A+ A-

BitchyB és a zöldszemű szörnyeteg

BitchyB-vel már elég régóta együtt voltunk ahhoz, hogy amikor megkérdeztem összeköltözünk-e, egy mosoly és egy csók kíséretében rögtön igent mondott. Az ilyesmi egy halódó kapcsolatot is feldobna egy kicsit, úgyhogy minket, akik közt kisebb zörgéseken kívül nem volt soha semmi probléma, megint a kezdeti lángoló időszakba repített. Legalábbis ahhoz hasonlóba. Ez egészen addig tartott, amíg fel nem bukkant egy pici felhő és egy rövid ideig el nem takarta a napot. Ez a történet erről a pici felhőről szól.
Az összehurcolkodás ugye abból áll, hogy mindketten hatalmas dobozokba pakoljuk a személyes tárgyainkat, hogy aztán közös dolgokat neveljünk belőlük, mialatt együtt lakunk. Persze ilyenkor mindkét fél megpróbál minél több saját dolgot, esetleg szokást közössé tenni. Nekem például egy baromi ronda Tiffany-lámpát kellett megszoknom, neki pedig egy avítt festményt, amin egy nyomott almát próbált valaki megörökíteni (valószínűleg hónapokig, mert a végeredmény inkább hasonlít egy aszalt szilvához). Mindegy, én szerettem. Ezekkel a dolgokkal nincs is semmi baj, az ember szívesen alkalmazkodik, mert annál többet ér majd számára a kapcsolat, minél többet teszel érte, nem? Dehogynem.
A baj akkor történt, amikor egyik nap a munkahelyemen megszólalt a telefon és kedvesem megkérdezte, mikor érek haza. Ebben nem lett volna semmi különös, de a hangján hallottam, hogy valamiért másképp cseng, de nem tudtam belőle kiszedni, hogy ennek mi az oka: 'Semmi-semmi, majd ha hazaérsz megbeszéljük' Ez az ami olyan imádnivaló a nőkben. A további napom azzal telt, hogy próbáltam kitalálni, mit rontottam el, vagy mennyire legyek szomorú, ha azzal fogad, hogy az almám végképp leaszalta magát a falról és most darabokban hever a földön. Talán még ezt bántam volna a legkevésbé.
Hazaértem, a lakásban még mindig a költözködés nyomai fogadtak: dobozok, könyvek, tányérok mindenhol. A kép ott barnállott a falon (akkor még sem ez lesz a baj), BitchyB pedig a kanapén ült és tiszta durca volt. Előtte nagy halomban fényképek, levelek hevertek.
'Nem téptem szét őket, mert nem akarom, hogy egy hisztis libának tarts, de velük nem szeretnék összeköltözni' - mondta szomorúan és a kupac fényképre bökött.
Tegnap még olyan jó ötletnek tűnt, hogy amíg én dolgozom, ő befejezi az utolsó simításokat a lakáson, de arra nem gondoltam, hogy előkerülnek ezek a hülye fényképek és elronthatnak mindent. A volt barátnőim voltak a fényképeken, volt amelyiken én is rajta voltam és együtt mosolyogtunk a fényképezőgépbe; közös nyaralások, bulik, elhiszem, hogy nem volt szívderítő. De hát felnőtt emberek vagyunk, nem? Ez nem lehet olyan nagy ügy!
Eléguggoltam a földre és a térdére tettem a kezem. Akkor láttam meg, hogy mellette egy kisebb boríték hever és az előző párom meztelen és igen erotikus fényképei voltak rajta. Aha, akkor itt lett tele a pohár. Hát, erre már nem lesz jó a: 'Miért nem fogjuk a fényképeket és dugjuk el valahova együtt?' +egy cinkos mosoly - javaslat. Ide most tényleg ki kell találni valami politikusat. Másodpercek alatt lepörgettem a fejemben a Megoldások kínos helyzetekre c. könyvet és arra jutottam, hogy annyira szeretem ezt a lányt, hogy valószínűleg kis felszisszenéssel ugyan, de meg tudok majd válni ezektől a képektől. Pont elő akartam állni az ötlettel, hogy égessük el (arcomra a legbőkezűbb gavallér-ábrázat készült kiülni), amikor hirtelen megkérdezte: 'Mit kérsz azért, hogy ezek eltűnjenek innen?' Itt már valahogy nem tűnt olyan szomorúnak az arca, inkább kíváncsi volt. Mindenesetre visszafogtam magam és nem szóltam egy szót sem a szakrális tűzijátékról: 'Itthon őrölted magad egész nap, biztos kitaláltál már valamit'. Kicsit oldalra billentette a fejét (imádnivaló volt) és azt mondta: 'Hááát'
Most már mosolygott. Ezért szerettem annyira. Gyönyörű volt, de okos is. Most sem állt le hajat tépni, hanem mosolyogva készült az ujja köré csavarni, hogy végül elérje, amit akar. Persze üzletelés nélkül is elérte volna, de így hátha én is jól járok ;-). 'Na jó - mondtam - engedek egy kis fürdővizet, addig hozz poharakat, meg valamit inni, és majd a kádban megbeszéljük!' 5 perc múlva már a habokban ültünk és vörösbort kortyolgattunk. Még sajtkockákat is vágott hozzá és minden korty után belecsempészett egyet a számba, aztán hagyta, hogy az ujját szopogassam a következő kortyig. Nagyon akart valamit.
Én előtte ültem kicsit lecsúszva, fejemet a mellére hajtottam, karjaimat a térdein pihentettem, mint egy finom, meleg fotelben. Amikor elzártam a vizet, a szobából halk zene hallatszott, én meg továbbra is élveztem a pihizést. Hosszú napom volt, az egyik kollégám ma különösen hülye volt és... 'Akkor elkezdem, jó?' - vágott a gondolataimba. 'Elnézegettem ezeket a fényképeket, a csajaidról - ez kicsit keserűen hangzott - és elgondolkoztam, hogy miért olyan fontosak neked, hogy még ide is magaddal hozod őket.' Ahogy próbáltam volna magyarázkodni, sajtot tömött a számba és leintett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.18 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2016. 11. 3. csütörtök 08:45
Nem rossz.
#4 papi 2014. 03. 6. csütörtök 08:29
Nagyon tetszik
#3 listike 2013. 12. 28. szombat 15:23
Nagyon jó.
#2 Pavlov 2004. 04. 23. péntek 18:17
Tetszenek ezek a Bitchy-s történetek, nagyon érzékletesek. Csak így tovább író úr!
#1 Törté-Net 2004. 04. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?