Zsuzsi, a pedagógusnő

0: 49, nézett rá az órára Zsuzsi, – basszus holnap korán kell kelnem, muszáj valahogy álomba ringatnom magam. Kis szobájába a hold fénye erősen világitott,  ágya teljesen éjjeli árnyalatban pomázott a tiszta éjszakában. Fejében villámszerűen megforduló magányos, pajzán gondolatoknak teljesen ellenállt, szégyellte, hogy elvált nyegyvenes nőként ilyenek fordulnak meg fejében éjjelente. Még egy kisértő gondolat és még egy.. Kezével belső combját simogatva, arca lassan kipirulva, igy vágyakozott minden éjszaka válása óta Zsuzsi egy férfi érintésére.
– Nem lehet! – vágott közbe, nagyobb önuralmad van ennél Zsuzsi! Simogatásait abbahagyva, teljesen a másik felére fordulva probált aludni paplana alatt a magányos érett nő. Még egy villanás.. eszébe jutott barátnője Erika és annak huncut ajándéka, amit egy cipősdobozban hozott, a kis lila műpénisz és akörül legyeskedő kiváncsisága nem akart lóhadni Zsuzsinak.
Vörösre izzó arccal bújt ki ágyából, lábát gyengeség és remegés fogta el attól a gondoltattól amit ez az ismeretlen műpénisz fog művelni kiéhezett kis pinájával. A nappaliba érve megpillantotta a dobozkát ami vágycsillapitóját tartalmazta. Sosem használt még játékszereket a hálószobában, egy lelkész egykori feleségeként meg pláne kerülte az ilyeneket. Remegő újjakkal megsimogatta dobozkája felületét, nagyokat nyelt és izzó, szégyenteljes arccal csak annyit mondott: – Csak erre az éjszakára, jó?
Ahogy e mondatot kimondta azzal a félelemmel visszacsukta a doboz fedelét és visszasietett hálószobájába.
– Francba, nem lehet, ennél jóval erősebbnek kell lennem, mi ütött belém ma este? Izzok a vágytól, ezt nem kellene éreznem, én egy hittel teli asszony vagyok.. – küzdött egymagában Zsuzsi.
Ágyában egyre nyugtalanabbá vált a nő, sehogysem jutott dűlőre.  Újra felállt, kisietett a nappaliba, siskán felnyitotta dobozát és megragadta a műpéniszt. Nagyot nyelt formája és mérete láttán, szivét teljesen áthatotta valamiféle bűntudat, de ez nem teljesen volt az, inkább egy izgató érzés volt, ami tiltott gyűmőlcs megkaparintása és női kiteljesedés érzését adta át. Arca vörösen izzott a vágytól és az ismeretlentől, abban a pillanatban nem is tétovázott tovább, magával ragadta kis barátját és a hálóba sietett vele. Szobája ajtaját becsukta, nekitámaszkodott, lélegzete felgyorsult és érezni kezdte azt amit már rég nem érzett, semmi kétség nem fért hozzá, nagyon jól tudta, innen most már nincs visszaút.
Ágyába visszamászva észrevette, hogy pizsamanadrágja és azalatt lévő bugyija teljesen át van ázva. A helyzet hevében megszabadult mindkettőtől, most már nem volt képes tisztán gondolkodni, magát teljesen átadta ösztöneinek. Kezével nagyot szoritgatott mellein, ezzel egyetemben a műpéniszt nedves pinájához érintette, türelmetlenül izgatta nyilása bejáratát és kisebb zihálásba kezdett. Feneke ritmusosan elkezdett mozogni a műfasz irányába és lassan-lassan útat törve magának a nedves kis pinában. Fenekén ülve Zsuzsi észre sem vette az alatta lévő szétterjedő tocsát ami átáztatta paplanát. Ekkor megmarkolta határozottabban játékszerét és elkezdte befele tolni keményebben, pinája elkezdett ritmusosan táncolni, ahogy a műfallosz ki-be mozgott egyre gyorsabban, egyre erőteljesebben. Teljesen hátraengedte magát, jobb könyökére támaszkodva, bal kezével pedig folytatta a gyönyör műveletét. Csak pizsamafelső volt már rajta, kemény mellbimbói átütötték felsőjét, teste felhevült, verejtékezni kezdett, a műfaszt vaginájában hagyva kancásan felemelte derekát és megszabadult felsőjétől. Mellei teljesen megfeszültek, bimbói keményen viritottak a holdfényes éjszakában.
