Zoli és Kamilla története - Futanari szerelem

A termálfürdő gőze lustán kígyózott a levegőben, a víz halk csobbanása és a távoli beszélgetések zsongása töltötte meg a teret. Zoli, a középkorú agglegény, akinek napjait többnyire a magány és a megszokás szürkítette, most valami szokatlan izgalmat érzett, ahogy a medence széléhez sétált. A fürdőben nem volt nagy tömeg, de a figyelem mégis egyetlen pontra szegeződött: egy magányos alakra, aki a medence túlsó végében ült, egyedül, mégis szinte mágnesként vonzotta a tekinteteket.
Kamilla volt az. Magas, karcsú, mégis erőteljes jelenléttel bíró nő, aki Zolitól fél fejjel magasabb lehetett. Bőre sötétbarna, szinte ragyogott a termálvíz párás fényében, mintha valami egzotikus, félig indiai, félig afrikai származás keveredett volna benne. Arcvonásai nem voltak klasszikusan szépek, de a szemei... azok valami földöntúli varázzsal bírtak. Mélyek, szinte hipnotikusak, egyszerre hívogatóak és titokzatosak. Ajkai teltek, szinte csábítóan duzzadtak, és amikor mosolygott, Zoli szíve kihagyott egy ütemet. Kamilla hangja, amikor megszólalt, lágy és dallamos volt, mint egy simogató suttogás, amitől a férfi tarkóján felállt a szőr.
Zoli végigfuttatta tekintetét Kamillán, próbálva nem feltűnően bámulni. A nő fürdőruhája szűk volt, alig takarta apró, de feszes melleit, amelyeknek bimbói látványosan ágaskodtak, szinte kihívóan. De nem ez ragadta meg leginkább Zoli figyelmét. Kamilla különös aurája, az a megfoghatatlan vonzerő, ami egyszerre volt nőies és valami egészen más, valami titokzatos, szinte tiltott, teljesen elvarázsolta. A medencében senki sem mert a közelébe menni, a suttogások és lopott pillantások azonban elárulták, hogy mindenki észrevette őt. Kamilla mégis magányosan ült, mintha egy láthatatlan fal választotta volna el a többiektől.
Zoli nem tudta, mi hajtja, talán a kíváncsiság, talán valami mélyebb, ösztönös vonzalom, de elhatározta, hogy nem hagyja elszalasztani a pillanatot. Mély levegőt vett, és lassan a medence felé indult, egyenesen Kamilla irányába. A víz meleg ölelésként fogadta, ahogy leereszkedett, és óvatosan közelebb csúszott a nőhöz, amíg a válluk szinte összeért. Kamilla felnézett, szemei Zoliéba mélyedtek, és egy halvány, szinte kacér mosoly jelent meg az arcán.
„Bátor vagy” – mondta Kamilla, hangja olyan lágyan csendült, hogy Zoli szíve hevesebben vert. – „Nem sokan mernek így közel ülni hozzám. ”