Késői beteljesülés

Itt fekszem meztelenül az ágyban, és egy csodás nő félig rajtam hasal. A feje a vállamon, a haja az arcomhoz simul, a bőre meleg a bőrömön. Ő is meztelen. Alszik, a lélegzete egyenletes, mint a nyári szellő. Kielégülten idézem fel a múltamat – az erotikus utat, ami idáig vezetett.

Tizenhat éves voltam. A nyár forró és fullasztó, a levegőben a por és a széna szaga keveredett. A falu végén, a patak mellett állt Mariska háza. A tyúkok az udvaron kapirgáltak, én a kút mellett álltam, a vödör a kezemben, amikor megérintette a karomat. Az ujjai hűvösek voltak, és a bőrömön végigfutott valami, amit addig nem ismertem.

– Milyen erős vagy – mondta, és a hangja mély volt, mint a méz, ami lassan csorog.

A szeme sötét volt, és ahogy nézett, éreztem, hogy valami készül. Aztán már bent is voltunk. A szobában félhomály uralkodott, a redőny résén beszűrődő fény csíkokat rajzolt a falra, az ágy recsegett, amikor leültem rá. A levegőben dohány és izzadság szaga terjengett. Ő levetkőzött. A teste gömbölyű volt, a mellei megereszkedtek, a hasán ezüstös striák húzódtak. Nem volt szép, de nem is azt akartam. Azt akartam, hogy végre megtörténjen.

A keze a nadrágomon pihent. A gomb kipattant, a cipzár lecsúszott, a nadrág a combomra simult. A férfiasságom már keményen állt, a prosztata nedvessége a hegyén csillogott. A keze körbevette – a tenyere meleg volt, a bőre érdes –, és lassan húzogatni kezdte. Először csak a makkot, a hüvelykujjával a peremen körözve, aztán az egész szerszámot. A bőr fel-alá csúszott, a lélegzetem elakadt.

Aztán a szája. A nyelve hegyével érintette a makkot, a szívás lassú volt, ritmusos. A melegség, a nedvesség, és a keze a heréimen – a herezacskó bőrét finoman húzogatta, az ujjai a herék között jártak. A nyelve a makk alatti barázdán körözött, a szívás erősebb lett. A csípőm megemelkedett, és ő pontosan tudta, mit csinál. A szájából kivette, a nyelvével végigfutott a szerszám hosszán, a tövétől a hegyéig.

– Ne siess – suttogta, és a hangja a bőrömön vibrált. – Érezd.

Aztán a pinájába vágtam. Nem volt szűk, de meleg volt és nedves. A hüvelyajkak szétnyíltak, a faszom a hüvelyfalhoz ért, keményen megbasztam. Majd megfordultunk, és lovagolt rajtam, a mellei ringatóztak, a csípője körözött. A hüvelye szorította a szerszámomat, a nedvessége lecsorgott a heréimre, meleg és ragacsos.

Én a csípőjét markoltam, a mozdulatok egyre gyorsabbak lettek. A csiklója a szeméremcsontomhoz dörzsölődött, a lélegzete felgyorsult. A szeme lehunyódott, a szája nyitva maradt, a hangja mély, elnyújtott nyögés volt. Aztán elélveztem: a magömlés a hüvelyen belül történt, a teste megfeszült, és ő is elélvezett – a hüvelyfalak összehúzódtak, a nedvessége még jobban elárasztott.

A végén megkérdeztem magamtól: jó volt? Mivel ez volt az első, a rengeteg magányos önkielégítés után azt kellett mondanom: igen, jó volt.

A nő is élvezte a fiatalabb férfit – a férjénél tizenöt évvel fiatalabbat. Ha tehette, mindig magára húzott. A szobában a széken ültem, a farkam kilógott, ő a szoknyáját felhúzva, a bugyiját félrerántva lovagolt rajtam. Az ajtót mindig nyitva hagyta egy résnyire, a függöny mögül lesett ki, ha valaki jött. A hüvelye ilyenkor még nedvesebb volt, a teste még éhesebb. Jó volt, bár utólag tudom: igénytelen, kapkodós, csak a kielégülésre törekvő szex volt. Vége lett, mert elköltöztek a faluból.

Harmadikos gimnazistaként már „tapasztalt" voltam a szexben. A csajokat könnyen behálóztam. A csókolózás is annyira kapkodós volt, mint amit az említett időszakból hoztam. A szertárban a tornaszerek között, a parkban a padon, a kiserdőben a mohos földön, a vadetetőhöz kitett szénabálán. Már tudom, egy önző kölyök voltam, aki csak a saját kielégülésére hajtott.

Egy tanulmányi versenyen egy pesti lány szobájában kötöttem ki. A nevét is alig jegyeztem meg – valami Zsófinak hívták. Az alatt a három éjszaka alatt száz százalékban megfordított.

Az első este, amikor megcsókoltam volna a megszokott, kapkodós módommal, elhúzódott. A kölcsönkért koleszos szobája kicsi volt, a falon poszterek, az ágy mellett egy könyvespolc, az ablakon beszűrődő utcai fény. A levegőben tiszta ágynemű és virágos szappan illata terjengett.

– Ne – mondta, és a szeme a szemembe nézett. – Én irányítok. Te csak követsz. Kölyök.

A keze a mellemre simult, a csókja lassú volt, mély, mint aki időt akar szánni rá. A nyelve a számban járt, a keze a tarkómon, a másik a hátamon, a gerincem mentén vándorolt. A bőröm libabőrös lett, a lélegzetem elakadt. A csókja nemcsak a számé volt – a nyakamhoz ért, a fülem mögé, a kulcscsontomra, és mindenhol megállt egy pillanatra, mintha meg akarná jegyezni a bőröm térképét.

Aztán letolt a földre, a szőnyegre. A szőnyeg puha volt, a szálai a hátamhoz simultak. A szobában csak a kis lámpa égett, a fény aranyban úszott. A keze a nadrágomhoz nyúlt, kigombolta. A férfiasságom már keményen állt, de ő nem sietett.

– Nézd – mondta, és a szeme a szemembe nézett, miközben a szája közeledett. – Ez az orális szex. Nemcsak szopás. Ez... figyelem.

A nyelve hegyével érintette a makkot, a szívás lassú volt, ritmusos. A keze a heréimen pihent, a másik a combomon. A szájában a melegségem lüktetett, a nyelve a makk peremén körözött. A csípőm megemelkedett, de ő visszanyomott – a tenyere a hasamon volt, a súlya visszatartott.

– Ne siess – suttogta, és a hangja a bőrömön vibrált.

A nyelve a makk alatti barázdán járt, a szívás ritmusa változott – erősebbé, aztán lágyabbá vált. A keze a herezacskó bőrét húzogatta, az ujjai a heréket simogatták. Az előváladék a nyelvén csillogott, amikor kivette a szájából. A nyelve végigfutott a szerszám hosszán, a tövétől a hegyéig, aztán vissza. A keze a tövénél tartotta, a szája a hegyénél. A ritmus lassú volt, a lélegzetem egyre nehezebb lett.