Újra könyökére támaszkodva folytatta pinája kényesztetését, de egyre hevesebb tempóban, ekkor már zihálás helyett, kis apró nyögésekkel töltötte meg apró szobáját, teljesen elengedte magát és kiengedte magából az igazi vágyakozó és faszéhes nőt, amit már pár éve magába tartott. A kis lila műfaszt már teljesen magába szerette volna fojtani, de ebből a pozicióból picit nehezére esett. Zsuzsi feltápászkodott, térdre állt, nyakát, mellkasát teljesen befedte a nedvesség, mindenhol tükrözött róla a verejték a hold fényében, ekkora akcióban nem volt része már két éve. Lila kis műfalloszát maga alá helyezte és teljesen beleült,  érezni szerette, tudni akarta milyen, mikor magába hatol egy ekkora himtag csak úgy védtelenül. Már teljesen rajta ült, elnyelte lucskos pinájával a műfaszt, száját tágra nyitotta és a mennyezetre nézett, nagy formás fenekével játszani kezdett ritmusosan benne, gyors lélegzetvételből újra nyögésekbe torkollt önkielégités következett.  Újjaival saját hajába túrt miközben játékszerén lovagolt és nem tudta elképzelni mennyire isteni érzés amit most átél.
– Úristen! – mondogatta hangosan az éjszaka csendjében. Testén teljesen lefojt az izzadság, alatta a paplan teljesen átázott, zihált, lovagolt, teljesen kiakarta élni nőies vágyait ezen az éjszakán. Két kezével megmarkolta melleit, haja össze-vissza ugrándozott, lucskos puncijában már eléggé könnyedén dolgozott a műfasz. Zsuzsi teljesen kitért magából, egy igazi ribancnak érezte magát, de nem számitott, mert kis szobájának négy fala megörizte ezt a titkát. Pár perc kemény zihálás után combja erogén zonái remegni kezdtek, készen állt a hatalmas orgazmusra, ekkor hirtelen előredölt, jobb kezével a műfaszt irányitotta befele egyre mélyebbre, bal kezével belemarkolt paplanába, fejét teljesen lesúlytotta, haja eltakarta vörösen izzó arcát és egy vékony nyögéssel vége lett kéjes éjszakájának.
Zsuzsi teljesen kimerülten zuhant oldalára, hosszadalmas levegővétel kisérte a gyönyör és beteljesedés pillanatait,  a lila műfaszt lassan kihúzta kitágult nedves pinájából, amiből minden csepp pinalé combjára folyt. Teste kiforrósodott húsként zihált egyre lassabban, arcát rátapadt leizzadt haja boritotta be. Teljesen elgyengült, oriásira nyilt szemei a mennyezetet figyelték, arcán apró, szende mosoly jelent meg – a beteljesedés öröme, mondta magában. Ránézett az órára: 1: 43 és azzal mély álomba zuhant.
Másnap késő délután érkezett meg munkából Zsuzsi, felosont a lépcsőn, első emelet, második emelet és ahogy a harmadik emeltre ért majdnem lakása ajtaja elé hirtelen megpillantott egy ismerős arcot, egy régi diákot, Róbertet akire bentlakási éveiben felügyelt. Teljesen meglepetten nézett a két emberke egymásra. Derűs mosolyával Róbert megtörte a jeget:
– Zsuzsanna asszony... hát maga? – kérdezte Róbert meglepetten.
– Róbert?, én itt lakom ebben a lakásban, 17-es apartman.
– Tényleg? Én meg itt a 18-asban, hogyhogy itt amúgy? Ideköltözött a férjével?
– Hát.. nem egészen, tudod én elváltam több mint egy éve... – válaszolta komolyan Zsuzsi.
– Oh, nagyon sajnálom,  és akkor most ideköltözött az új élet reményében? – kérdezte derűsen Róbert.
– Hát mondhatni igy is...
– Nézze, ha bármiben segithetek itt vagyok a szomszédban. – mondogatta Róbert.
