A+ A-

Ahogy tetszik

Ahogy tetszik - az első rész - by ADRIANA16
Mint a legtöbben az én koromban, én is akartam valami hasznosat csinálni a nyáron, amiből még némi jövedelmem is származik, ezért úgy döntöttem, hogy keresek valami melót. Sikerült is munkát kapnom anyukám gyermekorvosi rendelőjében, ahol én voltam az ideiglenes asszisztens...
A rendelés minden nap reggel 8-10-ig, és délután 4-5-ig tart, utána pedig jöhet a takarítás, ami ugyebár az én feladatom, és csak utána buszozhatok haza. Épp csütörtök volt, egy nehéz nap után mondanom sem kell, hogy semmi kedvem sem volt a fölmosáshoz, ráadásul még mindig a hisztiző gyerekek ordibálása volt a fülemben. De a munkát így is, úgy is el kell végezni, és közben legalább belemerülhetek a gondolataimba. Épp a rendelőt kezdtem el felmosni, amikor eszembe jutott Ő... Gyengéd mosoly jelent meg az arcomon, ahogy rá gondoltam. Hogyan is ismertem meg? Valamikor még chat-en beszélgettünk, aztán elkezdtünk e-mailezni, ami még most is tart. Te jó isten... már több mit két éve ismerem, és már találkoztunk is... micsoda találkozás volt... tavaly nyáron egyszer csak közölte, hogy felugrik már hozzám Egerbe pár napra, úgyhogy készüljek... milyen csodás volt az az egy hét... amellett, hogy jó barátok voltunk, kipróbáltuk ennek a testi oldalát is, ami persze még kellemesebb. Bárcsak ne lakna olyan mesze, bárcsak akkor láthatnám, amikor csak kedvem támad rá. - így álmodoztam magamban, észre sem véve, hogy nyílt az ajtó, és valaki belépett a rendelőbe. Megállt a küszöbön, megkopogtatta az ajtófélfát, és barátságos hangon rám köszönt.
- Szép délutánt kicsi lány!
Annyira váratlanul ért, ahogy rám köszönt, úgy bele voltam merülve a gondolataimba, hogy ijedtemben belerúgtam a vödörbe, és kiesett a kezemből a felmosó rúd. Szerencsémre nem borult fel, mert akkor kezdhettem volna előröl az egészet.
- Már vége a rendelé... - akartam mondani, amikor végre felismertem, hogy ki köszönt ilyen kedvesen. Meg sem tudtam szólalni meglepetésemben, csak arra tudtam gondolni, hogy ez nem lehet igaz, ilyen nem történhet velem, ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. De tényleg igaz volt, és Ő volt az, ott állt az ajtóban, kedvesen mosolyogva előbbi zavartságomon. Elindultam felé, még mindig tátott szájjal a meglepetéstől, és közben megpróbáltam valami értelmes kérdést kicsikarni magamból:
- Ho... hogy kerülsz ide? Gondoltam, meglátogatlak - mondta, és közben már át is karolt, és magához húzott.
- Ugye nem baj? - kérdezte, de választ már nem várt rá, hanem szenvedélyesen megcsókolt. Na nekem sem kellet kétszer mondani, máris átkaroltam a nyakát, és ugyanolyan szenvedélyesen visszacsókoltam, közben sikerült visszanyernem magabiztosságomat, és egyre boldogabb lettem, hogy újra találkozhattunk. Tulajdonképpen, amikor az előbb majdnem felrúgtam a vödröt, már épp készen voltam a felmosással, és indultam volna átöltözni, ezért a kis fehér köpenyem már félig ki volt gombolva, ami alatt már csak bugyi, meg melltartó volt. Milyen régen találkoztunk már... milyen régen történt meg utoljára... annyira hiányzott - gondoltam magamban.
