A+ A-

A hiba

Az asztali lámpa éles fénye világította be az iroda egyik felét, a másik része félhomályba borult így késő délután. Tél eleje volt, ezért kintről csak a hideg sötét bámult befelé. Az asztalnál dolgozott a fiatal nő, nézte a számítógép monitorát, egy táblázatot állított épp össze. Homlokát ráncolva irt az újabbnál újabb függvényeket, írta be az ismert számokat és színezte a meghatározó sorokat. Már legalább egy órája ezzel a munkával bíbelődött és bár élvezte a feladatot, azért kimondhatatlanul hálás volt, hogy a telefon nem csörren meg időről időre.
Titkárnő volt, egy nagy cég pénzügyi vezetője mellett, a klasszikus feladatain túl persze egy csomó érdekes és kreatív feladattal ellátva.
A főnöke is itt volt még, hallotta a férfi számítógépének zümmögését a másik szobából. Egy ajtó választotta el őket, amit a férfi időnként becsukott vagy kérte őt, hogy csukja be. Most az ajtó résnyire volt nyitva, ezért is hallhatta a férfit dolgozni.
Nem volt köztük nagyon meleg viszony, de rossznak sem volt mondható. A férfi érzelemszegény arckifejezését sokszor nem értette a lány, de mostanra már megszokta. Ha kért, ha megköszönt valamit a férfi, az arcán nem látszódtak az őszinte érzelmek. Talán itt, ebben az üzleti világban nem is volt helye.
A lány másmilyen volt, impulzív és érzelemgazdag, őszinte és barátságos. A feladatait jól ellátta, a viselkedése kifogástalan volt az üzletfelekkel, ezért azt hihette, hogy a férfi nem fedezte fel benne a szenvedélyt.
Tévedett. A férfi irigyelte ezekért az érzelmekért, de az ő életében tudta, hogy nincs helye ezeknek. Őszintén szerette a lányt, de képtelen volt kimutatni ezt. Legfeljebb azzal mutatta ki, ahogyan nézte. Mert nézni nagyon tudott. Átható barna szemével úgy nézte a lányt, ahogyan soha senki.
A halk neszezést hirtelen egy e-mail érkezésének hangja zavarta meg, a képernyő bal sarkában megvillant a boríték, és a gép egy halk csipogó hangot adott ki magából. A lány megnézte a levelesládáját és nagyra tágultak szemei, amikor meglátta, hogy a levelet a főnöke küldte a szomszéd szobából. Ritkán küldött mailt neki, legfeljebb csak akkor, ha továbbított neki valamilyen munkát, amit rábízott.
Megnyitotta a levelet, amiben annyi állt: "Gyere be légy szíves! "
Kicsit csodálkozott, hogy miért nem kiáltott át neki a férfi, vagy miért nem telefonon szólt át neki a másik szobából, de nem akart feleslegesen időzni azzal, hogy csodálkozik. Az ő különleges és szertelen világába bőven belefért ez is, sőt ezzel némi fantáziát vélt felfedezni a férfiban.
Átment hozzá és kérdően ránézett:
- Szóltál, itt vagyok!
- Igen, Barbara, köszönöm. Nézd csak ezt a táblázatot, ezt még tegnap küldted át hozzám, de valami nem stimmel vele, ha jobban megnézzük. - és rámutatott az egyik sorra, amivel valóban valami gond lehetett, mert csupa kettős kereszt jelent meg a cellában.
A lány kissé odahajolt a monitorhoz és merően nézte a hibát, úgy nézte, mint aki attól reméli annak megjavulását. Néhány másodperc után a főnöke mentolos leheletét érezte tarkóján, majd a következő pillanatban egy ravasz harapást ott, ahol a legérzékenyebb volt a nyaka. Beleborzongott és nemhogy elkapni nem akarta a fejét, de szinte természetesnek élte meg, hogy kettőjük között ez is bekövetkezett. Úgy tűnt számára, mintha ez természetes volna.
Nem nézett rá a férfira, már csak azért sem. Várt. Tudta, hogy bármilyen fegyelmezett érzelmű is a férfi, azt nem fogja hagyni, hogy ne reagáljon erre a közeledésre.
A férfi megértette a szándékot és újra odahajolt a felkínált tarkóhoz, a kezével kicsit félresöpörte a hajszálakat és újra beleharapott, most kissé vadabbul. A kezét eközben becsúsztatta a lány combjai közzé. Nem nyúlt beljebb, csak a combok közé furakodott, alig valamivel a szoknya hossza fölött, a térdtől mintegy bő arasznyira.
A lány elmosolyodott ezen és a kezét, amivel eddig a saját térdét támasztotta, hirtelen a férfi combjára tette, de még mindig a monitor fölé hajolt.
- Tom, és mit tegyek ezzel az egész képlettel? Azt látom, hogy nem helyes, de nem tudom, hogy hol is véthettem el. - mondta kissé rekedten a férfi felé fordulva.
Az elmosolyodott, és csak nézte a lányt, nézte azt, hogy ezt a kis közjátékot is milyen természetesen fogadta el. Igen, ennek a lánynak ez egy hallatlan előnyös tulajdonsága, ez a mindent elsöprő természetesség.
- Nem tudom, Barbara, igazán nem tudom, hogy hol vétetted el, de a hiba látszódik. - elhallgatott és nézte a lányt.
Az felegyenesedett és mögé lépett, a feje mögül az egyik karját előre nyújtotta és úgy mutatott rá a képernyőre, hogy a férfi feje az övé mellett volt, szinte átkarolta hátulról.
- Talán itt van a hiba, az itteni függvényt rosszul illesztettem be - közölte a lány tárgyilagosan és közel hajolt a füléhez annyira, hogy a férfi érezte a meleg leheletet a fülkagylóján.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.16 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 02. 21. péntek 06:01
Tetszett.
#3 papi 2013. 12. 22. vasárnap 08:44
Nem rossz
#2 v-ir-a 2011. 07. 12. kedd 22:35
nekem tetszett
#1 Törté-Net 2004. 10. 29. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?