Férfiak a barakkból 3. rész

– Ma a törzsőrmestert bámultad, a zuhanyzóban pedig engem. Mi jár a fejedben, öregem?
Ryder hangja halkan csengett a sötét közös helyiségben – alig volt hangosabb suttogásnál, nehogy bárki más is felébredjen. Az ágyam szélén ült, combja melegen és határozottan préselődött az enyémhez a vékony takarón keresztül. A laktanya többi része már órákkal ezelőtt elcsendesedett. Csak az egyenletes légzések halk zaja és a fémágyak időnkénti nyikorgása töltötte be a teret. Éreztem, hogy rajtam tartja a szemét, bár az ablakokon beszűrődő gyér holdfényben alig láttam az arcát.
Nagyot nyeltem, és próbáltam lazának tűnni.
– Semmi, haver. Csak fáradt vagyok a sok gyakorlatozástól. Ashford ma rendesen meghajtott.
Ryder meg sem moccant. Ott maradt, egyik kezét könnyedén a vállamon pihentetve. Tenyere melegítette a bőrömet.
– Kamu, Rhodes. Láttam, hogyan néztél rá, amikor a csípődet fogta. A zuhanyzóban pedig folyton felém sandítottál. Ne hazudj nekem, öregem! Még csak két napja ismerjük egymást, de azért nem vagyok hülye.
Hüvelykujja lassú köröket írt le a vállamon. Az érintés hétköznapinak tűnt, mégis valami bizsergető érzést keltett bennem. Elmozdultam a matracon, próbáltam egy kis távolságot teremteni, de a keskeny ágyon nem volt hová húzódnom. Ryder testéből hullámokban áradt a melegség. Még mindig félmeztelen volt – széles mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt a sötétben. Halkan kifújtam a levegőt.
– Figyelj, semmi extra haver. A törzsőrmester egyszerűen csak nagyon határozott a gyakorlatok során. Ami pedig a zuhanyzót illeti mindenki meztelen volt. Nehéz nem körülnézni, amikor harminc pasi szappanozza magát egyszerre.
Ryder halkan felkuncogott, de a hangból hiányzott a szokásos, harsány energia.
– Persze, persze. De ez nem csak nézelődés volt, Callum. Teljesen megzavarodtál, mikor rácsapott a seggedre. A zuhanyzóban pedig, amikor a hátadhoz értem, hirtelen elhallgattál. – Elhallgatott egy pillanatra, hangja pedig még mélyebbre süllyedt.
– Beszélhetsz velem, haver. Nem foglak elítélni.
Ahogy a keresztnevemen szólított – a Rhodes helyett –, összeszorult a mellkasom. Erre nem számítottam. Ryder alig egy nap alatt hangos idegenből azzá az emberré vált, aki miatt ez az egész hely kevésbé tűnt magányosnak. Hosszú másodpercekig bámultam a felettünk lévő emeletes ágy fémkeretét, mielőtt végre megszólaltam volna.