Aztán megállt. A szája elvált, a szeme a szemembe nézett.

– Most te.

Én is megcsináltam. A keze a hajamba túrt, irányított. A combjai a vállamra kerültek. A hüvelyajkak szétnyíltak, a csikló a nyelvem alá került. Az íze más volt, mint korábban a cigány asszonyé – tisztább, édesebb, mint a friss gyümölcs. A nyelvem a csiklóján körözött, a kezem a mellét simogatta. Aztán a csípője megremegett, a hangja mély, elnyújtott nyögésben tört fel. A nedvessége az arcomra ragadt.

– Igen – suttogta. – Pont ott.

A nyelvem gyorsabb lett, az ujjaim a hüvelyébe hatoltak. A hüvelyfalak szorították az ujjaimat, a nedvessége a csuklómig ért. A teste megfeszült, a csípője a számhoz nyomódott, a hangja egy kiáltásban tetőzött. Aztán elernyedt, a keze a hajamban elgyengült.

A behatolás már teljesen más volt. Nem kapkodós. Nem engedte, hogy belevágjam a faszom. A teste alattam feküdt, a keze a csípőmön nyugodott. A lassú, mély mozdulatok, és a szeme, ami mindvégig az enyémbe fúródott. A hüvelyfalak szorították a szerszámomat, a makkom a méhszájig ért. A légzésünk egy ritmusra vált. A bőre a bőrömön, a szívünk egyszerre vert.

– Érzed? – suttogta. – Ez a szeretkezés. Nemcsak dugás.

És én éreztem. A hullámok lassan jöttek, a csúcs nem egy hirtelen robbanás volt, hanem egy mély, elnyújtott ringás. A teste megfeszült, a hangja halkan csengett a fülemben. A magömlés lassú volt, a hüvelyfalak ritmikusan összehúzódtak körülöttem.

Utána nem engedett el. A keze a hátamon pihent, az ujjai lassan simogattak. A karjaimat, a nyakamat, a hajamat érintette. Az erogén zónák – a fülem mögött, a nyakam oldalán, a belső combomon – mindenhol, ahol a bőr a legérzékenyebb, életre keltek. A keze a hasamon, a feje a mellkasomon pihent. A szívem lassan vert, a szobában béke áradt szét.

– Ez az utójáték – suttogta. – A csillapítás. A testnek is kell.

Három éjjel volt ideje tanítani, de az utolsó reggelen közölte:

– Kölyök, ennyi volt. Engem felejts el, de amit mutattam, tanítottam, jegyezd meg a nőtársaim miatt. Gyengéden, mintha mimózák lennének. – Bocsátott utamra.

Innentől kezdve én is próbáltam a mennyiséget minőségre váltani. A kapkodós együttléteket felváltotta a figyelem. A lassúság. A másik teste.

Jött Judit. Három hónapig tartott. Akkor még nem tudtam, mi is a baj, de később rájöttem.

Amikor belépett egy szobába, időnként már azelőtt meg lehetett érezni, hogy bárki igazán odafigyelt volna rá. A szag a nyers fokhagymára emlékeztetett, de annál kesernyésebb, kénesebb, élesebb volt. Nem egyszerű izzadságszag, amelyet egy alapos mosakodás vagy egy tiszta blúz eltüntethetett volna. Inkább úgy tűnt, mintha a bőréből, a teste mélyéről szivárogna elő, és lassan átjárná a ruháját is.

Judit az első tartós barátnőm volt. Még akkor is, ha mindössze három hónapig tartott a kapcsolatunk, ez a három hónap máig megmaradt bennem. Én tizenöt éves voltam, ő tizenhat. Abban a korban egy év korkülönbség semmit sem jelent, tapasztalatban azonban sokat számíthatott volna, csakhogy egyikünknek sem volt igazán tapasztalata a szerelemben. Mindketten kerestük a helyünket ebben az új, izgalmas, de számunkra még ismeretlen világban.

Kedveltem Juditot, szerettem volna, ha működik közöttünk a kapcsolat. Csakhogy a vonzalom önmagában nem mindig elég. Volt valami, amiről egyikünk sem tudott igazán beszélni, és ami lassan, észrevétlenül közénk állt: a testszaga.

Nem akartam megbántani, ezért nem tettem szóvá. Nem tudtam, hogyan mondhatnám el neki úgy, hogy ne érezze megalázónak, és talán azt sem értettem még igazán, hogy egy ilyen aprónak tűnő, mégis állandó körülmény milyen erősen befolyásolhatja a testi közelséget. Amikor egymás mellett voltunk, a fokhagymára emlékeztető, szúrós szag elkerülhetetlenül jelen volt. Hiába próbáltam nem odafigyelni rá, nem mindig sikerült.

Az intimitásunk sem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. Egyszerűen nem éreztük egymást; teljesen elcsúsztunk a szexben, az élvezésben egymás mellett. Ezt tetézte, hogy Judit rettenetesen félt a terhességtől – még akkor is, amikor gumival szeretkeztünk, görcsösen szorongott miatta. Ez a félelem rátelepedett minden együttlétre, és valószínűleg ez volt a legnyomósabb oka a szétválásunknak.

A kapcsolatunknak nem volt egyetlen nagy, drámai pillanata, amelyben minden véget ért volna. Inkább lassan fogyott el belőle valami. A fiatalkori bizonytalanságunk, a tapasztalatlanságunk, az, hogy nem tudtunk őszintén beszélni a számunkra kényes dolgokról, mind hozzájárult ahhoz, hogy nem tudtunk igazán közel kerülni egymáshoz.

Ma már úgy gondolom, talán nem kizárólag a szag vagy a szorongás miatt lett vége, de mindezek együtt felőrölték a dolgot. Tizenöt évesen még én sem tudtam pontosan, mit jelent elfogadni valakit, hogyan lehet tapintatosan megoldani egy kellemetlen helyzetet, és miként lehet különválasztani a másik ember iránti érzéseimet attól, amit a közelsége közben tapasztalok. Akkoriban azonban mindez összekeveredett bennem.

Nem haraggal váltunk el, és nem is tudatos elhatározásból mondtam le Juditról. Egyszerűen nem tudtuk tovább építeni azt, amit elkezdtünk. Csak azt éreztem, hogy valami folyamatosan gátol bennünket a közeledésben, és egyikünknek sincs meg a tapasztalata vagy a bátorsága ahhoz, hogy ezen úrrá legyen.

Judit az első szerelmeim egyikeként maradt meg bennem. Nem azért, mert olyan sokáig tartott, hanem azért, mert utólag értettem meg, mennyire kevés tudásunk volt még akkor az emberi kapcsolatokról. Néha nem a szeretet hiányzik két ember közül, hanem az a tapasztalat, az a bátorság és nyitottság, amely segíthetne nekik áthidalni a köztük lévő akadályokat. A mi három hónapunk talán éppen erről szólt.

Miután kimondtuk, hogy nincs tovább, hirtelen vissza akartam térni, belevetni magam az életbe, abba a filozófiailag hangzó semmibe. Elkezdtem napi szinten más nővel járni. A nagy végzős, eszes gimnazista fiú kifejezetten menőnek számított.

