A+ A-

Tündérország - Szombat

Letelt hát a két hét, rajtam volt a sor, hogy vendégül lássam Tündit. Igen, csak őt egyedül, a másik kettő egyetemi vizsgákra készül lázasan - én is hasonlóképp cselekedtem volna, ha nem akad más, kellemesebb kötelezettségem. Természetesen nem szakadt meg a kapcsolat e két hét alatt: rengeteget leveleztünk, sőt, párszor telefonon is felhívtam, igaz, csak egy gyors köszönés erejéig. Hamar kiderült az is, hogy Tündi egyedül jön - hozzá kell tennem, ennek örültem valahol, mert így egyetlen személyre tudtam koncentrálni energiáimat... és a forgatókönyvet is egyszerűbb volt így megírni.
Az alapötlet csupán annyi volt, hogy mint a macska ebéd előtt az egérrel, én is játszani fogok: megkergetem, felcukkolom, hogy lassan robbanásig feszüljön, és akkor hirtelen lecsapok.
E két hét alatt, míg lázasan készítettem a forgatókönyvet, igyekeztem a lehető legtöbbet megtudni róla. Nagyon rég nem járt már Pesten, ezért - kis unszolás után - beleegyezett, hogy programunkba egy városnézést is beleszőjek. Node nem csigázom tovább olvasóim érdeklődését, derüljön ki inkább menet közben, hogyan is fest e glóriás kisördög a való életben!
Szombat délután be is futott a vonat, mindössze pár perc késéssel. Tündit nem volt nehéz megtalálni a tömegben: bájos kis alakja vidáman libegett felém, arcán derűs mosoly tündökölt. Amikor észrevett, kitárt karjaimba ugrott - csomagját pedig lábamra ejtette.
- Sziaaaaa...! - üdvözöltem, miközben karjaimba zártam, az utolsó szótagot a nehéz csomag hatására kicsit megnyújtva.
Kaptam két hatalmas, cuppanós puszit arcomra, s a következő pillanatban már türelmetlenül topogott, hogy induljunk. Felkaptam a bőröndjét, s nyújtottam karom: karoljon belém! Nagy örömömre meg is tette, és elindultunk hozzánk. Le a metróhoz, amin - mint mindig - hatalmas tömeg nyomorgott.. Ennek azonban kivételesen örültem, mert így Tündi hozzám kellett bújjon, és nyakamon érezhettem forró leheletét. Az út hazafelé meglehetősen eseménytelenül telt, ő is nagyon várta már a beígért teát, és a meleg fürdőt.
A kellemesen meleg lakásba érve tüstént elkezdte ledobálni téli ruháit: lerúgta csizmáját - nőies eleganciával és egy macska ügyességével, hogy pont a megfelelő helyre érkezzenek - , kabátját én segítettem le, és akasztottam a fogasra, majd - miközben sálját oldotta le - mutattam merre találja a fürdőszobát. Mielőtt elindultam otthonról, teleengedtem a kádat forró vízzel, s nyitva hagytam a csapot, hadd cserélődjön a víz, míg távol vagyunk. Persze az ajtót nyitva hagytam, nehogy bennrekedjen a gőz.
Bebújt, magára húzta az ajtót, én pedig elmentem teát főzni. Nem is volt olyan kibírhatatlanul nehéz megállnom a leskelődést.
Hozzám hasonlóan, ő is szeret hosszan fürdeni, elnyúlni a forró vízzel teli kádban, és élvezni a víz lágy simogatását, aztán a beleöntött habfürdőét, az apró habok cirógatását...
Ezúttal azonban röpke harminc perc után már hallottam amint elzárja a csapot, és kilép a kádból. Ott motoszkált bennem a gondolat, hogy felrúgom a forgatókönyvet, és bemegyek megtörülni. Szerencsémre ő volt a gyorsabb, megjelent a konyha ajtajában, fehér törülközőbe csavarva, csurom vizes hajjal. Olyan tündéri volt mikor odalibbent hozzám, s miközben mézes teáját kavargattam, hozzám bújt, átkarolt, és kipirult arcát hátamra hajtotta. Óvatosan megfordultam az ölelő kezek között, egy pillanatig néztem az angyali arcot, majd egy homlokára nyomott csók után átadtam neki a teát. Néztem ahogy bemegy a nappaliba, helyet foglal a kanapén és élvezettel szürcsölni kezdi a finom teát. Csak álltam, a válaszfal szélének dőlve, és gyönyörködtem...
Arra eszméltem fel, hogy integet, üljek már le én is mellé. Lehuppantam. - Na végre! - csattant fel nevetve, és lábait ölembe tette, én pedig finoman simogatni kezdtem. Toporzékol, kacagott örömében, mikor apró lábfejeit kezembe véve masszíroztam. Míg teáját iszogatta, folytattuk a beszélgetést, valahol ott, ahol levelezésünk abbamaradt. Valószínűleg nem meglepő, hogy a HIFI - m távirányítója ott volt a közelben, és lassan, hallható hangerőre hangosítottam mindkettőnk nagy kedvencének, Beethovennek muzsikáját. Mesélt nekem rajongásáról a billentyűs hangszerek iránt, tanulmányairól, életéről, vágyairól. Úgy zúdította rám a rengeteg érdekességet, hogy alig maradt kérdeznivalóm. Cserébe ő faggatott ki engem alaposan - nehéz eset vagyok, magamról ritkán mesélek. El kellet regélnem, hogyan lettem programozó, rövid eltévelyedésem a zene felé, mikor pár éven át billentyűs voltam egy jobbára ismeretlen kis csapatban. Elszavaltatta velem néhány versem - honnan szerzett tudomást róluk, nem tudom - , majd miközben még mindig lábait masszíroztam, csípőfogóval szinte, de azt is sikerült kiszednie belőlem, miért regisztráltam magam BuliNET - en.
A hosszúra nyúlt beszélgetést azzal fejeztem be, hogy lábára csaptam: Indulás! Sok dolgunk van még az este! Körbevezettem gyorsan a lakásban, megmutattam neki a szobát, ahol aludni fog, a konyhát, a hűtőt - ügyelve rá,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.74 pont (72 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2014. 10. 23. csütörtök 10:30
Nekem is bejön.
#8 papi 2014. 04. 18. péntek 04:54
Tetszik
#7 Thael 2002. 12. 28. szombat 02:46
Kitty: Tundi azt mondja, O benne van, bovebben majd privatban :)

