A+ A-

A tünemény

Ádám épphogy megkezdte gimnáziumi tanulmányait, rögtön az első meglepetés hideg zuhanyként érte. Volt egy tüneményes lány az osztályában, aki egyből megbabonázta, Dorina. Már az első napokban kitűnt a többi lány közül nőies, kacér viselkedésével, végtelen, őszinte kedvességével, no meg hatalmas barna őzike-szemeivel. Magasnak nem volt mondható, de ha gömbölyű fenekére akárhányszor ráterelődött a srácok figyelme, ott nadrág nem maradt bő. Ádám kerülte a lányt, mert tudta, hogy nincs esélye, vagyis önbizalma, és egyébként is osztálytársra olyan ciki nyomulni, mert ha elutasít, kellemetlen 4 évig jópofizni vele. Ahogy teltek az évek, Ádám remélte, hogy megszokja, hogy egy ilyen tünemény jár az osztályába, és megpróbál nem törődni vele. Ám minél jobban próbált lelkiekben távolodni tőle, annál jobban érezte, hogy felrobban, annyira szereti... Először tapasztalta meg, milyen a viszonzatlan szerelem. Hónapokig szenvedett. Igaz, Ádám tett kísérleteket a lány meghódítására (kisebb ajándékok, kedvességek), de sikertelenül, mert mint megtudta, a lánynak van valami komoly barátja.
Ahogy elmúlt sok év, a gimi elmúlt, az osztály szétment, Ádám azonban soha nem tudta kitörölni fejéből Dorinát, szellemként lebegett előtte, akárhányszor lehunyta a szemét éjjelente. Végülis csak sikerült más lányoknak viszonylag feledtetni Ádám bánatát, jól is érezte magát velük, de egyikben sem vot meg az a tündéri báj, az az erő, amit akkor érzett, amikor Dorina közelében volt.
Az idő szerencsére Ádámnak dolgozott, a kezdeti félszeg fiúból -köszönhetően a rengeteg úszásnak (versenyszerűen úszott), és tanulásnak (elvégezte a jogot és a közgázt egyszerre)- magabiztos, az átlagosnál jóval vonzóbb férfi lett, amin sokat dobott a sok év alatt kiharcolt magas presztízse, és nem épp kicsi fizetése (akkoriban fekete 540-es BMW-vel járt). 27 évesen már egy neves cégnél dolgozott adótanácsadóként havi sokszázezerért. Időközben összeházasodott egy lánnyal, aki végülis csinos is volt, de inkább barátságot érzett iránta, mert úgy tartotta, hogy az ember azzal élje le az életét, akivel jól kijön. A szerelmet leszámítva, ami hiányzott, nagyon boldogok voltak.
Történt egyszer, hogy Ádám levelet kapott. Sok év után újra esedékes osztálytalálkozó meghívója volt. Mi másra is gondolt volna abban a pillanatban, mint Dorinára a kis elérhetetlen tündérre. Kíváncsi volt, mennyit változott, mi van vele, megvan -e még az az idegesítő barátja. Amint eljött az osztálytalálkozó napja, gondolta, kifényesíti BMW-jét, és felveszi szebbik ruhái egyikét. Öltözés közben büszkén feszített a tükör előtt... ellenállhatatlannak érezte magát. -Egyszer élek, nem érdekel, megpróbálom- gondolta. Felesége szerencsére valami üzleti úton volt Franciaországban, de Ádám a munkája miatt nem tarthatott vele.
Az osztálytalálkozót egy külvárosi családi ház kertjében tartották, egész hangulatos körülmények között. Szívesen ivott volna Ádám, csak nem tehette, mert kocsival jött. Miután beszélgetett a többiekkel, Dorinához fordult:
- Szia! De csinos vagy!
- Ó, köszi, hát nem mondom, te rengeteget változtál!
- Te viszont szinte semmit!
- Ez most jót jelent, vagy rosszat?
- Jót :D ugyanolyan csinos vagy!
-Ne mondj ilyet, még elpirulok...
Szinte órákig faggatták egymást, szinte nem is dumcsiztak korábban ennyit összesen. Kiderült, Dorina könyvelőként dolgozik, de a férfiakkal sajnos nincsen szerencséje. Nem olyan régen lett vége egy ötéves kapcsolatának, ami már majdnem házasság lettt, de a végén meggondolták magukat. Ádám látta a lány szemében csillogó szomorúságot, érezte, hogy nincs valami rendben ezzel a lánnyal. Nem boldog. Ügyesen elkerülte a lány magánéletre vonatkozó faggatózásait. Nem akart neki hazudni, de az igazat sem akarta elárulni, hogy nős. Egyre jobban kezdett elszédülni. Érezte a lány szokásos üde parfümjét, és azt, ahogy a nap megcsillant gyönyörű, sima bőrén... Nem bírta tovább türtőztetni magát, úgy érezte, még mindig szereti. Nem gondolta, hogy ennyi év után sem kopik ki a szívéből ez a kis tündéri pici lány, aki most a szemébe nézett, és megigézte őt... Ádám kis csend után minden bátorságát összeszedve megszólalt:
- Köszönj el a többiektől, mutatni akarok valamit!
- Mi? Megőrültél?
- Kicsit sem! Tűnjünk el, végülis már vége a fő programnak, mondjuk azt, hogy valami fontos dolgod van, és én meg elviszlek.
- Hát jó, ha ragaszkodsz hozzá...
Elköszöntek a többiektől, és Ádám udvariasan kinyitotta a kocsiajtót a lánynak. Az elindulás után Ádám persze sportosan vezetett, hogy ezzel is imponáljon a lánynak, bár nem tudta, hogy ez nincs annyira hatással a lányra, mint a zene, ami a hifiből jött. A lány döbbenten kérdezte:
- Ez ugye nem az a CD, amit még '94 karácsonyán adtam neked, amikor kihúztalak?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.92 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 12. 31. vasárnap 15:14
Nem kellett volna megalkudnia a párválasztásnál...
#6 vakon53 2016. 02. 6. szombat 12:42
Sajnálatos történet.
#5 listike 2014. 09. 26. péntek 17:51
Nem jó.
#4 papi 2013. 08. 4. vasárnap 17:03
Ilyen nincs
#3 egy ember 2008. 11. 9. vasárnap 15:27
Ez véletlen nem egy fordítás? "Ever after".
#2 látogató 2005. 01. 3. hétfő 11:14
vicces :)
#1 Törté-Net 2005. 01. 2. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?