A falunkban a szüreti bálon jöttem össze a 2K-val: Kovács Katalinnal. Mindig két K volt, ha veszekedtünk, vagy ha haraggal beszéltem róla – emiatt is égett bele ilyen makacsul az emlékembe. Vele jól indult. Szinte az első csóktól fogva kialakult, hogy szótlanul is éreztük egymást. Egy hét elteltével a teljes összhang is megvolt. Működött a kémia.

A mulatság után a művelődési ház hátsó lépcsőjén ültünk; a vakolat finoman pergett a vállunkra, a lámpafény alig ért el a cipőnk orráig. A csók lassan indult – először csak az ajkak érintése, puha és bizonytalan. Aztán a szája megnyílt, a nyelve a nyelvemhez simulva valami bizsergést indított el a torkomban, a mellkasomban, a hasamban. A keze a tarkómon pihent, az ujjai a hajamba túrtak, a csók mélyebbé, lanyhábbá vált, mintha az idő is megállt volna. A szájának íze édes volt, a rúzsáé művi málna, a lehelete forró. Ahogy elváltunk, a homlokunk egymásnak támaszkodott, a lélegzetünk egyetlen ritmusra vált.

– Olyan igazi kamionos vagy – mondtam neki hirtelen.

Nem értette. Összeráncolta a szemöldökét.

– Micsoda?
– Hát... faszállító – vigyorogtam el magam.

Erre akkorát hátba vágott, hogy majdnem lefordultam a lépcsőről, aztán kirobbanásból nevetett; azzal a mély, rekedtes hangon, amitől a térdem azonnal megroggyant.

Nem volt klasszikus bombázó. Tizenhat éves, fejlődésben lévő kamasz lány – kicsi mell, még formálódó test, a csípője alig szélesedett ki, a combjai vékonyak maradtak. De a szőrzete telt és dús volt, a hónaljában és a szeméremdombján egyaránt, sötét pamacsként borítva, amit akkoriban még senki sem borotvált. A bőre finoman szeplősödött a vállán, a hasán egy pici, jellegzetes anyajegy ült.

A szex is tökéletesen passzolt. Mindig kielégült, én meg teli voltam energiával.

Az első alkalom a csűrben esett meg, ahol nagyapám a takarmányt tárolta. A polyva szúrt a bőrünkön, a levegőt a száraz por és a széna édeskés szaga telítette. A keze a nadrágomhoz nyúlt, az ajka a nyakamat borzolta. Aztán a bugyija félrerántva, a csípője máris alattam mozgott. A hüvelye szűk volt és forró, ahogy beléptem, a levegőt is bent tartotta egy pillanatra. A mozdulatok lassan hullámoztak, a tekintete mélyen az enyémbe fúródott. A csiklója a szeméremcsontomhoz dörzsölődött, a hangja elfojtott, halk nyögésbe torkollott. Aztán a teste hirtelen megfeszült, a hüvelyfalak ritmikusan összehúzódtak. Én is elélveztem, majd a polyvába hanyatlva csak nevettünk a fojtogató porban.

A haverom, Bandi, aki a szomszéd faluból járt át, egyszer felajánlotta, hogy használhatjuk a lakásukat, amíg a szülei vidéken vannak. Az otthonuk egy tizedik emeleti panellakás volt, a szobában egy nagy, kopott heverővel. A sötétítő függönyök szorosan behúzva, az üvegen át csak a lenti város sárgás fényei szűrődtek be.

Kati a kanapéra ült, a keze a térdén pihent. Én előtte térdeltem a padlón, a tenyerem a combját simította. A csók elnyúlt, a keze a hajamba markolt. A blúza gombjai egymás után engedtek, a mellei kiszabadultak – kicsik voltak, de a bimbók keményen meredtek. A szám a csúcsukhoz ért, a nyelvem körözött rajtuk, mialatt a keze a hátamat paskolta. A bugyija oldalra csúszott, a hüvelye lángolt a nedvességtől. Az ujjaim a csiklójára találtak, a szája nyitva maradt a gyönyörködéstől.

– Feküdj le – suttogta rekedten.

Hanyatt feküdt a heverőn, a lábai szétnyíltak, én meg beléptem. A tempó megfontolt volt, a keze a mellemen pihent. A csípője hamarosan megemelkedett, a lábait a derekam köré fonta. A hüvelye satuként szorított, a nedvessége lecsurgott a combomon. A hangja ütemes nyögésbe váltott, a teste összerázkódott. Én is elélveztem benne, és a sötét szobában fekve sokáig csak a város apró fényeit bámultuk.

Egyszer a művelődési házba is belógtunk, amikor a délutáni matiné után mindenki hazaszállingózott. A nagyterem kongott az ürességtől, a székek sorai némán álltak, a színpad deszkái minden lépésnél halkan nyikorogtak. A nehéz függöny mögé húzódtunk; a poros, nehéz levegőben a keze azonnal a sliccemre tévedt. A szám a nyakát, a füle cimpáját kereste. Aztán a falhoz támasztottam, a szoknyáját felgyűrtem, a bugyiját félrerántottam. A hüvelye forrón fogadott, a keze görcsösen a vakolatba markolt. A mozdulatai sürgetőbbek lettek, a hangja egyetlen elfojtott, ziháló sóhaj volt. Aztán a teste megfeszült, a körmei a bőrömbe vájtak. Én is kiengedtem a feszültséget, és a függöny rejtekében állva némán hallgattuk a folyosó távoli zajait.

A falu végén állt egy régi, lakatlan, de még stabil ház. Nagyapám mesélte, hogy régen a helyi bíróé volt, de azóta ember sem tette be oda a lábát. Az ablakok betörve, a tető egy része már hiányzott, ám a szobákban még ott maradtak a korhadt bútorok. Felhurcoltam oda egy óriási, padláson talált matracot, és a csupasz szoba földjére terítettem.

Kati megérkezett, a matracon ült. A levegőt a penész és a régi por fanyar szaga uralta, de ez egyáltalán nem zavart minket. A keze a nadrágomat nyitotta, az ajka a torkomat tapasztotta. Aztán hanyatt feküdt, én fölé borultam. A mozdulataink mélyek és megfontoltak voltak, a szemünk egy pillanatra sem szakadt el egymástól. Később megfordult, hasra feküdt a matracon, én hátulról hatoltam belé; a hüvelye szűken fogadott, a csípője minden lökésnél elém mozdult. A keze a rongyos matracon kapaszkodott, a hangja betöltötte a kongó helyiséget. Amikor a tetőfokára hágott, a teste megfeszült, a hüvelyfalak lüktetve szorítottak. Ott maradtunk egymásba gabalyodva, a plafon repedéseit bámulva.

Egy másik alkalommal ugyanott a salétromos falnak dőlt, a tenyerével a málló vakolatot támasztotta, én hátulról birtokoltam. A szoknyája a derekáig csúszott, a bugyija félre volt tolva. A tempó gyorsabb volt, szenvedélyesebb, a levegőben szinte vibrált a tiltott izgalom. Amikor elélveztünk, a fal mellett ziháltunk a poros homályban.

