Álmodom egy férfiről

Szavazás átlaga: 7.75 pont (20 szavazat)
Megjelenés: 2005. február 8.
Hossz: 17 419 karakter
Elolvasva: 1 497 alkalommal
– Lángod lobogjon izzva, fehéren, / Még fájnak a csókok, fájnak a vágyak/ Te vagy a kínom, a gyehennám nékem, / Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. *
Súlyos a csend az utolsó sor után. Az osztály megdermed, csak bámulnak, vagy tétován rebben a tekintetük. Magamban mosolygok, ahogy végignézem őket. Csupa budai úrilány, úrifiú, azaz csak majdnem, van néhány szegényebb sorból származó tehetség is az osztályomban. Buda, napfény, árnyas fák, elit gimnázium. Nem a csepeli panel a sötét konyhával, anyám varrógépével, apám géemkázás utáni örök sörszagú fáradtságával. Dehát tudnotok kell, kedves budai úrilányok, úrifiúk, hogy Ady írta le először a magyar költők közül: nagyon kívánlak. És tudjátok is már, hogy mit jelent, a pazar villák kapujában váltott tétova csókokból, a nyálas, tapizós házibulikból, egy kis alkoholmámorból, a mise utáni hosszú szemezésekből. Szeretettel nézem végig az arcotokat, a naív jólányokét, a tapasztalt, félig érett nőkét, a vagány fiúkét, a csendes mérnökjelöltekét.

Aztán Füleky Balázsra téved a tekintetem, és megint görcs szorítja össze a gyomrom. Hetek óta nem látom Balázs izzó szemeit. Homályosak, fáradtak, kiveszett belőlük a ragyogás. Balázs a kedvenc tanítványom, de neki csak annyit mondtam: "az egyik legtehetségesebb gyerekünk". Csupa érzékenység, irodalom, költészet. Mérnök lesz, mint az apja de őstehetség irodalomból. Nem látom az okos kék szemeket a szürke gyűrűvel, amiben gyakran megvillan a gúny szikrája. Eltűnik a félig leeresztett szemhéjak mögött.

Aggódom Balázsért, még akkor is, amikor becsukom magam mögött az ajtót és a tanáriba sietek. Valami nem tetszik, és hetek óta motoszkál bennem a gyanú, hogy rákapott valami szerre. Nem tudom, nem értek hozzá, a mi generációnk még csak alkohollal élt. Utálom a "behívatom a szüleit" módszert majdnem felnőtt embereknél, de most elhatározom, hogy felhívom az apját. Az anyjával szívesebben beszélnék, de ő már nem él. Balázs már így jött a gimnáziumba. Vajon mit szól majd az igazgató úr a napsütötte budai villájában, hogy ilyen megalapozatlan gyanúval zaklatom? Mindegy, meg kell tennem, Balázsról van szó.

Késő délutánra jutok el odáig lélekben, hogy tárcsázzam a számot. A takarítónő veszi fel (takarítónő! ), Füleky urat csak nyolc után érem el otthon.

Hazamegyek, megiszom egy pohár bort, vacsorát főzök. Fél kilenc felé döbbenek rá, hogy kezd túl késő lenni. Kapkodva hívom a számot.

– Tessék, Füleky Zoltán.
Ez csak a történet kezdete, még 8 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.75 pont (20 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2022. október 12. 13:53
#10
Mintha hipnotizálta volna.
1
a
angel234
2021. november 23. 04:50
#9
Remek álom,jó történettel.
1
én55
2021. november 22. 15:55
#8
Bár nem kedvelem az S/M, de nem rossz az írás.
1
Andreas6
2020. november 18. 13:31
#7
Fantasztikusan jó írás. Igazi S/M, túlzásoktól mentesen.
1
a
A57L
2018. november 1. 03:43
#6
Szép és kidolgozott álom.
1
zsuzsika
2015. november 23. 08:59
#5
Nagyon jó.
1
p
papi
2014. május 18. 08:52
#4
Nagyon jó
1
v-ir-a
2011. január 13. 20:11
#3
huh eszméletlen jó...
1
Inarus
2005. február 17. 12:22
#2
Nagyon JÓ! Rég fogott meg egy történet ennyire! Egyedi és nagyon izgató! Liliom lány: ÍRJ! Írj még ilyen történeteket!
1
T
Törté-Net
2005. február 8. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1