Nyertem a lottón!

Üdv, Emberek!

Ami ma megtörtént velem, az a nagy többségnek valószínűleg nem annyira rendkívüli, mint nekem, aki eddigi 30 évem alatt még nem éltem át ehhez hasonlót!
Úgy írom le, ahogyan történt, nem fantáziálok hozzá, így is elég érdekes.
Mint már írtam, 30 éves vagyok, egy vidéki kisvárosban lakom. Mint oly sokan, én is rendszeresen lottózom, ma is fogadtam, de ez egészen más lett, mint az eddigiek.

Reggel korán keltem, sok elintéznivalóm volt, ezért már nyitás előtt 15 perccel ott toporogtam a lottózó előtt, és csak arra tudtam gondolni, hogy mihamarabb túl legyek ezen, és mehessek a többi dolgom után. A lottózóban dolgozó hölgy már bent volt, Hétfő lévén a friss eredményeket írta ki a táblákra. Feltűnhetett neki az ideges toporgásom, mert egyszer csak kinyitotta az ajtót, és kedvesen behívott, mondván, ne dideregjek odakint, inkább üljek le bent.
– Köszi, inkább állok – feleltem, mert nem akartam még is.
Ő tette tovább a dolgát, én pedig nézelődni kezdtem. Természetesen Őt néztem, mivel már egy ideje nincs barátnőm, és minden nőt alaposan megnézek magamnak. Volt is mit néznem! Szőke, vállig érő haj, puha, bolyhos pulóver, elől kellemes dombokkal, feszes fekete farmer, szintén szemet gyönyörködtető formával, szolid cipő volt az, amit sebtében megfigyeltem. Ahogy járkált, egyre inkább tetszett. Már sokszor láttam, de csak az ablak mögött ülve, ahol a részletek nem érvényesülhettek. Az egyik táblát nem érte el, de megoldotta: a helyiségben található egyetlen fémszéket – amolyan bárszék jellegű darab – odavitte, és arra felülve írta be a számokat. De nem is igazán ült rajta, hanem a lábtartóra felállva emelkedett fel és ült vissza, fel és le, fel és le... Gyönyörű, feszes feneke szépen kirajzolódott, és a háta vonala is teljesen lenyűgözött. Nem is értem, hogyan történt, a kezem magától indult el, és óvatosan végigsimítottam a hátán. Ő megdermedt, és csodálkozva rám nézett.
– Bocs, de nem tudtam megállni, olyan szép vagy – szabadkoztam. A vérem közben a fülemben dobolt, és már éreztem, hogy máshol is. Hülyén éreztem magam, de Ő is zavarban volt. Végül elmosolyodott.
– Kedves vagy – mondta, – de egy kicsit megijedtem. Tudod, egy pillanatra megbántam, hogy beengedtelek.
– Kimegyek, ha szeretnéd – mondtam, de egyre kevésbé szerettem volna, ha mondja.
– Nem, nem, úgy látom, rendes pasi vagy, és a simogatásod is jól esett. Tudod, már régen nem ért így hozzám senki.