A baj ott kezdődött, amikor egy nap a művház matinéja után lépcsőztünk ki, és a templom felől érkező mamája pont abban a minutumban pillantott meg minket. Olyan éles hangon hördült fel, hogy azt hittem, a szomszéd faluban is hallják:

– Kati! Azonnal gyere ide!

Lógó orral, megszégyenülve kullogott az anyjához. Otthon nagyapám világosított fel a családi hátérről: ifjúkorában ő maga is kikezdett Kati mamájával, és a két matriárka azóta halálos gyűlölettel utálta egymást és az egész famíliát. Emiatt kényszerültünk a titkolózásra, a bujkálásra, így folytattuk a lopott légyottokat másfél éven keresztül.

Aztán eljött az idő, amikor Pestre kerültem, egyetemi hallgató lettem a rendvédelmi karon, ám a kapcsolatunk még ezután is kitartott néhány vadabb találkozás erejéig.

Egyszer a vonaton, a zsúfolt fülkében – a kalauz ellenőrzése elől a szűk vécébe préselődve – a csípőjét a hideg mosdókagylónak nyomtam, míg a szám eszeveszetten falta a nyakát. Máskor egy hétvégi albérletben találkoztunk, ahol a barátnője ágyában rejtőztünk el, a nehéz paplan alatt a keze azonnal a nadrágomra tapadt. De volt olyan is, hogy egy elhagyatott park legsötétebb bokrai mögött, a csípős pesti éjszakában estünk egymásnak a fagyos pad mellett.

Végül mégis elhalt a dolog; hallottam, hogy otthon már egy helyi osztálytársával jött össze. Bárhogy is alakult, a szex vele egyszerűen felejthetetlen maradt. Később, már pesti egyetemistaként akadtak még más nők is az életemben, de valahogy egyik pesti lánnyal sem tudtam azt a fajta elementáris, zsigeri tüzet újrajátszani.

Végül a nagyszüleim teljes felháborodására egy olyan lánnyal jöttem össze, aki az egyetemen dolgozott takarítóként, vidéki gyökerekkel. Egy igazi, tűzről pattant, lassan harminchoz közeledő nő volt. Na, ez a nő, Szilvi, aztán pontosan tudta, hogy mit akar, és kíméletlenül el is vette. Ismét a vadszex lépett életbe, és pillanatok alatt az életem meghatározó részévé vált.

Titokban összeházasodtunk. Nagymamámat kis híján megütötte a szél, amikor kiderült, hogy egy idősebb, hozzám „nem illő" nő lett a feleségem – ráadásul a háta mögött, fű alatt összeesküdve. Leszartam az egészet; a nagyszüleimnek kellett volna elgondolkodniuk ezen, hiszen anno ők szakítottak el a két K-tól is.

Na, ez a nő aztán ha tehette, reggel, délben és este is kefélt; egyáltalán nem számított a helyszín vagy az alkalom, csak az, hogy csináljuk. Kíméletlen volt a vágya, én boldogan hagytam, hogy magával sodorjon ez a zabolátlan, mindent elsöprő tüzes világ.

Reggelente, amikor a fény bejött a függöny résén, a város még aludt, ő már ébren volt. A karja a hasamon, a keze a bőrömön, a szája a fülem mögött. A lehelete forró, a csókja lassú – a nyakamon, a kulcscsontomon, a mellemen. A nyelve a bőrömön, a foga finoman a bimbómon. A takaró alatt a keze lejjebb csúszott, a combomon, a belső oldalon, ahol a bőr a legvékonyabb. Az ujjai köröztek, a testem már tudta, mi jön. A combom szétnyílt, ő rám ült – lassan, mélyen, a csípője a csípőmhöz simult. A hüvelye meleg volt, a hüvelyfalak szorították a szerszámomat. A mozdulatok lassúak, a csípője megemelkedett. A keze a mellemen, az ujjai a bimbómat simogatták. Aztán a teste megfeszült, én is elélveztem, majd ő is. A paplan alatt feküdtünk, és a hajnalt hallgattuk.

A konyhában, a reggeli kávé mellett. A pulton ült meztelenül, a lábai szétnyíltak. A keze a pulton, én előtte térdeltem. A szám a combján, a nyelvem a bőrén. Az ujjaim a csiklóján, a szája nyitva. A nyelvem körözött, a keze a hajamban. Aztán a pulton hátradőlt, és én megdugtam. A mozdulatok lassúak, a kávé illata keveredett a testünk szagával. A csípője megemelkedett, a lábai a derekam körül. A hüvelye szorított, a nedvessége a combomon. Aztán a teste megfeszült, a hangja halk nyögés. Én is elélveztem, a pulton feküdtünk, a kávé már kihűlt.

A buszon, a hátsó ülésen, késő este. A busz rázkódott, a keze a nadrágomon. A szám a nyakán, a suttogás. Aztán a kabátom a térdére, a keze a nadrágom alatt. Az ujjai a szerszámomon, a hüvelykujja a hegyén. A mozdulatok gyorsak, a busz rázkódott. A csípőm megemelkedett, a keze a combomon. Ütemesen verte a faszomat. Majd elélveztem a kabátom alatt, a nadrágomban. A busz megállt, leszálltunk, a hideg levegő az arcomba csapott.

A mosókonyhában, a mosógépen. A centrifugák zúgtak, a keze a hátamon. Aztán a mosógépre hajolt, én mögötte. A hüvelye meleg, a mozdulatok gyorsak. A keze a mosógépen, a csípője a fenekemhez. A hüvelyfalak szorítottak, a nedvessége síkos. A hangja halk, elfojtott nyögés, mert a szomszédok a vékony falon át mindent hallottak. Aztán a teste megfeszült, a keze a bőrömbe markolt. Én is elélveztem, a mosógép zúgott tovább.

Nem voltak határok. A liftben. A panel tizedik emeletén laktunk, a lift régi volt, rozoga, a fülek mellett a falon karcolások. Egy este ketten szorultunk be, mert a lift megállt a hatodik és a hetedik között. A vészcsengő nem működött, a telefon nem volt nála. Csak ketten, a szűk fémdobozban, a levegő egyre melegebb.

– Basszus – mondta, a homlokát a tükörnek támasztotta. – Ez most komoly?
– Legalább van időnk – vigyorogtam, a kezem a derekára csúszott.
– Te megőrültél – mondta, de a hangjában nem volt ellenállás.

A lift falának támaszkodott, a szoknyája felhúzva, a bugyija a táskájába. A hüvelye meleg, a mozdulatok gyorsak. A keze a lift falán, a csípője a csípőmhöz csapódott. A hüvelyfalak szorítottak. A lift nyikorgott, a hangja halk, elfojtott nyögés. Aztán a teste megfeszült, a keze a bőrömbe markolt. Én is elélveztem, a lift hirtelen megindult. A szoknyája még mindig felhúzva. Az ajtó kinyílt, a folyosón egy szerelő állt. Amikor meglátott, és tudatosult benne, hogyan basztuk el az időt, elfordult, a lift ajtaja becsukódott.