– Köszönöm, de boldogulok, egyébként mennyire megváltoztál igy külsőre, fel sem ismerlek lassan.
– Hát tudja.. az évek, a felelősség,  új munkahely, lehetőségek, ilyen szokott lenni fiatalon. – válaszolta pozitivan Róbert.
Zsuzsi mosolygóan bólintott majd elköszönt Róberttől, aki épp lefele igyekezett a lépcsőn. Az est többi részében picit fáradtan nekilátott főzőcskézni, amikor is legjobb barátnője Erika csörgött telefonon. Tudni szerette volna mikor lenne alkalmas egy csajos est csak igy kettejük között egy üveg bor mellett. Zsuzsi pihenni szeretett volna, de végül Erika meggyőző ovónős stilusa győzőtt,  úgyhogy muszáj volt kiegyeznie vele pár pohár bor mellett otthon a lakásban.
Péntek este kilenc lehetett aznap, Erika kettőt-hármat kopogott a keményfából készült világosbarna ajtón, nem telt sok időbe mire Zsuzsi röptében ajtót nyitott.
– Szia! Gyere be.  Örülök, hogy látlak. – mondta Zsuzsi mosolygóan, ezzel megölelvén Erikát, alacsony kis barátnőjét.
Erika negyvenes évei közepén járó nő volt, barna, szigorú kerek arca, alacsony termete ellenére telt formákkal rendelkezett, formás széles fenékkel és méretes érett nős mellekkel. Ovónőként tevékenykedett, nem volt gyereke és mindig Zsuzsi mellett állt, főleg az útóbbi pár évben amikor házassága egyre inkább zsákutcába futkosott és értelmetlenné vált.
Az apartmanba érkezve Erika körülnézett, tetszett neki az újonnan berendezett hely.
– Végre sikerült elszakadnod a hugodéktól.. – mondta Erika.
– Ideje volt, tudod, hogy nem szeretek senki nyakán lógni.
Zsuzsi kitöltött két pohár bort és leültek a nappaliba beszélgetni, ahogy nőies szemrevétellel körbenézett Erika megpillantotta ajándékdobozát amit barátnőjének ajándékozott, elmosolyodva kérdőre vonta Zsuzsit.
– Szóval használtad?
– Tessék? – kérdezte értetlenül Zsuzsi. Miről beszél ez a nő gondolta magában.
– Hát az ajándékom, tudod, a lila kis barát. – felelte Erika huncutan, használtad ahogy elnézem.
Zsuzsi ekkor hirtelen észbe kapott. A műfarok, gondolta magában, de ekkor már nagyon vörösre festődött arccal nézett Erika szemébe.
– Nézd, ezt azért hoztam neked, nem kell szégyenkeznek emiatt Zsu. – nyugtatta Erika.
Zsuzsi köpni-nyelni nem tudott annyira zavarba jött, próbálta terelni a témát kevés sikerrel.
– Na és milyen? – fagatta Erika.
– Nem gondolod, hogy erről itt beszámolok.. nekem ez nem annyira könnyű, el se hiszem, hogy ez a téma. Én egy lelkész volt felesége vagyok, gyülekezetbe járok vasárnaponta, nekem erről nem szabadna szót ejtenem. – válaszolta zavarában Zsuzsi.
Erika ekkor témát váltott, hogy oldja a feszültséget, igy áttértek kedvenc időtöltésükre a himzésre, majd a jövőbeli tervekre,  érzésekre, kilátásokra. Tizenegy körül lehetett amikor a csajos estnek vége szakadt, végül Erika a holdfényes éjszakában távozott egy taxival. Zsuzsi szédelegve vetette magát ágyba arról monológozva, hogyan lehetett ilyen hülye, hogy az ajándékos dobozt nyitva hagyja a nappali pulton. Lelkiismeret furdalással ült nagy ágyán, hiszen nem volt ehhez a helyzethez szokva, beinditotta a telviziót és egy késő esti műsort kezdett el nézegetni. Ahogy félrészegen feküdt ágyában hirtelen egy érzés lett úrrá rajta,  úgyanaz az ösztön ami egy estével korábban is megragadta. Próbálta tagadni valódi impulzusait, de legbelül tudta, hogy ez úgyanaz a kancás érzés amit korábban tapasztalt.
