Újságíró-kaland 2. rész
Megjelenés: 2003. június 19.
Hossz: 10 277 karakter
Elolvasva: 3 169 alkalommal
Folytatás
Újságíró-kaland 3. rész (s/m, vibrátor)
Fél órája forgatom egyre idegesebben azt a nyomorult faxot. Csak egy szimpla meghívó egy még szimplább sajtótájékoztatóra. "Csak" egy olyan ember egyik cégéhez, aki pár hete fizikailag bántalmazott, , és, suttogja egy végtelenül perverz, elhallgathatatlan a fülembe, és akkora orgazmushoz juttatott, amilyenben sose volt részed...
Nem élném túl, ha még egyszer találkoznom kell vele. Ildikó, a kolléganőm a magazinnál szívesen el fog menni helyettem, mindig nyitott egy ingyenreggelire – a sajtóanyagot majd tőle megkapom, ötszáz karaktert abból is ki tudok hozni, többet meg nem érdemel a téma. Tiszta sor. Kezem a telefonkészüléken, tárcsázom a számot, amikor vissza kell ejtenem a kagylót: táncot járnak az ujjaim, és valószínűleg a hangom is jobban remeg annál, hogy beszélni tudjak. Csak bámulom a falat, miközben végre rákényszerülök, hogy bevalljam magamnak: azt sem élem túl, ha nem megyek el...
Vége a sajtótájékoztatónak, az én maffiózóm- látszólag észre sem vett. Gyötrődöm. Semmi okom nincs maradni – arra tényleg képtelen vagyok, hogy interjú ürügyén odamenjek hozzá, így lassan elindulok a bejárat felé. Ismerős a magas szőke srác, aki az utamat állja, és – milyen udvariasan és kedvesen! – érdeklődik, ugyan hogyhogy nem kaptam meg a sajtóanyagot. Fogalmam sincs, mindegyik meghívott kezében ott lapul a kék dosszié és a repitoll, én nem kaptam. Egy apró helyiség felé kormányoz, ahol a pótlólagos fogyóeszközöket tárolják: süti, narancslé, papírhalom. Két lépéssel átérünk a szobán, egy pillantást sem vet az asztalra. Folyosó, majd egy egészen kicsi irodaszerűség.
Vetkőzz meztelenre – szól rám, és én kapkodva dobom le a szoknyát, rövid blúzt, melltartót, bugyit. Miközben didergek a tekintete előtt, abban reménykedem, nem magánszorgalomból alkalmaz be engem a jéghideg szempár birtokosa... az nem lehet, hogy nem a maffiózó utasítására történik mindez – reménykedek. Bőrszíjakba öltöztet. Kellemetlenül szorítja a mellemet, derekamat, combomat, de az igazi ínyencség, amitől felszisszenek, amikor a szeméremajkaim között vezeti át. Szorosra húzza, így egy helyben állva is fájdalmas. Hát még amikor rámszól, vegyem fel a ruháimat. A szoknya jól takar, a krémszínű blúz alatt viszont átsejlik a bőrszíj. Elindulunk. Gyors léptekkel halad, nyilván szántszándékkal: én minél kisebbeket lépnék, mert másodpercenként belémhasít a fájdalom.
Nem élném túl, ha még egyszer találkoznom kell vele. Ildikó, a kolléganőm a magazinnál szívesen el fog menni helyettem, mindig nyitott egy ingyenreggelire – a sajtóanyagot majd tőle megkapom, ötszáz karaktert abból is ki tudok hozni, többet meg nem érdemel a téma. Tiszta sor. Kezem a telefonkészüléken, tárcsázom a számot, amikor vissza kell ejtenem a kagylót: táncot járnak az ujjaim, és valószínűleg a hangom is jobban remeg annál, hogy beszélni tudjak. Csak bámulom a falat, miközben végre rákényszerülök, hogy bevalljam magamnak: azt sem élem túl, ha nem megyek el...
Vége a sajtótájékoztatónak, az én maffiózóm- látszólag észre sem vett. Gyötrődöm. Semmi okom nincs maradni – arra tényleg képtelen vagyok, hogy interjú ürügyén odamenjek hozzá, így lassan elindulok a bejárat felé. Ismerős a magas szőke srác, aki az utamat állja, és – milyen udvariasan és kedvesen! – érdeklődik, ugyan hogyhogy nem kaptam meg a sajtóanyagot. Fogalmam sincs, mindegyik meghívott kezében ott lapul a kék dosszié és a repitoll, én nem kaptam. Egy apró helyiség felé kormányoz, ahol a pótlólagos fogyóeszközöket tárolják: süti, narancslé, papírhalom. Két lépéssel átérünk a szobán, egy pillantást sem vet az asztalra. Folyosó, majd egy egészen kicsi irodaszerűség.
Vetkőzz meztelenre – szól rám, és én kapkodva dobom le a szoknyát, rövid blúzt, melltartót, bugyit. Miközben didergek a tekintete előtt, abban reménykedem, nem magánszorgalomból alkalmaz be engem a jéghideg szempár birtokosa... az nem lehet, hogy nem a maffiózó utasítására történik mindez – reménykedek. Bőrszíjakba öltöztet. Kellemetlenül szorítja a mellemet, derekamat, combomat, de az igazi ínyencség, amitől felszisszenek, amikor a szeméremajkaim között vezeti át. Szorosra húzza, így egy helyben állva is fájdalmas. Hát még amikor rámszól, vegyem fel a ruháimat. A szoknya jól takar, a krémszínű blúz alatt viszont átsejlik a bőrszíj. Elindulunk. Gyors léptekkel halad, nyilván szántszándékkal: én minél kisebbeket lépnék, mert másodpercenként belémhasít a fájdalom.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Folytatás
Újságíró-kaland 3. rész (s/m, vibrátor)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
És örülök,hogy így gondolkodsz,ez ritka dolog...de szép.
Remélem sok sztorit küldesz még!
Nem azért természetes, hogy nem történt meg, mert "csak" fantáziálok: szeretnék szembekerülni a fantáziámmal. Én a szó szerinti sztorira gondoltam, hogy "természetesen nem történt meg", nem valószínű, hogy pont így tudnék belefutni egy dom-ba :)
Valamit akartam még írni neked, és elfelejtettem :(( Majd legközelebb :)
Féltem,hogy félreérted,és így is lett: ÉN nem tartom rossznak azt a sztorit,csak köztünk szólva nem lett folytatása,anélkül meg kevés.De bevezetőnek,apró bevillanásnak JÓ.
Miért "természetes",hogy nem történt meg? Ha erről fantáziálsz? Vagy nem szeretnél szembekerülni a fantáziáddal? :))
Most szívesen mondanám,hogy én profi dom vagyok,és csináljuk meg,de sajna ez igen messze van a valóságtól,és nem te vagy,akit áltatnék.Inkább altatnálak némi fárasztó közös tevékenység után :)) Csak viccelek...
Na,így tovább,mindent bele!!!
Valóság-alap: :))) Hát, ha az alapnak számít, hogy dolgoztam már én is újságíróként...? :) Namost ne valami vezető névre gondolj a ki tudja melyik napilapból vagy magazinból :) De a sztori természetesen nem történt meg. Bizonyos elemei viszont elég régóta a fantáziálásom részét képezik :)
szallo: igen, meg más is :))
Gratulálok!! Hajnal-lány,ez egyre jobb! Jól taktikáztál azzal az első sztorival,most ezek annál jobbnak tűnnek :)) De remélem,hamarosan folytatod! Mondd csak,van ennek némi valóság-alapja? ;)