Ülj rá az arcomra

A hálószoba félhomályában csak a kinti utcai lámpák halvány fénye szűrődött be a függönyök résein keresztül. Az ágyon szétterített takaró még melegen ölelte a testünket, ahogy a feleségemmel, Anitával, szorosan egymáshoz bújva feküdtünk. Az éjszaka csendje szinte tapintható volt, csak a légzésünk és a halk beszélgetésünk törte meg. Anita azt ecsetelte, hogy a hétvége előtt, a munkám és az ő ciklusa miatt, nem igazán lesz lehetőségünk szeretkezni. A szavai lassan elhaltak, és egy pillanatra csend telepedett ránk, de éreztem, hogy a beszélgetésünk hamarosan más irányt vesz.
– Figyelj, Tomi, ha már így szóba került... – kezdte Anita, és a hangjában volt valami kacér, amitől azonnal felkaptam a fejem. – Tudod, mit imádok igazán, amikor együtt vagyunk?
– Mondd csak, mit? – vigyorogtam rá, és közelebb húzódtam, hogy érezzem a teste melegét.
– Hogy most már belém élvezel. