A+ A-

Bórax 1. rész

- Húzza föl a nadrágját. Végeztünk.
- Valami változás, doktor úr?
Dr. Burah Szelim már nem először látta Mártont a klinikán. Már nem először. Ez a szerencsétlen férfi egy éve kereste föl őt, a szexológia doktorát a Semmelweis Kórházban problémáival. A hosszú hónapos kezelések után sem sikerült változást elérnie, s lassan kezdte úgy érezni, hogy páciense menthetetlen.
-A tesztoszteron kezelés nem használt, a hipogonadizmusa még mindig fönnáll, azaz a heréi még mindig zsugorodottak, a pénisze pedig még mindig mikrofallusz állapotban van, még mindig nem több pár centiméternél. Sajnálom.
Márton felhúzta a sliccét, majd a széken pihenő kabátjáért nyúlt.
- Köszönöm doktor úr. Tudom, hogy ön mindent megtett. Talán egy új kezelés pár év múlva majd segíthet.
A doktor hosszú másodpercekig bambán nézett a kabát felé, úgy válaszolt betegének:
- Talán. Ne adja föl a reményt- azzal kezet nyújtott betegének.
Hosszan nézte, ahogy megfordul, kezét az ajtó gombjára teszi, majd csöndesen becsukja maga mögött az ajtót.
Dr. Burah lerogyott a székre, ahol korábban a szürke kabát pihent. Karját átvetette a támláján, s állát is lassan a fehér műanyag borítású támlára engedte.
Szegény embör... és még harminc éves sincsen...
Nincs hét, anélkül, hogy csábító testű aphrodité-dívákat, kék szömű, szőke hajú, szőke szömű, kék hajú, duzzadó férfiasságú férfiak hágnak mög, akik péniszét a hatalmas, a gigantikus, az adoniszi vagy az óriási jelzővel illetik. A filmök. A reklámok.
És ott vannak azok, akik hallgatnak. Mint a betegöm. Akiket születésükkor mögbélyegöztek az ágyékuknál egy betegséggel, mintha valami torz billyog lönne, ami életük végéig azt üvölti, hogy szerencsétlen vagyok, hogy nyomorék vagyok, hogy kitoltak velem, hogy kicsesztek velem! És igen! Kicsesztek! És a vulgáris nyelv megannyi büdös virága se tudná kifejezni azt, amiben ők élnek. El se tudom képzelni, hogyan élhetnek ezzel a megbélyegezettek.
*
Márton hosszú buszozás után a 8-as, 14-es és 14H járatokon megérkezett a Hejő parki házuk elé.
Kis ház. Márton gyűlölte ezt a jelzőt.
Kis udvar.
Kis járda.
Kis kapu...
...amin belépve meglátta barátnőjét, Orsolyát. A fekete hajú lány a bejárat melletti gyöngyvirágok mellett térdelt egy rongyon, s egy kis kesztyűben húzta ki a gazokat, amelyek elárnyékolták kedvelt virágjait.
Márton közeledtére lehúzta a kesztyűt, lesöpörte magáról, a gonoszul belékapaszkodó gyomokat, majd hosszú csókot váltott Mártonnal.
A férfi ölelte, ölelte a drága Orsolyát, csak ölelte, ölelte, ölelte és ölelte. Minden közhely nélkül állíthatta, hogy a világon neki ő a minden. Az a sok történet, tele klisékkel az "igaz szerelemről", az "élet szerelméről" akkor nyert neki értelmet, és törtek ki üvöltve a rózsaszín ködből, bebizonyítva, hogy igen, ők léteznek, amikor Márton végzett a József Attila Tudományegyetemen, Szegeden. Akkor, a napfény városában ismerkedett meg Orsolyával, egy szokásos JATE bulin. A földre dőlő műanyag söröspoharak és egyetemisták zuhatagában ők is felvonultak Márton legénylakására, hogy fiatal felnőttekként jobban megismerjék azt, amit csak egymásnak tudnak adni. Márton az alkoholtól elhomályosulva nem ellenkezett, pedig lett volna miért. Ó Uram, lett volna miért. Így mikor Orsolya kibontotta nadrágját, hogy férfiasságát felszabadítsa, sikoltva pattant fel. Márton csak másnap, miközben a megérdemelt fejfájás marta a fejét belülről, fogta fel, hogy megint megtörtént vele, ami már oly sokszor.
A Nap elvonult egy gyöngyvirág alakú felhő mögé, mire Orsolya kézen fogta kedvesét, s bevezette a házba. Vékonypénzű fiatalok révén nagyapák, nagybácsik és egyéb családtagok által ácsolt bútorokból álló előszobába léptek, amit csak egy derékmagasságú szekrénysor választott el a nappalitól. Az egyik szekrényen Márton elmélyedt egy fekete-fehér fénykép tanulmányozásában, amin Orsolya volt látható, egy sárga rózsával a kezében.
A borzalmas találkozás után Márton egy szál sárga rózsával a kezében és egy analóg fényképezőgéppel a nyakában rejtőzött egy orgonabokor mögött, s leste Orsolyát, ahol kilép nagyanyja házából, ahol lakott, míg Szegeden tanult. Oldaltáskáját átvetve vállán elindult az utcán. Márton erre kilépett a halványlila takarásból, s gyors léptekkel követni kezdte a lányt, aki a mögötte hallatszó lépésekre hátrafordult. Ahogy meglátta, hogy ki követi, elhúzta a száját.
- Nézd... részeg voltam aznap este. Fel se mentem volna veled aznap este. Nem akartalak megbántani. És ha most megbocsátanál...
- Várj, ezt neked hoztam! - azzal felé nyújtotta a virágot.
- Tessék?
- Sárga rózsa, a reménytelen szerelem virága -Orsolya erre a mondatra döbbent pillantást vetett Mártonra. - Csak annyit szeretnék kérni tőled, hogy hadd fotózhassalak le. Nem akarlak zaklatni, csak egy fotót kérek, hogy én... megengeded?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.47 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 editke 2010. 06. 10. csütörtök 08:25
ezt mar reg olvastam egy masik oldalon,luzer vagy h lemasoltad
#1 Törté-Net 2010. 06. 10. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?