A titokzatos borász 2. rész

– Három éves voltam – kezdte halkan –, amikor anyám elhagyta apámat, és a mamámékhoz vitt magával a szülői házukba, egészen a nyugati határig. Ott... hát, nem éppen gyereknek való élet folyt. Illegális kuplerájt üzemeltettek. A mama, a nagynéném és az anyám... mind az osztrák pasiknak adtak szolgáltatást. Pénz volt bőven. Élet... az nem. Kisfiúként a falak között nyögéseket, megjátszott sikolyokat hallgattam, a fertő lett a mindennapom. Játszani nem játszottam, de pénzt számolni már tudtam. Reggelenként, még mielőtt a nők felébredtek volna én sarcoltam meg az előző esti bevételt. Kisebb vagyont termeltek össze, de gyerekkorom nem lett, csak egy telis-teli zseb.
Tizenhat évesen kezdtem titokban apámhoz szökni. Igen... Pista bá az apám. Ő akkor még a nővéremmel élt, míg az ki nem ment Kanadába férjhez, családhoz, jóléthez. Én Gödöllőre mentem tanulni, agrármérnöknek. Ott ismertem meg a feleségemet, a kertészetükben dolgoztunk együtt. Az életünk szépen indult, hosszú, vad szerelmes éjszakákkal, ahol már nem csak hallgatója, hanem részese is lettem az élvezeteknek. A kertészet jól ment, de négy embert nem tartott el. Én ezért átvettem két idős gazda szőlőjét és borospincéjét. Ők gyerekként szerettek minket, és végül ránk írták minden munkájuk gyümölcsét, haszonélvezettel. Azt hittem, most már jó lesz. De velem az élet mindig kegyetlen volt. Alig egy évvel később a két öreg elment... szén-dioxid mérgezés, csendben, álmukban. Már a birtok felújítását terveztem, amikor a feleségem terhes lett. Hat hónapos volt, amikor jött a baj. Egy huligán, fényes este, a nyílt utcán... berángatta a bokrok közé. Én rohantam oda a sikítására, de már... már benne volt. Lerántottam róla, ütöttem, ahol értem. Amikor a földre zuhant, szerencsétlenül a fejét egy kőbe verte, és ott maradt. Engem előzetesbe vittek, a feleségem kórházba. Veszélyeztetett terhesként, mondták. A szégyen és a félelem összeroppantotta. Kiugrott a hatodikról. Három nap után kiengedtek, hogy otthon újra gyomorszájon vágjon az élet. Anyósomék megnyitották a gázt, hogy menjenek lányuk után. Ott álltam egyedül. Egy támaszom maradt az apám. Másfél év felfüggesztettet kaptam önbíráskodásért, garázdaságért és közvetett emberölésért. Két év felfüggesztett. Akkor mindent pénzzé tettem, és eljöttem ide... ide, ahol csak annyit tudnak rólam, hogy „titokzatos Józsi”.
– A pénzem maradt... de az életem? – fejezte be halkan, és Böbe szemébe nézett. – Az valahol útközben elveszett.