Egyre hevesebben csókolt, én pedig nem tiltakoztam, közben ruhán keresztül kezdett simogatni, és persze máris felfedezte, hogy csak félig van begombolva a köpenyem, és így könnyedén hozzáférhet a melleimhez. A fenekem kezdte el markolászni, amikor is hirtelen alám nyúlt, és felültetett a vizsgálóasztalra. Már ösztönösen tettem szét a lábam, hogy közéjük férjen. Megcsókolta a nyakam, és közben a fülembe súgta: Hiányoztál - és tovább csinálta. Kezdte teljesen kigombolni a köpenyemet, közben azért én sem maradtam tétlen, és a farmerjából próbáltam kirángatni a pólóját. Éreztem, hogy egyre jobban kívánom, és hogy már teljesen nedves vagyok. Végre sikerült kigombolni a köpenyt, amikor halljuk, hogy nyílik az ajtó. Gyorsan elállt előlem, én meg leugrottam az asztalról, és amennyire lehetett, összehúztam a köpenyem. A vágytól kissé elváltozott hangon próbáltam megkérdezni, hogy mit akar:
- Tessék, parancsoljon, itt a rendelés csak 4-5-ig tart, most meg már félt 6 is elmúlt.
- Én a Kovács doktornőt keresem...
- Az a másik rendelő, és minden pontosan ki van írva az ajtón - oktattam ki, de hát elégé bosszantott, hogy valaki ilyenkor megzavarjon, ráadásul gyakran előfordul, hogy az emberek nem olvassák el, hogy mi van kiírva. Végre kiment az ajtón, én meg nem bosszankodtam tovább, hanem inkább folytatni akartam, amit az előbb elkezdtünk. Gyorsan odaléptem a bejárati ajtóhoz, és elfordítottam a kulcsot a zárban.
- Most már senki sem zavarhat - mosolyogtam rá cinkosan. Visszamentem a szobába, közben a köpenyt leejtettem a földre, és megint átöleltem. Ő gyorsan kikapcsolta a melltartómat, ami szintén a földön végzett. Most még szenvedélyesebben csókolt, mint az előbb, aztán megint a fenekem alá nyúlt, és visszarakott az asztalra, közben az ingét már sikerült kigombolnom. Mindkét kezével megmarkolta a melleimet, és elkezdte nyalogatni őket, majd bekapta a mellbimbómat, és óvatosan megharapdálta.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.92 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#17 listike 2014. 09. 22. hétfő 07:48
Jó.
#16 papi 2014. 06. 6. péntek 22:15
Nem nagy durranás
#15 A57L 2014. 05. 28. szerda 05:36
Elég jó lett.
#14 genius33 2013. 01. 12. szombat 09:17
Tök jóféle smile
#13 origos 2003. 03. 19. szerda 17:31
...ahhoz képest, hogy rosszabul is megtudtad volna írni, nagyon jóra sikeredett. Tuti, hogy elmennék besegíteni takarítófiúnak!
#12 Petyik 2003. 03. 19. szerda 15:24
Adrianna!!!! Azt hiszem tudom melyik rendelőről van szó! :) Lajosváros?? ;)
#11 rlz 2003. 03. 19. szerda 12:34
hmm..nekem teccik...olyan kis artatlan es perverz :] 8 pont
#10 zso 2003. 03. 18. kedd 16:29
.....mmost mint mondjak??????
#9 Hami 2003. 03. 18. kedd 16:05
hmmm hat nemis............
#8 PiercingGirl 2003. 03. 17. hétfő 15:41
Szerintem tök jó !! Izgalmas.
#7 incifinci 2003. 03. 17. hétfő 13:09
Anyuka természetesen nem vett észre semmit!
#6 Andreew 2003. 03. 16. vasárnap 17:07
- És te hogyan szeretnél elmenni drága?
- Hova lehet édes?
- Ahova csak szeretnéd!
- Gyere az asztalhoz.

Csak ennyit olvastam el belőle de el is ment a kedvem.
#5 Moncsi 2003. 03. 16. vasárnap 04:48
Unalmas... :(
#4 2003. 03. 16. vasárnap 02:08
katasztrofa
#3 olvaso 2003. 03. 15. szombat 23:25
borzalmas...
#2 Tibor 2003. 03. 15. szombat 11:45
hát ez ilyen izé.....:(
#1 Törté-Net 2003. 03. 15. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?