vízbe lógatva?
Hányszor és hányszor...
"Meglepettnek látszol," szólt, miközben emésztettem a dolgot.
"Neem... illetve..."
Leterítette a fövenyre a takaróját, és nekilátott, hogy kifűzze a cipőjét.
Leültem egy kőre nem messze tőle és a mély katlanba ömlő vízesésre meredtem, csalódottan és kétségekkel telve. Nem tudtam, mi mindent láthatott, mikor néha megtörte meztelen menedékem magányát, de abban biztos voltam, hogy én most elszalasztottam az alkalmat, hogy ruhátlanul láthassam.
"Na, úszol egyet, vagy mi lesz?" kérdezte.
Felé fordultam, éppen mikor a rövid farmernadrágjától próbált megszabadulni. Alatta a sárga, egyrészes fürdőruciját viselte.
Válasz helyett felmarkoltam pár kavicsot, és kacsázni kezdtem velük.
"Öcskös, most nehogy duzzogni kezdj nekem!" szólt azon a leereszkedő hangon, amit mindig is utáltam. Még mindig úgy beszélt hozzám, mintha gyerek volnék. Nem vette észre, hogy közben férfi lettem?
Legalább fél fejjel magasabb vagyok nála, nincs egy deka felesleg se a testemen. Kócos, világosszőke tincseim mindig a zöld szemeim elé tolakodnak, de nem tudom velük nem észrevenni a suliban a csajok kíváncsi pillantásait. Hiába, Verának már mindig csak a kínzógép öccse maradok.
Hirtelen elhatározással kiegyenesedtem, lerúgtam a tornásom, és kibújtam a pólómból. Ledobtam a homokra, és a vízeséssel szembe meredő sziklapárkány felé indultam.
"Hová mész?" szólt utánam Vera. Tudomást sem véve róla, lassan felkúsztam a két emelet magasba nyúló állásra. Kiléptem a szikla szélére, és lenéztem rá.
"Nem ugrasz le, ugye?" próbálta túlkiabálni a vízesés zaját. "Sam! Szerintem nem biztonságos! Nem hiszem, hogy... - SAM!"
Elrugaszkodtam a párkányról, és fejem az utolsó pillanatban lehúzva, nyílegyenes testtel vágódtam bele a feneketlennek tűnő kékségbe. A hideg víz azonnal felpezsdítette a vérem.
Mielőtt felmerültem volna, meggondoltam magam, és a víz alatt a szikla másik oldala felé igyekeztem. Vera hangosan szólongatott.
"Sam! Sam! Ez egyáltalán NEM vicces!" kiáltotta olyan őszinte aggódással a hangjában, hogy elöntött a lelkiismeretfurdalás. Ár ellen körülúsztam a sziklát, és szégyenlős mosollyal bukkantam fel a vízből, újra a látóterében.
Arckifejezése megkönnyebbülésbe váltott, de kiválóan palástolta, milyen hatással volt rá a vakmerő mutatványom. Visszaült a pokrócra, előkereste a naptejes flakonját, és a pólóját levéve, ráérősen kenegette a karját, lábait.
Odaúsztam hozzá, és kiléptem a homokpadra. A pléd sarkánál megállva, ráspricceltem pár cseppet az üdítő vízből.
"Eszedbe ne jusson!" figyelmeztetett, még mielőtt rácsavartam volna a hajam (mert tényleg ezt terveztem), úgyhogy engedelmesen hátrébb léptem, és mellette ráztam le magamról a vizet. Kitartóan dörzsölgettem a szemem, alkalmat kínálva számára, hogy kendőzetlenül szemügyre vehesse a félmeztelen testem. Nagyon jól tudtam, milyen látványt nyújt a combomra tapadó, áttetsző sortom, ha nincs alatta alsónadrág, mint nyáron általában. Bár a hűvös víz megtette a hatását, péniszem mégis észrevehetően dudorodott alatta.
Mikor kinyitottam a szemem, elkapott tekintete elárulta Verát: ő is észrevette a dolgot.
"Milyen a víz?" érdeklődött.
"Jobb nem is lehetne," válaszoltam, "nem próbálod ki?"
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.03 pont (239 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#25 tomi19 2015. 01. 25. vasárnap 20:20
Nagyon jó 10 pont.
#24 listike 2014. 09. 2. kedd 14:28
Nagyon tetszett.
#23 papi 2013. 09. 1. vasárnap 11:01
Jóóóó
#22 A57L 2013. 07. 3. szerda 04:48
Szuper.
#21 Ickx 2013. 01. 15. kedd 03:56
Jó, 9p smile
#20 atti78 2012. 09. 10. hétfő 09:14
Csatlakozok az előttem szólok hoz 10pont,kár hogy nincsen folytatása a történetnek:(
#19 Bikmakk 2012. 07. 21. szombat 23:49
10 pont, várom a folytatást.
#18 Kaszkadör 2012. 01. 15. vasárnap 20:15
Csodás nyaralás lehetett,10 pont
#17 Ákos 2010. 05. 4. kedd 11:06
Részemről 10 pont! Nagyon jó!
#16 tiborg 2010. 04. 23. péntek 05:32
A prezentacio uj,de az iro a regi jo elbeszelo.
#15 sarmos 2010. 04. 13. kedd 03:15
jo
#14 Sophie 2009. 07. 8. szerda 05:39
Szerintem is nagyon jo. Csatlakozom az elottem szolokhoz a helyesirassal kapcsolatban. Jo lenne ha lenne folytatas. 10/10
#13 krisz 2008. 10. 14. kedd 11:18
bravo,szuper,folyt.kőv.
#12 sihupapa 2008. 10. 4. szombat 04:46
imádlak"wanda"
#11 sihupapa 2008. 07. 19. szombat 21:32
lesz folytatás?
#10 latnok 2008. 02. 7. csütörtök 14:15
Nekem tetszett! Várom a folytatást!
#9 fiest 2007. 04. 27. péntek 15:29
a folytatást is szivesen olvasnám!
#8 Nyolán 2005. 04. 11. hétfő 14:09
utolsó sor korrekciója:

tűrhető novella volt. El is mentem az olvasása közben:)
#7 Nyolán 2005. 04. 11. hétfő 14:08
Csatlakozom MZ/X-hez. A legtöbb írásmű valóban egy helyesírási hibáktól hemzsegő okádék, melyből néha még a jó ötlet is hiányzik. Ez viszont egy tűhető novella vol.t íel is mentem az olvasása közbem:)

8p
#6 Livi 2005. 03. 31. csütörtök 12:42
Ténlyeg jó.. csak az zavart egy kicsit, hogy mégis testvérek... azért egy 8-as jár.. :)