Örök bizalom

Huszonhat éves vagyok. A férjemet húsz éve ismerem. Már az óvodában, a homokozó mellett mondtam, hogy én ennek a fiúnak leszek a felesége. Persze akkor még az a kötelék csupasz lábbal indult, bokáig érő gyerek harcokban merült ki. Húzta a copfom, míg én egy jól irányzott sípcsonti rúgással nem állítottam meg. Aztán mindig ott volt a kibékülés csodája. A dajka nénivel hármasan öleltük egymást, mi könnyes arccal. Ezek a vad, de ártatlan összecsapások negyedik osztályig kitartottak.

Aztán felsősként, a falusi, évfolyamonként egyetlen osztályba zsúfolt iskolában, tizenegy évesen felvállaltuk, hogy mi egy pár vagyunk. A nagyok, a felnőttek kinevettek minket. De bennünk akkora gyermeki kötődés érett, hogy akkor már tudtuk, hogy ez egy életre szóló szerelem.

Tizenhárom voltam, amikor már nem csak kézen fogva jártunk az utcán, hanem egymás szülei is féltve, tanácstalanul figyeltek minket. Főleg anyám nézett rám olyan tekintettel, mintha egy éles kanyarba futnánk. Ő volt, aki finoman, de kíméletlenül belökött az érzelmek mély vizébe egy teljes körű, csendesen elmondott felvilágosítással a szexualitás terén. Akkor még nem értettem a miértjét. Már nagylány voltam akkor, hiszen havonta négy-öt napot görcsök közepette éltem át, olyannyira, hogy az “önkéntes véradáson” sokszor injekcióval kellett enyhíteniük a görcsömet.

Aztán egy alkalommal hallottam, amint a doktor bácsi mondja anyának az előszobába.
– Tudja, Judit, Gréti, amint elkezdi valamilyen szinten a szexuális életét... a hormonjai rendeződnek. Úgymond kinövi.
Fülembe csengtek szavai.

Másnap Tomi volt az első, akinek elmondtam. Már tudtuk, mit jelent a szex. Egyedül voltunk a tanulószobában, könyvek között, de a gondolatunk máshol járt.
– Figyelj, Gréti... – kezdte Tomi, komolyan, de a szeme sarkában egy kis rémület és hűség villant. – Ha az kell... én szívesen csókolózok veled.
– Aha, csak azért – válaszoltam és egyenesen a szemébe néztem.
– A cél érdekében feláldozom magam! – mondta tréfásan, de amikor megpillantotta a tekintetemben, hogy minden egyes szavát komolyan veszem, hozzá tette. – . Jaj, nem, hülye, nem csak azért. Tudod jól.

Délután, otthon a fészerben, a széna illatában, elcsattant az első csók.