Remekmű
Megjelenés: tegnap
Hossz: 73 667 karakter
Elolvasva: 248 alkalommal
Akit a romantika nem, csak a szex érdekel, csak az utolsó 5 oldalt ("Egy lépést tett felém, bólintott...") olvassa.
Fordítás
Eredetije: Literotica, VoboyMasterpiece
Fordítás
Eredetije: Literotica, VoboyMasterpiece
A művész. Vagy inkább a vászon?
Ott álltam a rohadt városi zuhanyrózsa lüktető vízsugara alatt, de a vízsugár nem volt hasznosabb, mint egy nyakamra célzott kerti slag, és homályosan egy gyerekkori történelemkönyvem jutott az eszembe. A római fürdőkről volt benne szó, és emlékeztem, hogy elképedtem az ötleten, hogy férfiak és nők együtt fürödtek. Abban a befolyásolható korban olvastam a könyvet, amikor az ilyesmi még inkább undorítónak, mint perverznek számított.
Volt benne egy illusztráció egy férfiról, aki a gőzfürdőben vagy egy forró medencében, vagy valami ilyesmiben olajjal kenegeti magát, majd valami bronz izével, mint egy tompa késsel, kaparja le magáról a szennyeződést. Emlékeztem, milyen élénken járt az agyamban a gondolat, hogy egy csillogó fémlap csúszik a meztelen bőrömön, amelyet vastag filmrétegben olajos szennyeződés borít, és ami lecsúszik a bőrről, le a mesés római csatornákba...
A gondolat lenyűgözött. Ez volt az első igazi elképzelésem arról, hogy a régi emberek, mint például a rómaiak, valódi emberek voltak, akiknek volt elég idejük és energiájuk arra, hogy azon gondolkodjanak, hogyan készítsenek szerszámokat a piszok lekaparására.
Erre gondoltam a zuhany alatt is, és vágytam egy ilyen bronz izére, miközben a víz csobogott, és a vízesésen keresztül néztem, ahogy a hajamról lecsorognak a kék festék apró darabkái a lefolyóba vezető útjuk során. A legtöbbjük sosem jutott el oda; úgy hevertek szanaszét, mint az őszi falevelek, a sietve lemosott kagylók, amikkel az első installációra kilenckor bevontak. Már tíz óra volt, és nekem vissza kellett volna mennem 11: 30-ra. Azt akarták, hogy szem előtt legyünk, amikor a szponzorok bejönnek a pavilonba ebédelni.
Így még körülbelül tíz percem maradt, hogy lehámozzam magamról az első festékréteget, és készen álljak a másodikra.
Idén három installációt is csináltam, ami lenyűgözte Dani barátnőmet.
– A francba, bébi! – füttyentett, amikor megérkeztem, – ennyit senki más sem csinál. Bele kell húznod!
– Igen!
Az előző évben csak egy tablóban szerepeltem, élénkzöld testfestéket viseltem, amit valami tetoválóművész tanonc kent rám. Idén azonban feljavítottam a portfóliómat.
Ott álltam a rohadt városi zuhanyrózsa lüktető vízsugara alatt, de a vízsugár nem volt hasznosabb, mint egy nyakamra célzott kerti slag, és homályosan egy gyerekkori történelemkönyvem jutott az eszembe. A római fürdőkről volt benne szó, és emlékeztem, hogy elképedtem az ötleten, hogy férfiak és nők együtt fürödtek. Abban a befolyásolható korban olvastam a könyvet, amikor az ilyesmi még inkább undorítónak, mint perverznek számított.
Volt benne egy illusztráció egy férfiról, aki a gőzfürdőben vagy egy forró medencében, vagy valami ilyesmiben olajjal kenegeti magát, majd valami bronz izével, mint egy tompa késsel, kaparja le magáról a szennyeződést. Emlékeztem, milyen élénken járt az agyamban a gondolat, hogy egy csillogó fémlap csúszik a meztelen bőrömön, amelyet vastag filmrétegben olajos szennyeződés borít, és ami lecsúszik a bőrről, le a mesés római csatornákba...
A gondolat lenyűgözött. Ez volt az első igazi elképzelésem arról, hogy a régi emberek, mint például a rómaiak, valódi emberek voltak, akiknek volt elég idejük és energiájuk arra, hogy azon gondolkodjanak, hogyan készítsenek szerszámokat a piszok lekaparására.
Erre gondoltam a zuhany alatt is, és vágytam egy ilyen bronz izére, miközben a víz csobogott, és a vízesésen keresztül néztem, ahogy a hajamról lecsorognak a kék festék apró darabkái a lefolyóba vezető útjuk során. A legtöbbjük sosem jutott el oda; úgy hevertek szanaszét, mint az őszi falevelek, a sietve lemosott kagylók, amikkel az első installációra kilenckor bevontak. Már tíz óra volt, és nekem vissza kellett volna mennem 11: 30-ra. Azt akarták, hogy szem előtt legyünk, amikor a szponzorok bejönnek a pavilonba ebédelni.
Így még körülbelül tíz percem maradt, hogy lehámozzam magamról az első festékréteget, és készen álljak a másodikra.
Idén három installációt is csináltam, ami lenyűgözte Dani barátnőmet.
– A francba, bébi! – füttyentett, amikor megérkeztem, – ennyit senki más sem csinál. Bele kell húznod!
– Igen!
Az előző évben csak egy tablóban szerepeltem, élénkzöld testfestéket viseltem, amit valami tetoválóművész tanonc kent rám. Idén azonban feljavítottam a portfóliómat.
Ez csak a történet kezdete, még 34 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
s
sportyman (alttpg)
tegnap 11:56
#2
Érzelmes, megkívánós és jó szexszel befejezett történet.
1
T
Törté-Net
tegnap 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1