A titokzatos borász 2. rész

– Három éves voltam – kezdtem halkan –, amikor az anyám elhagyta az apámat, és a mamámékhoz vitt magával a szülői házukba, egészen a nyugati határig. Ott... hát, nem éppen gyereknek való élet folyt. Illegális kuplerájt üzemeltettek. A mama, a nagynéném és az anyám,... mind az osztrák pasiknak adtak szolgáltatást. Pénz volt bőven. Élet? Az nem. Kisfiúként a falak között nyögéseket, megjátszott sikolyokat hallgattam, a fertő lett a mindennapom. Játszani nem játszottam, de pénzt számolni már tudtam. Reggelenként, még mielőtt a nők felébredtek volna én megdézsmáltam meg az előző esti bevételt. Kisebb vagyont termeltek össze, de gyerekkorom nem volt, csak egy telis-teli zseb.
– Tizenhat évesen kezdtem titokban apámhoz szökdösni. Igen,... Pista bá az apám. Ő akkor még a nővéremmel élt, amíg ő férjhez nem ment Kanadába, családhoz, jóléthez. Én Gödöllőre mentem tanulni, agrármérnöknek. Ott ismertem meg a feleségemet, a kertészetükben dolgoztunk együtt. Az életünk szépen indult, hosszú, vad szerelmes éjszakákkal, ahol már nem csak hallgatója, hanem részese is lettem az élvezeteknek. A kertészet jól ment, de négy embert nem tartott el. Én ezért átvettem két idős gazda szőlőjét és borospincéjét. Ők gyerekként szerettek minket, és végül ránk íratták minden munkájuk gyümölcsét, haszonélvezettel. Azt hittem, most már jó lesz. De velem az élet mindig kegyetlen volt. Alig egy évvel később a két öreg elment. Mustgáz, – azaz szén-dioxid – mérgezésben, csendben, álmukban. Már a birtok felújítását terveztem, amikor a feleségem terhes lett. Hat hónapos volt, amikor beütött a krach. Egyik este lement a kisboltba, hogy reggelire legyen otthon friss pékáru. Egy szatír berángatta a park bokrai közé. A nyitott ablakon át meghallottam a sikítását, lerohantam, de már... már benne volt. Lerántottam róla, ütöttem-vágtam, ahol értem. Amikor a földre zuhant, olyan szerencsétlenül esett, hogy beverte a fejét egy kőbe, és ott maradt. Engem előzetesbe vittek, a feleségemet kórházba. Veszélyeztetett terhesként, – mondták. A szégyen és a félelem összeroppantotta. Kiugrott a hatodikról. Három nap után engedtek ki, hogy otthon újra gyomorszájon vágjon az élet. Az anyósomék megnyitották a gázt, hogy a lányuk után menjenek. Ott álltam egyedül. Csak egy támaszom maradt, az apám. Másfél évet kaptam önbíráskodásért, garázdaságért és közvetett emberölésért. Két évre felfüggesztve. Akkor mindent pénzzé tettem, és eljöttem ide. Ide, ahol csak annyit tudnak rólam, hogy „Titokzatos Józsi”.