12: 33, éjfél után. Zsuzsi újjaival keményen kényesztette lucskos pináját, gyors lélegzetvétellel kisérve az önkielégités aktusát. Vékony paplana alatti halk de heves kéjelgése teljesen feltűzelte őt, igy egy hirtelen mozdulattal teljesen lerántotta magáról a lepedőt. Combjait széttárta és most csiklóját kezdte hevesen dörzsölni, másik kezével pedig melleit masszirozva. A vágy hevében apró nyögéseket engedett ki magából, viszont azon kapta magát, hogy ez nem lesz elég. Párnáját félredobta és elővette lila kis barátját, mostmár habozás nélkül pinájába helyezte lassan, de határozottan. Felnyögött és mosoly teritette el arcát, tudván ez majd elég lesz ahhoz, hogy újra orgazmussal lepje be az éjszakát. Izzadt teste gyorsan megtanulta a műfarok kizsákmányolását, pinája teljesen befogadóvá vált, mostmár nem volt gátlás ami korlátot szabna fantáziájának, Zsuzsi teljesen átadta magát kis barátjának. Abban a pillanatban szétterülve hátát ivbe hajtotta és úgy folytatta az önkielégitést.
Nagyon örülten szeretkezett tovább a lila műfasszal, de egyszercsak hirtelen kihúzta puncijából és mint valami megvadult nöstényállat szájába helyezte azt. Ettől a mozdulattól még saját maga is meglepődött, nem tudta, hogy nyers állati ösztönei ennyire fogva tartják. Elvörösödött arca ritmusosan mozgott előre-hátra, rozsaszin ajkai pedig dolgosan nyelték be a műfaszt. Pár perc elteltével állkapcsa teljesen kimerülten mondta fel a szolgálatot, ahogy a műfarkat kihúzta szájából Zsuzsit oriási nyáltenger kisérte végig ajkain és állán ami végül lecsöpögött a pocakjára is. Kimerülten nézett a lila műfaszra, combjaira helyezte magát és maga alatt nedvességet hagyva tért magához, azon gondolkodott most mitévő legyen. Pinája még mindig izzott, vágyott a penetrációra, arra, hogy újra elveszitse eszét a helyzet hevében. De azon az estén, abban a pillanatban csak üresen nézte a pinalétől fényes műfaszt maga előtt, nem tudott mit tenni, nem volt már több állóképessége további kényesztetésre. Azzal az egyszerűséggel kiment a konyhába és vizet töltött magának, visszatért holdfényes szobájába és ágyba vetette magát, játszótársát újra a párna alá dugdosta és álomba szenderedett.
Másnap Zsuzsi épp egy üveg borral a bevásárlószatyrában igyekezett felfele a lépcsőn amikor szembetalálta magát Roberttel aki épp edzeni indult. Picit elbeszélgettek a lépcsőházban, felidéztek egy-két emléket az egykori bentlakásból ahol Zsuzsi felügyelt rengeteg diákra, köztük Robertre is. A régi időkkel ellentétben, ahol megvolt a pedagógus-diák szigor és tisztelet, mostmár mindketten kicsit felszabadultabban beszélgettek, sőt Zsuzsi még arra is megkérte Roberttet, hogy mi lenne ha tegező viszonyt folytatnának a beszélgetésben. Az interakció végén mindketten derűsen láttak neki további teendőiknek, Zsuzsi a vacsorának és az üveg bor felnyitásának, Robert pedig az edzésnek.
Visszatérve az edzőteremből Róbertnek egy hirtelen gondolata támadt, mi lenne ha bekopogna Zsuzsihoz, végülis milyen jól elbeszélgettek korábban. Picit vacillált, tétovázott, illetlen lenne ez a dolog vagy inkább furcsa, tán sértő? Végülis pedagógus-diák viszony volt kettőjük között. Nagy levegőt véve végül úgy döntött átkopog a szomszédba. Zsuzsi bortól picit vörös arccal nyitott ajtót.
– Szia, nem akarom zavarni az estédet csak arra gondoltam.. mivel szomszédok vagyunk talán időtöltésként... persze ha nem gond – toldalékolta hozzá a kis mondatokat Róbert, beszélgethetnénk egy pohár bor vagy sör mellett.
