Üres lakás

Bulizni pedig kell. A jó ég tudja, aznap épp milyen alkalomból, de azon vettem észre magam, hogy egyik szórakozóhelyről a másikra tévedünk (kolegák, haverok, ismerősök), úgy 10 – 15 – en.
Ezek az összejövetlek persze nem mentesek az sem, s ebben – természetadta tűrőképességemnek hála – az élen szoktam járni. Nem volt ez másképp aznap sem, s az éppen aktuális diszkóban a sokadik üveg boron voltam túl ( nem iszunk, ugye), amikor is megszólalt a természet hívó szava. Intettem a srácoknak, és a tömegen át megindultam arra, amerre a mosdót sejtettem, amikor is elémkerült egy lány: formás fenekét hozzámdörzsölte, megfordult, számba dugta a nyelvét, és tovaillant.
Tágra nyílt szemekkel, teljesen ledermedve álltam ott. Próbálkoztam már efféle helyeken csajozni, de 2 – 3% – nál jobb eredményt soha sem értem még el, ilyen meg még pláne nem volt! Ámulatomból egyre sürgetőbb késztetés billentett ki, úgyhogy gyorsan megejtettem a dolgomat.
Visszafele persze sehol sem láttam a csajt, úgyhogy visszaballagtam az asztalhoz, megittam a maradék italomat, és elköszöntem a társaságtól. Az egyik srác közölte, hogy aznapra már neki is megvolt a limit, úgyhogy szintén hazaindul, ráadásul kocsival, úgyhogy elvisz.
Már előre örültem annak, hogy hazaérek, mivel a család (szülők+testvérek) eltűntek vagy egy hétre, s ez lett volna az első nyugodt estém, egyedül a lakásban, amikor nem kell se lopakodni, se másokat kerülgetni. Hazaérve megköszöntem a fuvart, majd átugrottam a szemközti non – stop boltba némi ellátmányért – no szülő, no kaja, ugye, hát vegyünk! Egy cigi, egy üdítő, pár zsemle és kész.
Fizetek, megfordulok: épp abban a pillanatban nyílik az ajtó, és belép a diszkóbeli furcsa lány meg a barátnője. Barátnő beáll a pulthoz, és leadja a rendelést. Zavarodottan mosolygok. A lány is.
– Helo – mondtam végre.
– Helo – mondta ő. Nagyon frappánsak vagyunk, gondoltam, hát mutatkozzunk is be.
– Tamás vagyok.
– Csilla vagyok.
Nyeltem egyet csendesen, majd megkérdeztem (illumináltam mindig ilyen bátor vagyok):
– Itt laksz a környéken?
– Nem. És neked itt a lakásod?
Nézzük csak: lakás üres, elpakolva, kitakarítva...
– Aha. Van kedved megnézni?
– Persze!