A+ A-

Szeretnélek

Valójában nem is ismerlek. Még az igazi neved sem tudom, bár nem lenne nehéz kideríteni. Minden közös múltunk néhány óra egy kis szobában, sok más emberrel körülvéve. Valamiért mégis ezer szállal húzol magadhoz, a te tested a mágnes, az enyém a fém. Ahogy olykor a természet törvényei, ez is megfejthetetlen, nem tudhatom, mi hat rám ilyen erővel, a mosolyod, a szemed, a hangod... nincs válasz. Csak álmodom és álmodozom rólad kék éjszakákon és fehér nappalokon:
Megyek az utcán, sietek a buszmegálló felé munka után, fülemben discman fülese, folyton zenét hallgatok, bármerre megyek, ha jókedvem van megtáncoltat, ha rossz, segít ritmusa továbbmenni, nem megállni. Sötét van már és hideg, mint minden januári este és semmire sem vágyom jobban, mint melegre, tavaszra, teára, ölelésre. Beleütközöm valakibe, csúszós az út, de megtart, nem esek el, és ahogy felnézek, látom, te vagy az. Rám mosolyogsz, és csak fogsz továbbra szorosan, amíg én kikapcsolom a zenét és köszönök. Remeg a lábam, és már nem is érzem a szelet, a havat, de ha nem ölelnél, azt hiszem nem lennék képes állva megmaradni. Beszélgetni kezdünk, ki hogyan is került ide, azt mondod, itt laksz a közelben, meghívsz egy teára, "mielőtt megfagyok".
Egymás mellett indulunk el a kertváros utcáin, én beléd karolok, és a lépéseink maguktól találnak rá a közös ritmusra, így bandukolunk a ház felé, ahol laksz. Bevezetsz, lesegíted a kabátom, ledobod a tied és elindulsz a vizet forralni. A pulóvered menet közben a kanapé háttámláján landol, a mozdulat nyomán látom a vékony ing alatt táncolni izmaid. Kellemes az időjárás nálad, az enyém is követi én pedig téged a konyhába.
Aprócska helység, amolyan tipikus férfikonyha, de szép rend van, s a mérete épp kapóra jön, amikor belépek, s szinte azonnal a hátadhoz simulok, kezemmel a válladon. Azt hiszem, kicsit meglepődsz, megfeszülsz, de nem tiltakozol, inkább hátranyúlsz, tenyered a derekamra feszíted és egy hosszú sóhajban tör ki belőled az eddig csak éledező vágy. Így állunk egy hosszú pillanatig, míg kihasználva, hogy csak nehezen tudnál menekülni, ujjaim simogató útjukra indulnak testeden. A tarkódra tévednek először, cirógatom a kósza hajszálakat, majd hajadba futnak és kibontják azt.
Válladra omlik, s beletemetve arcom érzem tincseid erdőillatát, arcom bőrén érdes simításukat. Aztán továbbvándorolnak kezeim, kitapintom a kulcscsontod, majd megkeresem az első gombokat és szép lassan kibújtatom mindet a helyéről. Lyuktól lyukig siklanak ujjaim, körmömmel vonalat húzok bőrödbe finoman, ismerkedem a simaságával, az alatta rejtőző izmokkal, csiklandozzák tenyerem a szőrszálak a mellkasodon. Fejed lassan a vállamra hajlik, kezeid közben egyre erősebben szorítják a derekam, melletted egészen kicsi vagyok, tenyered szinte átér, s ettől törékenynek, sebezhetőnek érzem magam, téged pedig erősnek, s ez még jobban felizgat.
A saját bőrömön akarom érezni ezt az erőt, hogy felkapsz könnyedén, hogy ha nem akarnám is, bármit megtehetnél velem... Légzésünk gyorsul már, látásunk homályosodik. Óvatosan megfordulsz, és hirtelen úgy csókolsz meg, hogy abban benne van minden, amit szavakkal úgysem tudnánk elmondani. Ajkad lágyan érinti az enyém, de rögtön be is hatol nyelved, az enyém pedig válaszol, egymásba fonódva táncolnak, harcolnak, végigsimítok fogaid zománcán, beléd harapok, a nyelved, a szád íze csillapítja éhem.
Kezem közben már rángatja ki inged a nadrágból, hogy még többet érezhessek belőled, mindenütt érintelek ahol tudlak, csípőm a tiedhez nyomon, ahol vágyakozón dudorodik már férfiasságod, hasad kemény kockáin elidőzöm kicsit, majd érezve, hogy húzod felfelé felsőm karjaim a fejem fölé emelem. Amikor csuklóimhoz érsz a ruhámmal, kicsit megszorítod, megtartod, s így tartasz, mozdulatlan. Csak nézel, ahogy zihálok, aztán ráveted magad nyakamra, csókolod, marod ahol éred, s közben kikapcsolod melltartóm a fél kezeddel, lehúzod vékony lila pántjait vállamról, nyomában csókokat hintve.
Kénytelen vagy elengedni a kezem, hogy végre kiszabadíthasd melleim a takaró selyemből, így újra simogathatom szép tested, cirógathatom a mellbimbóid, miközben te melleim közé rejted arcod, bőröddel simítva bőröm, beszívva illatát. Alig várom, hogy nyelveddel érints, hátrahajolva felkínálom halmaim, s te elfogadod. Nedves köröket rósz körülöttük, míg el nem éred a már kemény bimbókat. Előbb csak meg-megnyalintod, belőlem már erre is nyögések törnek fel, s szinte fáj, ahogy hüvelyem várakozón összehúzódik. Hajadat markolom, válladba mélyednek körmeim.
Aztán hirtelen abbahagyod, s tényleg felkapsz és a hálószobádba viszel, ágyadra fektetsz. Már a nadrágommal bíbelődsz, zipzár le, kibújtatod a csípőm, a fenekem, végighúzod lassan, így is simogatva combjaim, vádlim, bokám. Száddal követed visszafelé az útját, ajkaid végül a bugyim selymes anyagát élvezik, de én már nem bírom tovább a passzív szerepet, azt akarom, hogy még magasabbra csapjon benned a vágy, csak engem láss, el akarj veszni bennem végleg.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.6 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 genius33 2013. 04. 17. szerda 08:26
Kellemes smile
#1 Törté-Net 2004. 04. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?