A+ A-

Cseresznyéskert - losangelnek

Az nem fontos hogyan keveredtünk oda...
Csak az, hogy ott vagyunk. elbújva a világ zajától, a fák szívében...halkan szitál az eső, cirógatnak a cseppek, futkároznak levélről virágra, gurgulázva nevet a szél.nem erős és hideg, nem nem, kellemes tavaszi szellő, finom akár a damaszkuszi selyem.lassan minden mozdulatunk cseresznye illatúvá válik... és az eső csak pereg, a levelek felfogják, szinte függönyt von körénk a természet. a kert velünk éled, velünk ölelkezik...egy öreg padra telepszünk, még látszanak a belevésett szavak, karcolatok, halkan roppan, tán csak a nedves föld hallja.. ülünk egymás mellett, kezeink keresik egymást, ujjaink kutatva mozdulnak... lassan összefonódnak. hátam mellkasodnak döntöm, fejem a válladra hajtom, és két erős karod átölel, védelmezőn, szerelmezőn...
Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat.
Megérzem akaratod, mindkét karom nyakad köré fonom, tarkódnál simogat reszkető kezem... a tiéd vagyok. ajkaid érintése körülfon, karjaid szorítása bilincs, erős és akaratos... kezeid törekednek megkeményedő melleim felé.. s akár vadász a a gyenge vadra, úgy csap le tíz ujjad. prédáját nem engedve... űzi vágyát, hallgatva lüktetve hívó szavát. ahogy megérzem első érintésed nyögve szakad fel bennem a gát... bőrömbe ég minden mozdulatod... tenyered elfedi összehúzódó bimbóim, melegük felolvasztja őket. lágyan simúlnak hozzád. ujjaid lassú, körkörös mozgása feszül rajtam.. egyre határozottabban markolsz, és én lehunyt szemmel élvezem... hátam mellkasodhoz simul, karjaid szorítanak egyre..., érzem ahogyan szenvedélyed lángol, tőlem, értem, nekem, velem... s már én sem akarok mást csak téged.. átölelni, csókolni, magamba fogadni, tested minden vágyát megérinteni, érezni, beteljesíteni... szenvedélyed lángjai közt elhanvadni...
Csendesen köszön ránk az alkony, együtt talál a virágzó fák alatt, egymás karjaiban szerelmezőn... halk suttogásunk, érzéseink hangjai belekapnak a szitáló esőbe.. ahogy nap narancs vére átitatja a földet, úgy itat át minket közös akaratunk... kezed kibújik rejteke alól, vállamra siklik, és magadhoz fordítasz... tenyerem ingedhez simul, térdem combodba kapaszkodik. egyik karod átölel, szorosan húz magához, míg másik tovább simogat, mellem vonalát nyaldossa ujjbegyed... aztán lágyan arcomhoz érsz... megérintve felhevült bőröm... ujjad szám húsán tétovázik, mohó csókjaimmal köszöntöm minden mozdulatát.. lassan nyakam köré fonódik nedves kezed, és húz magához.. végre ajkad csókkal köszönti ajkam.. szétárad bennem ízed, rezegve átitat illatod...
Akár a kiéhezett farkasok, úgy esünk egymás csókjainak, élvezettel motozunk keveredő nedveinkben... nyelved nyaldossa hörgő vágyam, karod pedig ölel, szorít, és már semmi nem számit, elmosódnak a percek, a pillanatok önálló életet élnek... testünk ismerkedik, felfedezi a másik titkait, féltett kincseit, mozdulatait... ajkad újra nyakamat köszönti, sóhajod fülembe bújik, átitatja vérem...
Itt lüktetsz bennem... kívánom minden mozdulatod, s te űzött vadként zihálsz karjaimban... kezem ruhádon matat, feloldva inged szövetét, a félhomályban elősejlik mellkasod... s én bőröd szirén énekét hallgatom.. elcsuklik a pillantás, látványod megbabonáz... fejem hajtom, szám alázattal kulcsolom testedre... akár a víz tükrén bukdácsoló kavics... így fodrozódik mellkasod ajkaim, nyelvem táncától. harapásom ecsetvonalát halk nyögésed jelzi, kezed hajamba túrod, így örzöd csókjaim. a fény bújik a fák leveli alá, lassan nyugovóra tér a napvilág.. huncut cinkos az éj, ránk borítja fátylát... hagyod, hogy tovább csókoljalak, simogassam reszkető tested, fejed lassan hátra hajtod, feltárulkozik nyakad, ívén csúszik nyelvem, sóhajom kapaszkodik beléd... bőröd sós íze elárasztja szám, így fürdök ízeidben.. ajkam lassan ajkadhoz ér, apró csókod át.. s szemembe nézel, izzik a vágy meleg lángoló fénnyel..., szempilláid simogatnak, miközben felemelkedsz, húzva magaddal...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.71 pont (7 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 deajk2008 2016. 11. 25. péntek 09:18
nekem tetszett és érdekes lett... folytasd 8p
#1 Törté-Net 2004. 11. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?