A parkban, a bokrok mögött, késő este sétálva haza. A fű nedves, a keze a nadrágomon a farkam markolászta. A szám a száján, a suttogás.

– Basszál meg. – Jött a kéjes kijelentés. Tán tíz percre voltunk otthontól, de a szükség nagy úr volt, főleg nála. Imádtuk az extremitást. Izgatott, főleg őt.

Aztán a kabátomra feküdtünk, a hüvelye szétnyílt. A mozdulatok lassúak, a szeme a szememben. A csípője megemelkedett, a lábai a derekam körül. A hüvelye szorított, a nedvességétől siklottam benne. Aztán a teste megfeszült, a hangja halk nyögés. Én is elélveztem utána nem sokkal, majd a fűben feküdtünk, és a csillagokat néztük.

A fürdőszobában, a zuhany alatt. A víz forró, a keze a csempén. Aztán a falnak támaszkodtam, ő előttem térdelt. A szája a szerszámomon, a nyelve hegye a makkommal játszott. A keze a heréimen, a másik a combomon. A szívás lassú, a nyelve a makk peremén körözött. A szájába élveztem. A geci kicsordult az ajkai között. Aztán felnyúltam, a pinájába nyúltam. Megujjaztam. A hüvelye meleg, a víz a testünkön. A mozdulatok gyorsak, a gőz körülvett. A csípője megemelkedett, a teste megfeszült, a hangja halk nyögés. Elélvezett, és a zuhany alatt álltunk, a víz mosta le az izzadságot, a gecimet, a váladékát.

Az erkélyen, a hajnali fényben, munkába menetele előtt. A város még aludt, a levegő hűvös, de a bőrünk a vágytól meleg maradt. Ő mezítláb lépett ki a csempére, meztelenül, a hajnali fényben látszott a mellbimbója. A korlát rozsdás volt, ahogy megfogta, a rozsda a tenyeréhez tapadt.

– Gyere – suttogta, a hangja elnyúlt a csendben.

Odaléptem mögé, a kezem a derekára csúszott. Az ujjaim a hasán, a köldökén, majd lejjebb, a combján. Ő hátradöntötte a fejét a vállamra, a nyaka íve ott feszült a szám előtt. A csók a nyakára, a füle alá, ahol a pulzus lüktetett. A keze hátranyúlt, a faszomhoz ért, az ujjai a bőrömön.

A combjai között a nedvesség már ott volt. Az ujjaim végigsimítottak a hüvelyajkakon, ő felszisszent. A keze a korláton, a csípője hátrébb mozdult, a testemhez simult.

Megdugtam. Határozottan, de mégis lassan, a levegőt visszatartotta, a feje még mindig a vállamon. A hüvelye meleg, a hüvelyfalak szorították a szerszámomat. A kezem a csípőjén, a másik a kissé lógó mellén. A mozdulatok lassúak, a város alattunk még mindig aludt. Egy kutya ugatott a távolban, egy hajnali busz zaja szűrődött fel.

– Ne hangosan – suttogta, a hangja elcsuklott.

A csípője megemelkedett, a hüvelyfalak összehúzódtak. A mozdulatok gyorsabbak lettek, a keze a korláton fehérlett. A hajnali fény a bőrén játszott, a hátán a verejték gyöngyözött. A csiklója a tenyeremhez dörzsölődött, a lélegzete felgyorsult. Aztán a teste megfeszült, a hangja halk, elfojtott nyögés – a foga a saját ajkába mélyedt, hogy ne legyen hangosabb. A hüvelyfalak összehúzódtak, én is elélveztem, lassan, mélyen, a kezem a mellét markolta.

Ott álltunk ketten a hajnali fényben, a város lassan ébredezni kezdett. A kezem a hasán, a fejem a vállára hajtottam.

– Ez volt az első erkélyünk – mondta, a hangja rekedt.
– Nem az utolsó – feleltem.
– Kurvára élveztem, ezt majd nappal is megtehetjük, had irigykedjenek. – mondta.

És akkor a szomszéd ablaka kivilágosodott. Mi behúzódtunk, és a függöny mögött nevettünk, mint a gyerekek.

Egy évig tartott ez az őrült tempójú szex. Nincs férfi, aki bevallaná – én is csak inkognitóban teszem –, de ezt a feszült tempót, a napi adagot huszonéveim elején sem bírtam. Még más a hétvégén, szabadságokon pihenve élvezettel van az ember a feleségével, de nekem az egész napos dugások már fárasztóak voltak, és bevallhatom: kiégtem a szextől. A farkam edzett volt, de pihenni vágyott.

Nem volt kérdés a válás. Indokként felhozhattam volna a bírónak, hogy bazdmeg, ennyi szexbe beledöglök, de nem hiszem, hogy elhitte volna, tolerálta volna. Így maradt az elhidegülés. Egy hónap volt a pihentetés, az üdülés, az életre kelés.

Aztán az egyetemen volt egy humán erőforrást tanuló lány, gyakorlaton a tanulmányi osztályon. Szerelem első látásra. Egy szépségkirálynő arcú, széles csípőjű, koromfekete hajú lány. Mindene annyi és ott volt, ahol a magamfajta, már egy idősebb nőtől elvált pasinak kellett. Na, ez a csaj – Mira – már a családnak is megfelelt. Mindkét rokonság áldását adta ránk. Jöhetett a világra szóló esküvő a faluban. Akkor hallottam utoljára a két K-ról. Férjhez ment, majd terhesen elköltöztek a faluból.

Mira átlagos étvágyú nő volt az ágyban. Heti három szex, kimondottan a szobában, a négy fal között, a puha ágyikóban. Az ágy volt a birodalmunk, a paplan alatt melegedő testek, a párnák, amikbe kapaszkodtunk, a fehér lepedő, ami minden éjszaka után gyűrött volt, mint egy másnapos vallomás. Ott ismertük meg egymást igazán, ott tanultuk meg, hogy a test nem siet, ha az ember szeret. Soha nem voltunk máshol, nem kellett más... Mirának. Az ágy elég volt, mert az ágyban minden mozdulatnak súlya volt.

