A+ A-

Akarlak, most és nagyon!

Egy évvel ezelőtt, januárban regisztráltam magam. Nem tudom más társkeresők számára mit jelent egy Web lapon való keresgélés, de én egy hét múlva már el is felejtkeztem mindenről. Brahiból indult számomra az egész: hittem is - nem is abban, hogy itt majd rám talál a nagy Ő. Aztán egy napon meglepődve olvastam az értesítést, amely szerint levelem érkezett. Lázas gyorsasággal kezdtem kutakodni agyamban a jelszóm után, hiszen azóta meg sem nyitottam az oldalt. Miután sikerült elolvasnom első és egyetlen levelemet, nagy örömmel gondoltam végig, hogy feladója minden szempontból tetszik. Igazán szerencsés vagyok - gondoltam, - hiszen az elképzeléseimnek megfelelő pasi írt nekem. Küldtem neki egy hosszabb bemutatkozó levelet, és rendszeresen jöttek-mentek e-mailjeink. Elmesélte miként szökött Magyarországra, s én hol szájtátva-belefeledkezve, hol meg könnyes szemmel olvasgattam mondanivalóját. Családját, kicsi gyermekeit hátrahagyva menekült abból a faluból, ahol nem tűrték, mert magyar író, aki harcol a magyarság, nyelvünk, és irodalmunk megőrzésének igaz ügyéért. Beszélt azokról a segítőkész emberekről, akik támogatták jó szóval, szállással, később köteteinek kiadatásával.
Új régiója befogadta, barátokra lelt, lehetőségekre talált álmai megvalósításához. Kölcsönösen megállapítottuk, hogy tetszünk egymásnak, persze ezt fotóinkkal is megerősítettük. Igazi kényeztető leveleket is küldözgettünk, melyekben a számunkra legkellemesebb pozíciókat próbálgattuk, egyelőre csak virtuálisan. Közben egyre inkább kívántam, hogy belenézhessek smaragdzöld szemébe, mellyel olyan igézően tekintett rám a monitorról. Hiányzott, hogy fülembe suttogja azokat a kedves szavakat, melyek leveleiből hozzám szóltak és mintegy körbefontak, behálóztak. Vágytam arra, hogy megérintsen, magához szorítson, és én hozzábújjak, érezzem bőre melegét, szagolhassam haja illatát. Megkóstoljam csókját, számban érezhessem nyelvének játékát... Ő is így gondolhatta, mert elküldte mobilja számát, és kérte írjam meg SMS-ben az enyémet. Ezután már telefonon tartottuk a kapcsolatot, üzeneteink jöttek-mentek naponta többször is.
Megbeszéltük, hogy hol dolgozik, milyen a munkaidő-beosztása. Nem tagadom, régóta nem volt már kapcsolatom és most nagyon vágytam rá, hogy személyesen találkozzunk, közelebbről megismerjük egymást. Egy ragyogó napsütéses tavaszi reggel elhatároztam, hogy meglepem őt, felkeresem munkahelyén. Vonattal utaztam hozzá, taxival érkeztem oda, ahol telefonos szolgálata működött. A várostól 2 km-re, festői környezetben találtam meg a kis épület a folyó partján. Ahogy közeledtem, balzsamos illatukat ontották felém az ártéri olajfák, s mindez nagyon kedves emlékeket ébresztett bennem. Régebben gyakran sétáltam otthon a Tisza-parton, ilyenkor a tavasz virágzása idején. Gyalogosan mentem a házikóig, ahol álmaim hercege dolgozott. Ez volt első találkozásunk. Kicsit izgultam, csendben lenyomtam a kilincset és megpillantottam őt, amint a monitor előtt ült. Éppen úgy, ahogyan kedvenc képemen, amit tőle kaptam. Halkan léptem be, amikor észrevett felém fordult, tétován felemelkedett székéről, és csodálkozva jött elébem:
Szia, kedves Adél! Micsoda meglepetés, hogy kerülsz ide? - kérdezte mosolyogva. Tetőtől talpig végig nézett rajtam, majd kezet nyújtottunk egymásnak. Szemeiből kiolvastam elégedett látványommal. Éreztem, tenyere átmelegíti az enyémet, ugyanis amikor izgatott vagyok, mindig jéghideg kezem-lábam. Hellyel kínált, és körbemutatott egyszemélyes kis birodalmán:
- Íme, itt dolgozom. Erről a gépről írogatok neked, és hát ilyen vagyok élőben - mutatott végig magán. Legszembetűnőbb szemének a színe, ilyen eredetien zöld szemeket még nem láttam. Jól harmonizált hozzá a karnison lévő sötétítőfüggöny zöld anyaga. Ekkor vettem észre, inge is zöld, de világosabb árnyalatban. Egyszer csak kezeit hívogatóan nyújtotta felém.
- Gyere Kedves, érezni akarlak! - mondta mosolyogva. Beleültem az ölébe, vele szemben. Átöleltem, karjaim a nyaka köré fonódtak. Hosszan egymás szemébe néztünk, és abban a csodálatos zöld szempárban, mint zöld színű tó tükrében láttam magam, és ő is viszont engem.
A pupilláink hatalmasra tágulva jelezték egymásra hangoltságunkat. Két forró tenyere vállaimat simogatta, miközben egyre közelebb húzott magához. Lezártam szempilláimat, amikor szája a számhoz ért, s ajkaim közt kereste a nyelvem, majd én is az övét. Nagyon izgalmas csókolózásba kezdtünk. Először lassan, majd mind mélyebben hatolt nyelve a számba. Ezután az enyém az övébe, beszívta egészen, és mikor már úgy éreztem, hogy én is a nyelvem után megyek, engedett a vákuumon. De a nyelvemet még nem kaptam vissza. Azt játszotta velem, hogy miközben csókolóztunk, visszatartotta a lélegzetemet, majd én az ő levegőjét fújtam ki. Aztán én vettem levegőt, amit majd rövid csókolózás után ő fújt ki helyettem. Így lélegeztettük egymást hosszú percekig. Nagyon élveztem ezt a dolgot, közben mosolyogtam is, mert a szédülés kábulata forgatott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.36 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 09. 28. csütörtök 05:43
Kár volt így abbahagyni.
#6 vakon53 2016. 04. 27. szerda 15:58
Enneksemlessz folytatása!
#5 zsuzsika 2015. 02. 11. szerda 15:48
Ez a történet folytatást igényelt volna,de úgy látom nincs.
#4 v-ir-a 2013. 12. 8. vasárnap 19:25
sztem is elkelne a folytatás...
#3 listike 2013. 12. 8. vasárnap 14:56
Miért nem folytattad? Így egy kicsit kevés.
#2 gomba874 2009. 01. 28. szerda 16:44
Jó a történet, de hol a folytatása?
#1 Törté-Net 2003. 10. 19. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?