Mese a Hercegről 1. rész

Vándorlása során megért kalandokat szeretném eléd tárni kedves olvasó, s remélem örömteli perceket, szerzek neked. Kérlek, fogadd szeretettel e sorokat. Lehet, hogy nem lesz olyan szókimondó történet, de megpróbálom az erotikát is feltüntetni soraimban.

A Herceg 20. évét töltötte be Sehol földjén, mikor csodálatos álmot látott. Egy addig soha nem látott földön járt álmában, és egy gyönyörűséges hajadont látott. Egyből szerelemre lobbant ifjú szíve, halálosan beleszeretett a tündéri jelenésbe. Másnap a herceg útra kelt, hogy megkeresse az álmában látott tündérszép leányzót. Tudta, érezte, léteznie kell valahol, és ő meg is, fogja találni még az élete árán is, mert e látomás nélkül mit sem ér hitvány élete. Apja ellátta , fegyverrel, és némi pénzzel. A varázslója felruházta egy – két hasznos dologgal, melyet ráolvasással erősített meg, s a mormogás után így szólt az ifjú herceghez:
– Hercegem, amit most kaptál tőlem, a vándorlásod közben segíteni fog. Soha ne kételkedj magadban vagy cselekedeteid helyességében, mert a varázs csakis jót enged cselekedni, s a helytelen dolgokat megvilágítván, könnyen el tudod kerülni a rosszat. Mindig segíts a rászorulókon, mert nem tudhatod, ki segít téged célod közelébe.
– Bízom magamban s célom sikerében. – szólt a herceg s felszállva lovára elügetett.

Nem tudta merre induljon, így lovára bízta, merre megy. Az ő gondolatait különben is egy igéző szempár töltötte ki. A látomás csodás alakja szinte a retinájába égett így csak az igéző test domborulatait látta, sem az utat, sem a külvilágot nem érzékelte, így észre sem vette az úton előtte heverő anyókát ki pihegve feküdt az árokparton. Még azt sem vette észre, hogy lova megállt, csak akkor döbbent rá nincs egyedül, mikor megszólították.
– Adj Isten herceg! Mi járatban? – szót az anyó.
– Néked is öreganyám és kérlek, bocsásd meg figyelmetlenségem, de a gondolataimat egy álom tartja rabságban.
– Miféle álom az, ami még ébren sem enged? – kérdi az anyó, melyről köztudott volt az álomfejtési tehetség.
– Egy csoda! Egy tünemény! Nem is tudom leírni a szépségét. Szinte az életem adnám érte, ha csak a nevét megtudnám, és az ajkairól hallanám.
– Kedves herceg kérlek, segíts hazajutnom és tán majd valamit, kisütünk ezen álommal kapcsolatban is!