A+ A-

Védöbeszéd egy cselédlány ügyében

A fatalisták olyan emberek, akik mindent eltürnek anélkül, hogy a nem kívánt történések ellen védekeznének, anélkül, hogy akár csak megkísérelnék a sorsukat formálni. Soha nem tartoztam ehez az emberfajtához. Viszont, mindig kész voltam tényeket elismerni, tudomásul venni. Ily módon vettem azt is tudomásul, hogy a gyerekek valami úton módon egy nö testéböl jönnek, valamint azt a tényt is, hogy a lányok mások mint a fiúk.
Öt éves oltam, amikor a kis húgom világra jött. Láttam pelenkázás közben és észrevettem, hogy neki ott lent valami hiányzik, ahelyett csak egy keskeny nyílás van. Úgyhiszem, jóanyámnak jót tett, hogy ezzel kapcsolatban nem tettem fel kérdéseket; az ö szemében ez a gyermeki ártatlanság és naivitás jele volt. Én azonban csak azért nem kérdeztem semmit, mert láttam, hgy ez így van, és ezt a szemmellátható tényt a velemszületett higgadtsággal egyszerüen tudomásul vettem.
Nem állíthatom, hogy engem ez különösen foglalkoztatott volna. Egyetlen gondolatot sem pazaroltam a dologra. De az idöpont közeledett, amikor a nöi testtel közelebbröl ismerkedni fogok, még hozzá olyan lelkesedéssel és odaadással, amit mindaddig nem ismertem.
Egy júniusi délután volt. A szüleink nem voltak otthon; hogy a növérem hol volt, nem tudom, csak mi, a két gyerek és a cselédlány voltunk ott. Ez a lány megbocsásson nekem, a nevére már nem tudok visszaemlékezni, de az alakját még most is magam elött látom, hiszen ö volt az elsö nöi lény, akivel közelebbi kontaktusba kerültem. Mintegy 20-22 éves lehetett, magas volt és ha az emlékezetem nem csal, sötétszöke haja és jó alakja volt. De menjünk csak szépen sorjában.
A cselédlány a kis hugomat a konyhaasztalon pelenkázta, én valami játékszerrel foglalkoztam, ami hirtelen az asztal alá gurult. Utánna másztam hogy elöhozzam, amikor a cselédlány megszólalt: "Ott van egy cica!"
Ezen csodálkoztam, mert tudtam, hogy nekünk nem volt macskánk. A Rosenstein családnak, akiké a házunkban lévö korcsma volt, volt egy nagy szürke macskája, hogy a borpincében, ahol élelmiszereket is tároltak, az egereket tizedelje. De nekünk nem volt. Talán a Rosensteinék macskája tévedt a konyhánkba? De én nem láttam macskát és ezt meg is mondtam. De a cselédlány bizonygatta, hogy ott van egy cica, csak meg kell keressem.
Azzal elkezdödött a "hideg" és "meleg" játék, amit gyerekkorunkból mindannyian ismerünk. (Legalábbis azok, akik nem felejtették el, hogy egykor ök is gyerekek voltak.) Így aztán vezetett engem a lány a keresésben, mondván "hideg, még hidegebb, egészen hideg", ha a keresendö dologtól eltávolodtam és "meleg, melegebb, egészen forró", ha ahoz közeledtem. A nyom a lábaihoz vezetett, ott azonban megakadtam. "Keress, Olivér, keress", biztatott, de én csak fogtam a bokáját és nem értettem, hol kell tovább keresnem. Csak amikor egyszer a kezemet egy pár centiméterrel magasabbra helyeztem (inkább csak hogy a kényelmetlen testhelyzetböl megszabaduljak), mondta lelkendezö hamgom: "Igen, igen, meleg. Meleg. Keress tovább."
Igy lassan felfelé haladt a nyom. A kezem lassan tapogatózott a lábszár síma börén felfelé, még feljebb, a lány ruhája alá, egyre magasabbra. Különös volt a combja belsö felén a selymes bört tapitani, egy új élmény, de a kutatás ment tovább felfelé, míg arra a pontra értem, amit az "Igen, ott van a cica" mondattal nyugtázott.
Meleg nyári nap volt, egy vékony ruhát viselt, ami a fényt átszürödni engedte (alatta semmit), úgy hogy én mindent jól felismerhettem. Az pontosan azon hely volt, ahol a lányok a fiúktól külömböznek, csak - és az nekem új volt - azt sürü ször fedte. Kivehetöen láttam a sötét háromszöget, és amikor azt óvatosan megérintettem, biztatott: "Olivér most símogatja a cicát. Nagyon kedvesen."
Meg is tettem, söt, szívesen tettem. Mesélje nekem valaki, hogy a gyerekek nemnélküli lények! Ha az igaz lenne, akkor egy csodgyerek voltam, mert nekem tetszett a játék, a cica símogatása. Nem csak mint játék; nem, az a kezeimben negyon kellemes, izgató érzést keltett. Csak a kezeimben - szeretném kimondottan hangsúlyozni - de az egyértelmüen szexuális élmény volt, ami kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésödött. Az a puha hús, amelyiknek kellemes melegét a göndör szörön keresztül is éreztem, kimondhatatlan vonzeröt gyakorolt rám. Mámorító, szinte orgiasztikus érzés volt abban a göndör szörmében turkálni (még ma is a kezemben érzem), és a símogatás erös, tapogatózó és gyúró mozgásokba ment át, ami azonban a lányt nem zavarta. Nem, ö azt élvezni látszott.
"Olivér most megpuszilja a cicát", mondta a lány. Talán meg is tettem volna, de két dolog akadályozott. Egyrészt az erös illat. Az akkori higiéniai viszonyok össze sem hasonlíthatók a maiakkal. Igaz viszont az is, hogy az az illat, amit a "cica" magából árasztott, önmagában még nem volt visszataszító. Úgy hiszem, az öseimtöl örökölt, még szunnyadó, de már meglevö ösztöneimre direkt vonzóan hatott. Csak éppen a szájammal kapcsolatban nem találtam kívántanatosnak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.79 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2014. 11. 1. szombat 11:58
A57L!
Grt!
4 perc alatt 4 történetet elovasni nagy teljesítmény.
#6 A57L 2014. 11. 1. szombat 11:52
Elég jól sikerült.
#5 papi 2014. 01. 1. szerda 13:03
Nagyon jó
#4 csaba1949 2013. 05. 17. péntek 09:11
nagyon ötletesen fogalmazol
#3 sihupapa 2009. 03. 5. csütörtök 21:34
nekem is!
#2 Chris 2004. 08. 25. szerda 15:11
tetszik!!!!!!
#1 Törté-Net 2004. 08. 15. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?