– Persze! – válaszolta mosolyogva Zsuzsi, gyere beljebb,  épp most vacsoráztam,  éhes vagy?
– Nem, köszönöm, diétán vagyok, tudod edzős kaja...
– De nem is mondtam mit főztem – vágta közbe Zsuzsi nevetve.
– Hát..
– Ne haragudj, a hülye humorom – folytatta mosolyogva Zsuzsi, ilyen vagyok pár pohár bor után. Ne vegyél komolyan, gyere beljebb egyébként és foglalj helyet a nappaliban.
Mindketten beültek a nappaliba, Zsuzsi kiosont bor után és pár perc múlva már jött is kecsesen a félig megtöltött poharakkal.  Általános dolgokról beszéltek, milyen a város, hogyan töltik a szabadnapjaikat, milyenek a barátok, az élet. Ahogy haladt az idő és fogyott a bor úgy kezdtek inkább megnyilni egymásnak mindketten. Róbert szakitásáról számolt be Zsuzsinak, ő pedig válásáról Róbertnek, aztán mindketten öniróniába tértek át és ahogy viccelni kezdtek egymással olyan könnyedén oldódott a beszélgetés is.
– Tudod, lehet ezt nem kell elmondanom, de a legjobb barátnőm egy műfaszt ajándékozott nekem és már pár napja azzal hancurozok éjjelente. – jelentette ki félig részegen Zsuzsi.
Róberttet ez teljesen meglepte, nem tudott mit reagálni, csak bámult kicsit mosolyogva és igyekezett bólogatni, csak annyit mondott, hogy: – Az igen.
Zsuzsiban akkor realizálódott ez az egész, kifecsegte félve örzött titkát egy férfinak akire ráadásul diákként felügyelt régen.  Úristen, most mit gondolhat ez a gyerek rólam, egy perverz vagyok – gondolta magában. Arca mint általában vörösödni kezdett és zavarában elnézést, bocsánatot kért. Mindkettőjüknek kicsit kinos volt a helyzet, igazából nagyon váltani szerettek volna témát, de a váltás okára visszagondolván még kinosabb lett a helyzet. Végül pár perc sablonkérdés meg unalmas válasz után Róbert úgy döntött hazamegy, egyértelműen e ciki helyzet teljesen kiölte mindkettőből azt, hogy felszabadultan társalogjanak továbbra is.
Majdnem tizenegy körül lehetett, szinte éjfél. Róbert épp akkor lépett ki a zuhanyfülkéből, törülközőt ragadott és szárazra ápolta szálkás testét, a hálószobába menet épp egy kopogást hallott. Ki lehet ez ilyenkor, gondolta magában. Gyorsan egy polót ragadott és egy rövid nadrágot és az ajtóhoz igyekezett, ahogy azt kinyitotta ott állt teljes pompájában Zsuzsi.
– Bejöhetek? Kérdezte Zsuzsi, aki válaszra nem várva belépett Róbert lakására.
– Nézd, nem szeretném ha rossz benyomásod lenne rólam – kezdte mondani Zsuzsi szinte izgulva,  én csak.. csak úgy kijött belőlem valami amit neked nem kellene tudni.. tudod..
– Nincs baj-vágott közbe Róbert, nem kell emiatt szégyenkezned, minenkinek vannak sebezhető titkai.
Ekkor mintha megállt volna az idő, pár másodpercig mindketten egymásra néztek, zavarodottan tekintettek egymás szemébe, lélegzetük felvette mindkettőjük ritmusát, ekkor Róbert észrevett valamit ami teljesen lesokkolta. Zsuzsi fekete blúza alatt nem volt melltartó, felkorbácsolt vágyai jeleként mellbimbói megkeményedve intették Róbertnek, hogy igen, készen állnak. A helyzetből kibillenve Zsuzsi észrevette mennyire elárulják vágyai ebben a pillanatban, védekezésként megfordult és ahogy az ajtókilincset megragadta, hogy elmeneküljön jobb karján megérezte Róbert erős kezét. Abban a pillanatban Zsuzsit visszarángatta, az ajtót mögötte becsukta és dominánsan a falhoz lökte őt...