Osztályfőnök 2. rész

Az előző részben leírtam, hogy először augusztus vége felé történt az első találkánk. Valahogy mindketten zavarban lehettünk, mert nem kerestük egymás társaságát, megszűntek a beszélgetések teljesen. Szeptember elsejéig semmit se tudtunk egymásról. Eljött az első tanítási nap, és olyan volt a viselkedése mintha semmise történt volna. Ugyanúgy beszélt velem is mint a többi diákkal, nem volt semmi zavart vagy kérdő pillantás. Kiosztotta a könyveket, elmondta a mondókáját aztán mindenki ment a dolgára. Eltelt pár nap, aztán egyszer csak jött egy üzenet messengeren óra közben. Ő volt az. – Meg kellene beszélni a dolgokat. – Rendben. Hol és mikor? – Van egy lakásom itt a városban. Bacsó Béla utca 2/b 8. lakás. Iskola után várlak. Alig vártam már a tanítás végét, mert kíváncsi voltam, hogy milyen irányba akarja terelni a dolgokat. Rég nem beszéltünk, arra gondoltam, hogy megbánta a dolgokat és le akarja zárni. Úgy voltam vele az se gond, csak ez a feszített érzés érjen véget, amit a történtek ellenére túlzottan természetes viselkedése keltett bennem. Véget ért a tanítás, mondtam az osztálytársaimnak, hogy nem megyek velük haza és elindultam a megadott cím felé. Körülbelül egy 20 perces sétába került, hogy odaérjek a megadott címre. Írtam neki messengeren, hogy itt vagyok, odaléptem az ajtóhoz, becsengettem a 8-as lakásba. Recsegő hanggal nyílt az ajtó, beléptem és elindultam felfelé a lépcsőn. Odaértem a 8-as ajtóhoz és finoman bekopogtam. Egyből kattant a zár és nyílt az ajtó, De az ajtóban nem állt senki. Néztem is, hogy ez most mi lehet, álltam ott egy pillanatig mire megszólalt a Tanárnéni, hogy gyere már be. Beléptem, azzal gyorsan bezárta mögöttem az ajtót. A lakás 2 szobából egy konyhából és egy fürdőből állt. A berendezés igencsak szolid volt, az egyik szobában egy kanapé egy dohányzóasztal és egy régi szekrény volt a konyhában egy étkezőasztal pár székkel, a másik szobában pedig egyetlen franciaágy kapott helyet. Ő törtem meg a csendet. – Na, beszéljünk, és maga után intett miközben elindult a farnciaágyas szoba felé. Ahogy indultam utána megkérdeztem tőle, hogy mi ez a lakás. Erre csak annyit válaszolt viccesen, hogy ide hordja fel a diákjait dugni. Egy pillanatra megálltam, aztán mosolyogva hozzátette, hogy csak viccel. Az apjáé volt a lakás régen és albérlők voltak benne, de valamiért kiköltöztek az apja meg ráíratta az ő nevére azzal, hogy majd jó hasznát veszik valamikor.