Hajolj előre! - Szombat reggel
Megjelenés: ma
Hossz: 15 826 karakter
Elolvasva: 0 alkalommal
Írta: Gntlfmdmchastity
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com)
Eredeti történet
A fordító megjegyzése: Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mailt... :)
2026. november
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com)
Eredeti történet
A fordító megjegyzése: Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mailt... :)
2026. november
Az éjszaka nagy részében hallottam őket. Néha csak tompa hangokat és az ágyunk halk nyikorgását, néha pedig Sophia nyögéseit, amelyek tisztán áthallatszottak a vékony lakásfalon. Egy bizonyos ponton kinyílt a hálószoba ajtaja, és lépteik átkeltek a folyosón a fürdőszoba felé. Röviddel ezután elindult a zuhany, amit ismét az a kétségtelenül felismerhető hang kísért, ahogy újra keféltek. A ketrecem fájdalmasan nyomódott a farkamnak, és lassan elaludtam, miközben hallgattam őket.
Már reggeli fény ömlött be a nappaliba, amikor végre felébredtem. Néhány zavaros másodpercig nem értettem, miért fekszem a kanapén. Aztán észrevettem a fejem alatt lévő párnát, a lábam köré tekeredett összehajtott takarót, és a folyosó végén a zárt hálószobaajtót. Az egész testem merevnek éreztem. A takaró alatt a ketrec még mindig hihetetlenül szorosan nyomódott a péniszemre, mintha egész éjjel arra várt volna, hogy felébredjek és emlékezzek.
Majdnem egy óra telt el, mire végre kinyílt a hálószoba ajtaja. Először Sophia jelent meg, egy laza pólóban, kusza hajjal és még mindig álmos arccal. Ben szorosan a nyomában követte, ugyanolyan kimerültnek tűnve. Sophia elmosolyodott, amikor meglátott, és lehajolt, hogy gyengéden megcsókoljon.
– Remélem, jól aludtál, bébi! – A fejemet a puha hasához nyomta, és egy pillanatig ott tartott, majd eltűnt a konyhában, hogy kávét főzzön.
A reggeli csendes volt, de meglepetésemre nem bizonyult kínosnak. A pirítóssal és a gőzölgő csészékkel az asztal körül ültünk, és csak hébe-hóba szóltunk egymáshoz. Senki sem említette az elmúlt éjszakát. A kávé lassan elfogyott, a pirítós kihűlt, és hármasban ott ültünk a halvány reggeli fényben, túl fáradtan ahhoz, hogy minden csendet kitöltsünk.
Nem tudtam nem figyelni őket együtt. Az asztal alatt Ben keze Sophia combján pihent. És időnként, miközben beszélgettünk, a párom hozzá dőlt. Néha Ben ujjai gondolatlanul végigsimították a kedvesem pólójának szegélyét. És amikor Sophia végül felállt, hogy újratöltse a csészéjét, Ben enyhén meghúzta a pólót a derekánál, majd tréfásan megcsípte a fenekét.
Sophia felhúzta a szemöldökét.
– Lehetetlen vagy. – Ben csak vigyorgott, és odanyújtotta az üres csészéjét.
Már reggeli fény ömlött be a nappaliba, amikor végre felébredtem. Néhány zavaros másodpercig nem értettem, miért fekszem a kanapén. Aztán észrevettem a fejem alatt lévő párnát, a lábam köré tekeredett összehajtott takarót, és a folyosó végén a zárt hálószobaajtót. Az egész testem merevnek éreztem. A takaró alatt a ketrec még mindig hihetetlenül szorosan nyomódott a péniszemre, mintha egész éjjel arra várt volna, hogy felébredjek és emlékezzek.
Majdnem egy óra telt el, mire végre kinyílt a hálószoba ajtaja. Először Sophia jelent meg, egy laza pólóban, kusza hajjal és még mindig álmos arccal. Ben szorosan a nyomában követte, ugyanolyan kimerültnek tűnve. Sophia elmosolyodott, amikor meglátott, és lehajolt, hogy gyengéden megcsókoljon.
– Remélem, jól aludtál, bébi! – A fejemet a puha hasához nyomta, és egy pillanatig ott tartott, majd eltűnt a konyhában, hogy kávét főzzön.
A reggeli csendes volt, de meglepetésemre nem bizonyult kínosnak. A pirítóssal és a gőzölgő csészékkel az asztal körül ültünk, és csak hébe-hóba szóltunk egymáshoz. Senki sem említette az elmúlt éjszakát. A kávé lassan elfogyott, a pirítós kihűlt, és hármasban ott ültünk a halvány reggeli fényben, túl fáradtan ahhoz, hogy minden csendet kitöltsünk.
Nem tudtam nem figyelni őket együtt. Az asztal alatt Ben keze Sophia combján pihent. És időnként, miközben beszélgettünk, a párom hozzá dőlt. Néha Ben ujjai gondolatlanul végigsimították a kedvesem pólójának szegélyét. És amikor Sophia végül felállt, hogy újratöltse a csészéjét, Ben enyhén meghúzta a pólót a derekánál, majd tréfásan megcsípte a fenekét.
Sophia felhúzta a szemöldökét.
– Lehetetlen vagy. – Ben csak vigyorgott, és odanyújtotta az üres csészéjét.
Ez csak a történet kezdete, még 8 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1