A+ A-

Újságíró-kaland 2. rész

Fél órája forgatom egyre idegesebben azt a nyomorult faxot. Csak egy szimpla meghívó egy még szimplább sajtótájékoztatóra. "Csak" egy olyan ember egyik cégéhez, aki pár hete fizikailag bántalmazott, megerőszakolt, és, suttogja egy végtelenül perverz, elhallgathatatlan kisördög a fülembe, és akkora orgazmushoz juttatott, amilyenben sose volt részed...
Nem élném túl, ha még egyszer találkoznom kell vele. Ildikó, a kolléganőm a magazinnál szívesen el fog menni helyettem, mindig nyitott egy ingyenreggelire - a sajtóanyagot majd tőle megkapom, ötszáz karaktert abból is ki tudok hozni, többet meg nem érdemel a téma. Tiszta sor. Kezem a telefonkészüléken, tárcsázom a számot, amikor vissza kell ejtenem a kagylót: táncot járnak az ujjaim, és valószínűleg a hangom is jobban remeg annál, hogy beszélni tudjak. Csak bámulom a falat, miközben végre rákényszerülök, hogy bevalljam magamnak: azt sem élem túl, ha nem megyek el...
Vége a sajtótájékoztatónak, az én maffiózóm-erőszaktevőm látszólag észre sem vett. Gyötrődöm. Semmi okom nincs maradni - arra tényleg képtelen vagyok, hogy interjú ürügyén odamenjek hozzá, így lassan elindulok a bejárat felé. Ismerős a magas szőke srác, aki az utamat állja, és - milyen udvariasan és kedvesen! - érdeklődik, ugyan hogyhogy nem kaptam meg a sajtóanyagot. Fogalmam sincs, mindegyik meghívott kezében ott lapul a kék dosszié és a repitoll, én nem kaptam. Egy apró helyiség felé kormányoz, ahol a pótlólagos fogyóeszközöket tárolják: süti, narancslé, papírhalom. Két lépéssel átérünk a szobán, egy pillantást sem vet az asztalra. Folyosó, majd egy egészen kicsi irodaszerűség.
Vetkőzz meztelenre - szól rám, és én kapkodva dobom le a szoknyát, rövid blúzt, melltartót, bugyit. Miközben didergek a tekintete előtt, abban reménykedem, nem magánszorgalomból alkalmaz be engem a jéghideg szempár birtokosa... az nem lehet, hogy nem a maffiózó utasítására történik mindez - reménykedek. Bőrszíjakba öltöztet. Kellemetlenül szorítja a mellemet, derekamat, combomat, de az igazi ínyencség, amitől felszisszenek, amikor a szeméremajkaim között vezeti át. Szorosra húzza, így egy helyben állva is fájdalmas. Hát még amikor rámszól, vegyem fel a ruháimat. A szoknya jól takar, a krémszínű blúz alatt viszont átsejlik a bőrszíj. Elindulunk. Gyors léptekkel halad, nyilván szántszándékkal: én minél kisebbeket lépnék, mert másodpercenként belémhasít a fájdalom.
Újabb meglepetés a kapunál: miért ne motorral menjünk. Odaadja a bukósisakot, ami külön öröm, így talán kevésbé látszanak a kibuggyanó könnyeim, amikor átemelem a lábamat, és elhelyezkedem mögötte. Ez az öltözet nem túl meleg, szerencsére nagyon jó az idő, és ő sem hajt gyorsan: így viszont annál tovább értékelhetem a puncimat egyre jobban dörzsölő szíjat.
A luxusvilla egyik hatalmas helyiségébe visz. Itt látom újra azt a férfit, aki legutóbb magáévá tett a szó minden értelmében: leigázta a testemet, lelkemet, büszkeségemet. Ismét le kell vetkőznöm, az övek-csatok természetesen maradnak. Int a szőkének, aki magával hurcol: az egyik üvegajtó mögött zuhany van, épp csak a rózsa hiányzik a tusról. Éles sugárban ér a nem is túl meleg víz, a testőr az első moccanásomra megszólal: Állj terpeszbe és ne mozogj. Igyekszem moccanás nélkül viselni, ahogy mindig megkeresve a legfájdalmasabb szöget és távolságot, végigveri a testemet a vízsugárra. Nyilván nem csak a tisztogatás a cél: a mellemet, puncimat és a fenekemet különös figyelemben részesíti.
Letörölközhetek, sőt, utána odatérdelhetek az eddig fotelben ülő, ám mindent kitűnően látó férfi elé. Lábával löki szét a térdemet, majd megkérdezi:
Miért jöttél el a sajtótájékoztatóra?
A motoron ülve százszor megfogalmaztam a magyarázatot: nem volt más választásom, a szerkesztőm ragaszkodott hozzá, nem is tudtam róla, hogy ez a cég is az övé, satöbbi, satöbbi.
Nagy nehezen kinyögöm:
- Nem tudom... szerettem volna...
- Ennyi elég. Rövid úton tanulj meg igazat mondani nekem, a Gazdádnak, és saját magadnak is. Kezdetnek ez is megteszi. Állj fel.
Leszedik rólam a bőrszíjjakból álló ruhát, a karomat a hátam mögött odakötözik valamihez, amit eddig nem láttam. Terpeszbe kell állnom, majd egy T alakú valamit veszek észre, ám nem nézhetem meg jobban: a mellem alatt és a derekamnál is megkötöznek, minden a mögöttem lévő, egyelőre meghatározhatatlan formájú szerkezethez rögzít. Terpesztőrúd, ugrik be, amikor mindkét bokámat rögzítik - a következő pillanatban pedig belémhatol egy műpénisznek tűnő rúd. Akaratlanul is lábujjhegyre állok, hogy legalább kicsit enyhítsek a nyomáson... Fájdalmasan lihegek, igyekszem nem jajgatni. A Gazdám figyeli a mozdulataimat, majd megjegyzi: Rossz ötlet... ám nem tiltja meg, hogy lábujjhegyre álljak, így ezzel védekezem, öntudatlanul is. A szőke férfi újra közelebb lép, nem látom pontosan, mire készül... a következő pillanatban éles fájdalom hatol a mellbimbómba, csipeszt erősített rá. Iszonyúan fáj, sosem éreztem még ilyet, felsikoltok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.87 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 TheChronic 2003. 06. 20. péntek 13:12
Ok,várom! :)
És örülök,hogy így gondolkodsz,ez ritka dolog...de szép.
Remélem sok sztorit küldesz még!
#6 Hajnal-lány 2003. 06. 20. péntek 01:31
TC: Köszönöm. Az őszintéséget különösen, nem mindenkitől kapom meg :)
Nem azért természetes, hogy nem történt meg, mert "csak" fantáziálok: szeretnék szembekerülni a fantáziámmal. Én a szó szerinti sztorira gondoltam, hogy "természetesen nem történt meg", nem valószínű, hogy pont így tudnék belefutni egy dom-ba :)
Valamit akartam még írni neked, és elfelejtettem :(( Majd legközelebb :)
#5 TheChronic 2003. 06. 20. péntek 00:17
Kedves Hajnal-lány!