A kedvenc pózaink közül az első mindig az volt, amikor egymás mellett feküdtünk, és lassan egymásba simultunk – a misszionárius, de nem a tankönyvi, hanem a mi változatunk, amiben a homlokunk összeért, a lélegzetünk egy volt. A nászéjszakán a szállodai szoba csendes volt, a függöny behúzva, a lámpa sárga fénye a falon. Mira a hátán feküdt, a haja szétterült a párnán, a keze a takaró szélét szorongatta. Karcsú teste volt, kicsi, kemény mellei, sötét bimbói, a bőre libabőrös a hűvös levegőtől. Mellé feküdtem, a szám a nyakához ért. A csók lassú, a bőrén a szappanillat, a keze a mellkasomon. A nyelvem a füle mögé tévedt, a lehelete felgyorsult. Aztán lejjebb – a kulcscsontján, a mellei között, a hasán. A keze a hajamba túrt, a combjai önkéntelenül szétnyíltak. A punci nedves, a hüvelyajkak szétváltak, a csiklója már duzzadt. Az ujjaimmal végigsimítottam a redőkön, ő felszisszent. A farkam lassan hatolt be a punciba, a hüvely szűk, meleg, a falak szorították, mintha először fogadna be. A csípőm lassan mozdult, a szeme a szememben. A mellei a mellkasomhoz simultak, a bimbói kemények, a keze a hátamon a bőrömbe markolt. A mozdulatok ritmusosak, a lélegzete felgyorsult. Minden lökést éreztem a hüvelyfalakon, ahogy a farok ki – és bejárt, a csiklója a szeméremcsontomhoz dörzsölődött. Aztán a teste megfeszült, a lába a derekam köré font, a punci körülöttem összehúzódott – a hangja halk, elcsukló nyögés. Én is elélveztem, a teste alatt feküdtem, a szívverésünk lassan egy ritmusba simult. Ez a póz maradt a legbensőségesebb, mert közben láttuk egymás arcát, a szemünk mondott el mindent, amit a szavak nem tudtak.

A második, amit soha nem hagytunk ki a heti palettából, a lovaglás volt, mert Mira szerette, ha ő irányít, ilyenkor a szeme csillogott, mint aki titkot tud. A lámpa égett, ő a csípőmre ült. A combjai szétnyíltak, a punci lassan fogadta be a faszomat – a hüvelyajkak körülvették, a farok tövig hatolt. A keze a mellkasomon, a mellei ringatóztak, a csípője körözött. Először lassan, hogy érezze a farkamon minden centiméterét, aztán gyorsabban, a feneke a combomhoz csapódott. A hüvelyfalak szorították a farkam, a nedvessége lecsorgott a heréimen. A szeme lehunyódott, a nyögései ritmust vettek a csípője mozgásával. A kezem a mellén, a hüvelykujjam a csiklóján – körözött, finoman, ahogy a punci egyre nedvesebb lett. A teste előredőlt, a mellei az arcomhoz értek, a számba vettem az egyik bimbót. A nyelvem a bimbón, a fogam finoman harapta, ő felnyögött.

– Ne állj meg – lehelte.

A csípője gyorsabb lett, a mozdulatok szaggatottak, a hüvely körülöttem összehúzódott. A teste megfeszült, a feje hátrabillent, a nyögés mély, elnyújtott. Én is elélveztem – a farok lüktetett, a hüvelyfalak utolsó szorítása elvette az eszem. A mellemre borult, a szívünk együtt vert. Ilyenkor utána mindig nevettünk, mert ő azt mondta, ő a királynő, én meg a trón.

A harmadik, amit a legvadabbnak tartottunk, a kutyapóz volt, mert olyankor nem láttuk egymást, mégis mindent éreztünk. Mira a hasán feküdt, a feneke felém, hasa alatt párna, a keze a lepedőt markolta. A hátán a gerince vonala, a feneke kerek, a combjai szétnyíltak. A punci nedves, ahogy a farkam lassan behatolt, a hüvely szűk volt ebben a szögben. A kezem a csípőjén, a mozdulatok lassúak – a farok szinte tövig, aztán majdnem kicsúszva. A feneke a csípőmhöz simult, a hüvelyfalak szorítottak, a nedvesség és az izzadságunk a combján csorgott. A keze a párnát markolta, a hangja halk, szaggatott nyögés. A mozdulatok gyorsabbak lettek, a teste megfeszült. A csiklóját dörzsölve élvezett. A punci körülöttem összehúzódott, a hangja mély, elnyújtott nyögés. Én is elélveztem, a hátára borultam, a bőrünk összetapadt. Ilyenkor utána mindig azt mondta, hogy érzi a gerincében a hullámokat, és hogy ez a legjobb módja annak, hogy elfelejtse a világot.

Az orális élvezetet is csak az ágyban éltük meg, mert ott volt a helye, a párnák között, a paplan alatt, ahol a világ kívül maradt.

Amikor ő csinálta, a fejem a párnán pihent, a kezem a lepedőt markolta, ő a lábaim között térdelt. A haja a combomhoz simult, először csak a keze járt – a tenyere a farkam tövénél, a hüvelykujja a makk peremén körözött, lassan, mintha csak mérlegelné, mennyire vagyok kemény. Aztán a szája közeledett, a lehelete forró a bőrömön. A nyelve hegyével érintette meg a makkot, a nedvesség, a melegség olyan volt, mint egy villanás. A szájába vette, lassan, csak a makkot, a nyelve a peremén körözött – körbe-körbe, ahogy a farkam lüktetett. Aztán lejjebb csúszott, a szerszám hosszán, a szívás ritmusos lett, a keze a tövénél, a másik a heréimen – a herezacskó bőrét finoman húzogatta, az ujjai a herék között jártak.

A fejem hátrabillent, a levegőt visszatartottam. A nyelve a makk alatti barázdán járt, a szívás erősebb lett, aztán lágyabb, aztán megint erősebb – a ritmus, amit ő talált ki, amit én soha nem tudtam kiszámítani. A szájából kivette, a nyelve végigfutott a farkam hosszán, a tövétől a hegyéig, aztán vissza. A keze a tövénél, a szája a hegyénél, a szemembe nézett.

– Ne siess – suttogta, a hangja a bőrömön vibrált.

De a végén mindig ugyanott kötöttünk ki. Amikor közel jártam, a farkam megfeszült, a keze gyorsabb lett, ő egyszer csak megállt. A szája elvált, a feje hátrahúzódott. Az arca sápadt, a torka összehúzódott. A szag – ahogy ő nevezte, a szúrós szag – már a gondolattól is elviselhetetlen volt neki. Az első alkalommal nem is szólt, csak felkelt, kiment a fürdőszobába. A víz zúgott, én ott feküdtem, és nem értettem. Aztán visszajött, leült az ágy szélére.

– Ne haragudj – mondta. – A szag. Nem bírom. Már a gondolatától is öklendezek.

Onnantól ez lett a rend. Ő szerette a farkamat, a nyelvével, a szájával, a kezével – de a magömlés soha nem került a szájába. Amikor közel jártam, elhúzódott, a kezével fejezte be, vagy én magam. A spermám szagát ő „szúrósnak" nevezte, én soha nem vitatkoztam vele. Mert a szégyen az övé volt, az én feladatom pedig az, hogy ne kérjek olyat, ami undort kelt benne.

Kielégülése után mindig azt mondta, hogy az ágy azért van, hogy az ember elveszítse benne az időt, és mi elveszítettük, újra és újra meg kellett élni.

Amikor én nyaltam, ő a hátán feküdt, a párna alá gyűrte a haját, hogy ne lógjon az arcába. A combjai először csak résnyire nyíltak szét, mintha még maga sem tudná, mennyire akarja, aztán ahogy a kezem a térdére simult, lassan felfelé csúsztattam a combján, a bőre libabőrös lett, a lábai maguktól szélesebbre nyíltak. A puncija már nedves volt, mire odaértem – a hüvelyajkak duzzadtak, szétváltak, a csiklója kibújt a redők közül, mint egy apró, kemény gyöngy. Először csak az ujjammal érintettem meg, a hegyével, finoman, ő felszisszent, a csípője egy kicsit megemelkedett.