Toto: Ha kiderited nekem honnan, szolj feltetlenul. Gratulalnom kell majd a vilag masodik legnagyobb mazlistajanak.
#6 Toto 2002. 12. 21. szombat 00:41
Nem rossz valahonnan ismerős?
Hmmmmmm? :) 9pont
#5 Hangya 2002. 12. 21. szombat 00:21
Azt hiszem picit mindannyian ilyesmire vágyunk. Gratu! 10 pötty
#4 freekz 2002. 12. 19. csütörtök 19:30
szép!nagyon szép!thael fogadd öszinte elismerésemet!10p. és 10pont az élettől is!
#3 TheChronic 2002. 12. 19. csütörtök 11:11
Ahhoz képest,hogy ez egy szerelmi történet némi lágy szexxel megkoronázva,türelmesen végigolvastam(ilyen még nem volt!).Tökéletesen visszaadja azt a mindent háttérbe szorító mámorító érzést,amit csak egy ilyen aranyos lány nyújthat.A sztoriból sugárzik a harmónia.Kicsit irigy vagyok :))
Várom a vasárnapot!
Minden elismerésem,Thael! :)
#2 Kitty 2002. 12. 19. csütörtök 05:02
Kedves Gergő! Ha nem mutatod be Tündit, örök harag! Mindkettőtöknek kellemes, a fentiekhez hasonló örömökben gazdag ünnepeket kíván: Kitty
#1 Törté-Net 2002. 12. 19. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?