Féltem,hogy félreérted,és így is lett: ÉN nem tartom rossznak azt a sztorit,csak köztünk szólva nem lett folytatása,anélkül meg kevés.De bevezetőnek,apró bevillanásnak JÓ.
Miért "természetes",hogy nem történt meg? Ha erről fantáziálsz? Vagy nem szeretnél szembekerülni a fantáziáddal? :))
Most szívesen mondanám,hogy én profi dom vagyok,és csináljuk meg,de sajna ez igen messze van a valóságtól,és nem te vagy,akit áltatnék.Inkább altatnálak némi fárasztó közös tevékenység után :)) Csak viccelek...
Na,így tovább,mindent bele!!!
#4 Hajnal-lány 2003. 06. 19. csütörtök 23:56
TC: Nem volt taktikázás, hidd el... :) Csak ti abból indultok ki, hogy a Most kezdődik nem tartalmazott szex + s/m elemeket, ezért "rossz" volt. S/m történetnek valóban, de hát azt én akkor egy topicba írtam, nem ide szántam eredetileg, tehát más volt a szándék, stb.
Valóság-alap: :))) Hát, ha az alapnak számít, hogy dolgoztam már én is újságíróként...? :) Namost ne valami vezető névre gondolj a ki tudja melyik napilapból vagy magazinból :) De a sztori természetesen nem történt meg. Bizonyos elemei viszont elég régóta a fantáziálásom részét képezik :)
szallo: igen, meg más is :))
#3 szallo 2003. 06. 19. csütörtök 18:29
Nagyon jó a stílusod, remélem már készül a folytatás!
#2 TheChronic 2003. 06. 19. csütörtök 15:36
Etwas ausserordentliches wieder einmal.Unfassbar gut gelungen!!

Gratulálok!! Hajnal-lány,ez egyre jobb! Jól taktikáztál azzal az első sztorival,most ezek annál jobbnak tűnnek :)) De remélem,hamarosan folytatod! Mondd csak,van ennek némi valóság-alapja? ;)
#1 Törté-Net 2003. 06. 19. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?