A+ A-

Egy csillag

Egy nyári éjszaka volt. Az aprócska tó végén, a parton egy parkettet állítottak fel. Egy zenés est zajlott. Nem az a modern diszkó, sok holtrészeg és belőtt fiatallal, hanem egy stílusos kis "tömeggel", a klasszikus táncok kedvelőivel. A kivilágított parkett mögött egy hotel állt. Ez a hotel szokta rendezni az ilyen zenés estéket. A teraszon vendégek ültek, némelyikük kortyolgatott valami italt.
Közöttük a pincérek sürgölődtek. Tőle balra egy füves hegyoldal tornyosult. A hegyoldal és a tó között, egy járda futott végig. A másik oldalon is, de ott, a szintkülönbség miatt a járda mellett, egy-két méter magas fal állt, tövében, pedig néhány pad.
Elég meleg volt, Balázs mégis farmerben és fekete pólóban volt, szinte egész nyáron farmer volt rajta, miért pont most venne fel mást. Elsétált a hotel és a tó között, a parkett előtt. A parketton csupán néhány pár táncolt. Elért a hegyoldalhoz, ott követte a járdát és a tó partján sétált tovább. Egy öreg fűz lombjai hajlottak át az úton. Akár egy alagút, egy út, ami a máshová vezet. A magasba hív és zuhanni visz. Egy ismeretlen fejezet.
Ezen gondolkodva lassan áthaladt az öreg fa alatt, ami már annyi mindennek volt itt tanúja. Életnek és halálnak, sikernek és bukásnak, szenvedésnek és szenvedélynek. Vajon mit tudna mesélni a múltról.
Mikor kiért a "rengetegből" már majdnem a tó túlvégén járt. A zenét még mindig tisztán és hangosan lehetett hallani. A tó széléhez ment, ott egy korlát védte a tavat az úszni nem tudóktól. Egy női alak állt a korlátra támaszkodva. Csak nézett a semmibe. Hosszú hullámos fekete haját a szél fel-felkapta. De ő nyugodtan csak félre simította arcából tincseit. Arca gyöngéd volt és fehér. Balázs közelebb lépett, és ő is a korlátnak támaszkodott. Kereste mit néz az ismeretlen. A túlparton folyó mulatozás fényei csillogtak a fodrozódó vízen, ami teljesen fekete volt. Az öreg fűz lombja karcolta a vizet. A táj és a fények gyönyörű látványt nyújtott, bár tájból csak körvonalakat lehetett kivenni, mert nagyon sötét volt.
Az ismeretlen teremtés egy pillantást vetett az idegenre. Balázs ezt észre vette, és felé fordította tekintetét. A lány gyöngéden elmosolyodott, és abban a pillanatban el is fordult. Az ifjú közelebb lépett és halkan megszólalt.
- Hogy hogy egy ilyen estén a tó eme végén vagy, mikor mindenki más ott?
- Te miért vagy itt? - kérdésre kérdéssel felelt, lágy hangján.
- Mert... Nem is tudom, nem szeretek egyedül lenni a tömegben.
- Na látod, én is valami ilyesmi okból vagyok itt. Bár a tömeg egy kicsit túlzás. - Mosolyodott el újból, miközben szembefordult Balázssal. Így tisztán látszott az arca. Amely a telihold fényében jól látható volt. Hullámos fürtjeit a szél markolta. Ajka vérvörösek voltak, pedig nem volt rajta rúzs. Szemei kékek voltak, ami a holdfényben kapott egy kis szürkés árnyalatot. Szempillái ezt jól kiemelték.
- Igen innen valahogy szebbnek tűnik. Ez az a dolog, amit csak jobb nézni. - A tó felé néztek, a világítás fényei játszottak a holt fekete vízen.
- Tényleg szép.
Balázs egy pillanatra felnézett, majd vissza.
- Csak fura, hogy egyetlen csillag sem látszik a vízen. Hát ennek is meg van a kára.
A lány körülnézett. Majd a tó egyik zugára mutatott. Keze finom volt és törékeny.
- Egy mégis csak van. - cáfolt rá a tényre.
Balázs arra nézett amerre a lány keze mutat. Az öreg fűz lombjának árnyéka között valóban pislákolt valami. Mintha az öreg fa vigyázott volna rá, gyengéd és örök ölelésben. Miért? Hisz csak egy apró csillag, mit számít az az egy. Talán számit, annak az egynek igen is számit.
De ekkor Balázs már nem a csillagot nézte. Valami mást ami annál százszor fényesebben ragyog.
A távolban a keringő dallamai zengtek. Ekkor már a lány sem a csillagot nézte.
Balázs kinyújtotta a kezét. A lány nem habozott elfogadta a felkérést. Keze selymes volt és kecses, bár egyáltalán nem olyan törékeny.
- De nem tudok táncolni. - akadékoskodott mégis mosolyogva.
- Az nem baj. - egy kicsit elhallgatott - Na jó egy kicsit baj.
Lassan elkezdtek táncolni. Balázs érezte a lány illatát. Egyre jobban együtt mozogtak. A lány kezét a fiú válláról a hátrébb csúsztatta, és lassan átkarolta a nyakát. Egymás szemébe néztek. Néhány tincs a lány arcába lógott, ám most nem sodorta őket félre.
Kissé lassítottak arcuk egyre közelebb és közelebb ért a másikéhoz.
Mikor a forgáshoz értek, hirtelen a lány megbotlott, és Balázsra esett. Mindketten a földre zuhantak. Kicsit gurultak lefelé a lejtőn, ami egy másik elkerítetlen halastó partja volt. Itt sem kivilágítás, sem semmi más nem volt. Az út kb. öt méterrel a vízszint felett volt, és körben fák szegélyezték. Ez jóval mélyebben volt mint a másik tó.
A lány nevetve felállt, és elkezdte levenni ruháit. Balázs felült és nézte őt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.3 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 listike 2014. 10. 21. kedd 07:11
Szép történet.
#1 Törté-Net 2004. 09. 15. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?