A+ A-

Szavakkal szeretkezni

A lány nem volt drogos. Csak nagyon ritkán használt valamilyen szert, akkor is kizárólag természetes anyagokat. Nem azért, mert anélkül nem tudta jól érezni magát, de azt az elég liberális nézetet vallotta, hogy nem lehet véleménye addig semmiről, amíg nem próbálta ki, és ha ésszel csinálja, nincs mitől tartania. "Különben is, ez segít kitágítani a tudatomat." - gondolta, miközben a srác meggyújtotta neki a füves cigit. Jó nagyot szívott belőle, letüdőzte a kesernyés, kicsit maró füstöt, és lent tartotta, ameddig csak bírta. Átadta a spanglit a fiúnak, akit tulajdonképpen alig ismert, csak a keresztnevét tudta, és azt, hogy egy haverjának a haverja. Többet nem, de nem is érdekelte. Nézte, ahogy a srác beszél, és újra nagyot szívott a cigiből. Már kezdte érezni a rég nem tapasztalt bizsergést a tarkóján, figyelte, ahogy élesednek a hangok, színek, mozzanatok körülötte. Ugyan sokan vették őket körül, beszélgettek, táncoltak, de akkor és ott a házibuliban csak ők ketten voltak. Csak nézték egymást, nem szóltak egy szót sem, csak mosolyogtak.
Mindketten ÉRTETTÉK a legfontosabbat.
- Gyere, menjünk át egy csendesebb helyre! -szólalt meg a fiú, miután elnyomta a csikket a hamutálban. Kézen fogta a lányt, és átvezette a másik szobába. Leültek az ágyra, és beszélgetni kezdtek. Régi történeteket meséltek egymásnak, lényegtelen dolgokról fecsegtek, mégis, úgy érezték, mintha mindennek itt vagy ott lenne a helye, minden rendben van, az élet csodálatos, és ennek így kellett lenni velük. Folyamatosan a srác szemébe nézett, miközben az beszélt, és úgy érezte, hogy érzi a gondolatait, hogy mit fog mondani. Nem azért, mert annyira ismerte volna, hanem mert maximálisan tudott rá figyelni, fogta minden rezdülését, és tényleg TUDTA, mire gondol éppen abban a pillanatban. Ebben a pillanatban hatalmas erővel tört ki mellkasából a nevetés. A fiú egy pillanatig nem értette, min mulat olyan jót, de ő is vele nevetett.
- A homlokodon olvasom, hogy mire gondolsz éppen! -préselte ki a szavakat, és nevetett, nem, inkább már röhögött tovább, annyira, hogy belefájdult a gyomra.
Elterült az ágyon a fiú mellé, összegörnyedve, és csak rázkódott a válla és a mellkasa.
- Hm, és mit írtam oda neked? -kérdezte kicsit komolyabban a srác, mire ő is abbahagyta a nevetést, felült, mélyen a szemébe nézett, és halkan válaszolt:
- Azt, hogy le akarsz velem feküdni! A fiú nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Nem is kellett felelnie, a helyzet egyértelmű volt. A lány folyatta:
- Érezzük jól magunkat! Ez ma egy buli, mindent szabad, és semmit sem!
- Értelek. - felelte halkan a srác, és tényleg értettette.
Úgy érezték, mintha már órák óta beszélgetnének. Amikor azonban ránéztek az órára, alig telt el 15 perc. Érezték lábukban a késztetést a táncra, felálltak, és a zene ritmusára ütemesen mozogni kezdtek. "Még sosem táncoltam ilyen jól." -jutott eszébe, és közelebb lépett a fiúhoz. Az arcuk így pár centire került egymástól, nem is figyeltek másra, csak egymás szemére. A testük közben önálló életre kelve mozgott a zenére, de ők már nem voltak bezárva abba a biológiai börtönbe. Érezték, ahogy a szellemük kikéredzkedik, valami más dimenzióban összefonódik, és ott táncol. Nem értek egymáshoz, szükségtelen lett volna. A lány még soha nem érezte ennyire élesen, ahogy egy nézés simogat, ahogy egy gondolat így körülölel, még soha nem szeretkezett egy tekintettel. Szavak sem kellettek, csak a zene, és ők ketten. Tudták, hogy most csak a szellemük stimulálja a másikét, valódi, gondolati orgazmust éltek át, szinte egyszerre. Kitikkadva visszaültek az ágyra, mosolyogtak, míg a fiú megtörte a csendet:
- Te, tele lett a szoba, miközben mi... - és valóban, a kis teremben már vagy tízen táncoltak.
- Mennyire komoly, - mondta a lány - ezek végignézték, ahogy szeretkezünk... - tört ki újra hatalmas nevetésben. -Még jó, hogy ezt csak mi ketten láttuk. -súgta a fiú fülébe, és érezte, ő is ugyanarra gondolt, amire ő.
Kezdett már kissé meleg lenni bent, ezért mindketten egyszerre indultak az erkély felé. Rágyújtottak egy-egy cigarettára, és élvezték, ahogy a hűs tavaszi szellő simogatja a kipirult arcukat. Érezték, ahogy a különös nyugalom, ami az éjszakából áradt, körültáncolja őket.
- Gyönyörű vagy! -suttogta a fiú, mélyen a szemébe nézve, a lány pedig elmosolyodott. Normális esetben nem tartotta magát egyáltalán szépnek, alacsony volt és kicsit telt, de most, most valahogy elhitte. Nem kezdett el évődni a sráccal, kihagyta azokat a köröket, amelyeket egy nő más helyzetben biztos lefutott volna, tudta, hogy jól érzi magát, elégedett mindennel, és hogy ez látszik rajta.
- Mit akarsz tőlem? -kérdezte minden átmenet nélkül, miközben a kihalt város fényeit nézte.
- Tudod, amit az előbb csináltunk, csak most a testemmel akarlak érezni! -felelte a fiú, és megfogta a kezét, majd az arcához hajolt, száját csókra nyújtva. A lány elhúzódott, és így válaszolt:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.88 pont (8 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2014. 11. 22. szombat 07:55
Jó.
#4 papi 2014. 02. 17. hétfő 06:07
Nagyon jó
#3 reindeer 2004. 06. 10. csütörtök 13:17
Zorann, nagyon tetszik az stílus, ahogy írsz. Erre vagy teremtve:)
#2 Morion 2004. 04. 25. vasárnap 21:33
Nem is rossz
#1 Törté-Net 2004. 04. 23. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?