Aztán lehajtottam a fejem, a nyelvem hegyével követtem ugyanazt az utat, amit az ujjam járt be – végig a hüvelyajkak mentén, a redőkön, aztán fel a csiklóig. A nyelvem lapos volt, lassan húztam végig rajta, lentről felfelé. Az íze édeskés, kicsit sós, ahogy a nyelvem a csiklójára ért, a keze a hajamba markolt. A lábai a vállamra simultak, a sarkával a hátamba nyomott, mintha tartani akarna, hogy ne húzódjak el.

Körözni kezdtem a csiklója körül – először lassan, szélesen, aztán szűkebben, ahogy egyre duzzadtabb lett. A nyelvem hegyével finoman rá-rápillantottam, aztán megint laposan végigsímítottam, a csípője felém mozdult, a puncija a számhoz nyomódott. A keze a hajamban ritmust vert, a hangja egyre mélyebb lett.

– Igen – lehelte. – Pont ott.

Aztán az ujjaim is bekapcsolódtak. Először csak egy, lassan hatolt be a hüvelyébe, a hüvelyfalak szorították, melegek voltak, nedvesek. A nyelvem közben tovább járt a csiklóján, az ujjam lassan ki – és bejárt, ahogy a hüvely belsejében körözött, kereste azt a pontot, amitől a lélegzete elakadt. Amikor megtaláltam, a teste megremegett, a keze a hajamban görcsösen markolt.

– Ne állj meg – suttogta, a hangja elcsuklott.

A második ujjam is behatolt, a hüvelyajkak feszültek körülötte. A nyelvem gyorsabb lett, az ujjaim ritmusa felgyorsult, a csípője a számhoz tört, a puncija a számhoz simult. A nedvessége az államig csorgott, az íze egyre erősebb lett. A combjai remegtek, a hasa izmai megfeszültek, a hangja egyre hangosabb, egyre szaggatottabb lett.

– Mindjárt... – kezdte, de nem fejezte be.

A teste megfeszült, a hüvelyfalak körülöttem összehúzódtak, a csípője a számhoz nyomódott, ahogy a hullámok végigfutottak rajta. A keze a hajamban majdnem kitépett egy csomót, a hangja mély, elnyújtott nyögés volt, ami a szobát betöltötte. Aztán elernyedt, a lábai lecsúsztak a vállamról, a keze kihullt a hajamból.

Ott feküdt lihegve, az arca kipirult, a combjai nedvesek, a szeme lehunyva. Én az államhoz emeltem a kezem, letöröltem a nedvességet, ő kinyitotta a szemét.

– Gyere ide – mondta, a hangja fáradt, de a mosolya ott volt a szája szélén.

Mellé feküdtem, ő a mellkasomra hajtotta a fejét. A szívem még mindig vert, az ajkam még mindig érezte az ízét.

– Ezért szeretem az ágyat – suttogta. – Mert itt mindent szabad.

Hiába győzködtem, hogy az ágyon kívül is van élet. Hiába meséltem, hiába mutattam a parkolóban a párás ablakú autót, ami recsegve inogott, nem hagyva kételyt, mi folyik a belsejében. Hajthatatlan volt. Ahogy az embereket beskatulyázta, úgy a szexuális életünknek is rendszere volt. Nagyon pedáns nő volt Mira. A jobb cipőjét vette fel előbb, utána a balt. A ruháit rendszerezte még akkor is, amikor mosásra készítette össze. A vasalásban is mindig csak az a sorrend. Zavart. Nem... nem a lófaszt. Fel tudtam volna robbanni, amikor rámförmedt, hogy a kést fordítva raktam az asztalra, amikor a függöny és a fal között rés volt. És napestig sorolhatnám a rigolyáit.

Fél év házasság után jött az örömhír a családnak, nekünk, két egyetemistának a lehangolódás. Terhes.

A teszt a fürdőszobai mosdó szélén hevert, Mira a küszöbön állt, a keze a hasán. Az arca sápadt, a szeme nedves.

– Nos? – kérdeztem, pedig tudtam.
– Igen – suttogta.

És én nem éreztem lehangolódást. Csak a szívem vert gyorsan, a kezemet a kezére tettem.

Mirán volt a teher, de szerencsére az utolsó előtti évét még terhesen is végigcsinálta a nappali tagozaton. A szüleink, a kislányunk nagyszülei vállalták, hogy mindenben segítenek nekünk – fizikálisan és anyagilag egyaránt. Már volt egy saját lakásunk és egy kissé kiszolgált, de hűséges autónk is. Én délutánonként mindig találtam valami alkalmi munkát, hogy előre spórolhassak a család jövőjére.

A terhesség nem törte meg a rendet, csak átformálta. Mira teste lassan változott – először csak a mellei lettek teltebbek, a bimbói érzékenyebbek, ha hozzájuk értem, ő összerezzent, mintha áramütés érte volna. Aztán a hasa gömbölyödött ki, a bőre feszes lett, mint egy dobon, az oldalán azok a halvány, lilás csíkok, amiket ő utált, én meg szerettem, mert őt jelentették. Az első hónapokban még óvatosak voltunk, később megtaláltuk a magunk új ritmusát, az orvos szavai is megnyugtattak: ha nem fáj, ha nem vérzik, nyugodtan csinálhatjuk. És mi csináltuk, csak másképp, mint azelőtt.

Az orális élvezet lett a mindennapi kenyér, mert az mindig működött, akármekkora volt a hasa. Reggelente, amikor a fény bejött a függöny résén, ő még félálomban feküdt, a keze a takaró alatt a farkamhoz csúszott, a szája a nyakamhoz ért. A csókja lassú, a bőrömön a reggeli meleg, a keze először csak a combomon pihent, aztán feljebb csúszott. Aztán lejjebb húzódott az ágyban, a hasa alá gyűrte a párnát, mert a hasa miatt nem tudott sokáig a hasán feküdni, a feje a csípőmhöz került. A haja a combomhoz simult, a szája lassan fogadta be a farkamat. Először csak a makkot vette a szájába, a nyelve a peremén körözött – körbe-körbe, lassan, ahogy a farkam lüktetett. Aztán lejjebb csúszott, a szívás ritmusos lett, a keze a tövénél, a másik a heréimen – a herezacskó bőrét finoman húzogatta, az ujjai a herék között jártak. A nyelve a makk alatti barázdán járt, a szívás erősebb lett, aztán lágyabb, aztán megint erősebb – a ritmus, amit ő talált ki, amit én soha nem tudtam kiszámítani. A hasa ilyenkor a matracnak simult, a mellei a combomhoz értek, a szívás lassú, elnyújtott, mintha az idő az övé lenne. A szájából kivette, a nyelve végigfutott a farkam hosszán, a tövétől a hegyéig, aztán vissza. A keze a tövénél, a szája a hegyénél, a szemembe nézett.

– Ne siess – suttogta, a hangja a bőrömön vibrált.

A magömlést soha nem várta meg – ahogy közel jártam, a farkam megfeszült, a keze gyorsabb lett, ő egyszer csak megállt. A szája elvált, a feje hátrahúzódott. Az arca sápadt, a torka összehúzódott. A szag – ahogy ő nevezte, a szúrós szag – már a gondolattól is elviselhetetlen volt neki. Az első alkalommal nem is szólt, csak felkelt, kiment a fürdőszobába. A víz zúgott, én ott feküdtem, nem értettem. Aztán visszajött, leült az ágy szélére.

– Ne haragudj – mondta. – A szag. Nem bírom. Már a gondolatától is öklendezek.

Onnantól ez lett a rend. Ő szerette a farkamat, a nyelvével, a szájával, a kezével – de a magömlés soha nem került a szájába. Amikor közel jártam, elhúzódott, a kezével fejezte be, vagy én magam. A spermám szagát ő „szúrósnak" nevezte, én soha nem vitatkoztam vele. Mert a szégyen az övé volt, az én feladatom pedig az, hogy ne kérjek olyat, ami undort kelt benne.

Amikor én kényeztettem őt, az mindig a hátán történt, mert a hasa miatt nem tudtunk mást. A párna a feje alatt, a térde alatt egy másik, hogy a csípője kicsit megemelkedjen. A combjai szétnyíltak, a puncija ilyenkor duzzadtabb volt, a vérbőségtől szinte lüktetett. A hüvelyajkak szétváltak, a csiklója kibújt a redők közül, mint egy apró, kemény gyöngy. Először csak az ujjammal érintettem meg, a hegyével, finoman, ő felszisszent, a csípője egy kicsit megemelkedett. Aztán lehajtottam a fejem, a nyelvem hegyével követtem ugyanazt az utat, amit az ujjam járt be – végig a hüvelyajkak mentén, a redőkön, aztán fel a csiklóig. A nyelvem lapos volt, lassan húztam végig rajta, lentről felfelé. Az íze édeskés, kicsit sós, ahogy a nyelvem a csiklójára ért, a keze a hajamba markolt. A lábai a vállamra simultak, a sarkával a hátamba nyomott, mintha tartani akarna, hogy ne húzódjak el. Az íze erősebb volt, mint azelőtt – a terhesség megváltoztatta a testnedvei szagát is, ő ezt tudta, kicsit szégyellte is, de én soha nem mondtam rá semmit.

Körözni kezdtem a csiklója körül – először lassan, szélesen, aztán szűkebben, ahogy egyre duzzadtabb lett. A nyelvem hegyével finoman rá-rápillantottam, aztán megint laposan végigsímítottam, a csípője felém mozdult, a puncija a számhoz nyomódott. A keze a hajamban ritmust vert, a hangja egyre mélyebb lett.

– Igen – lehelte. – Pont ott.

Aztán az ujjaim is bekapcsolódtak. Először csak egy, lassan hatolt be a hüvelyébe, a hüvelyfalak szorították, melegek voltak, nedvesek, puhábbak, mint azelőtt. A nyelvem közben tovább járt a csiklóján, az ujjam lassan ki – és bejárt, ahogy a hüvely belsejében körözött, kereste azt a pontot, amitől a lélegzete elakadt. Amikor megtaláltam, a teste megremegett, a keze a hajamban görcsösen markolt.

– Ne állj meg – suttogta, a hangja elcsuklott.

A második ujjam is behatolt, a hüvelyajkak feszültek körülötte. A nyelvem gyorsabb lett, az ujjaim ritmusa felgyorsult, a csípője a számhoz tört, a puncija a számhoz simult. A nedvessége az államig csorgott, az íze egyre erősebb lett. A combjai remegtek, a hasa izmai megfeszültek, a hangja egyre hangosabb, egyre szaggatottabb lett.

– Mindjárt... – kezdte, de nem fejezte be.

A teste megfeszült, a hüvelyfalak körülöttem összehúzódtak, a csípője a számhoz nyomódott, ahogy a hullámok végigfutottak rajta. A keze a hajamban majdnem kitépett egy csomót, a hangja mély, elnyújtott nyögés volt, ami a szobát betöltötte. Aztán elernyedt, a lábai lecsúsztak a vállamról, a keze kihullt a hajamból. A teste hamarabb ért a csúcsra, mint azelőtt, utána mindig azt mondta, hogy a terhesség alatt a teste mintha nem is az övé lenne, hanem valaki másé, aki sokkal éhesebb.

A lovaglás lett a másik nagy kedvenc, mert ilyenkor ő irányított, a hasa nem volt útban. A hátára feküdtem, ő lassan felém mászott, a térdére támaszkodott, a puncija a farkamhoz ért. A kezével igazította be, lassan leereszkedett – a hüvelyajkak körbevették a farkamat, a hüvely belseje meleg volt, szűk, a teste súlya más volt, mint azelőtt, nehezebb, teljesebb. A keze a mellkasomon pihent, a csípője lassan körözött. Először csak kicsiket mozdult, hogy érezze a farok minden centiméterét, aztán a mozdulatok hosszabbak lettek. A mellei ringatóztak, a hasa gömbölyű volt, a bimbói sötétek, érzékenyek – ilyenkor a legkisebb érintésre is felnyögött. A kezem a csípőjén, a hüvelykujjam a csiklóján, ahogy a punci egyre nedvesebb lett, a mozdulatok gyorsabbak. A hangja mély, a teste megfeszült, a hüvely körülöttem összehúzódott. Utána mindig a mellkasomra borult, a hasa a hasamhoz simult, éreztem a gyerek mozgását is – ilyenkor mindig elnevette magát, azt mondta, hogy a kicsi is velünk van.

A négykézláb ritka volt, de annál emlékezetesebb. Amikor meg tudta csinálni, a hasa alá tett egy párnát, a keze a fejtámlán, a feneke felém. A puncija nedves, ahogy a farok lassan behatolt, a hüvely szűk volt ebben a szögben. A kezem a csípőjén, a mozdulatok lassúak – a farok szinte tövig, aztán majdnem kicsúszva. A hasa alatt a párna, a teste megfeszült, a hüvelyfalak szorítottak. A hangja halk, szaggatott nyögés, a keze a fejtámlán a bőrömbe markolt. A mozdulatok gyorsabbak lettek, a teste megremegett, a punci körülöttem összehúzódott. Utána mindig azt mondta, hogy ez a póz fárasztó, de megéri, mert ilyenkor érzi igazán, hogy a teste még mindig az övé.

​A terhesség alatt a szex lassabb és óvatosabb lett, de nem kevesebb – inkább a gyengédség és a féltés vette át az irányítást. Ahogy a hasa nőtt, úgy vált minden mozdulat egyre intimebbé és óvóbbá; mintha a testünk tisztában lett volna azzal, hogy most nemcsak a magunk öröméért, hanem egy közös, védendő életért vagyunk együtt.

Ránéztem a most mellettem fekvő csodás nőre és rájöttem életem révbe ért ezzel a késői beteljesüléssel. Majd picit elkomorodtam, hogy eddig bizony voltak történések...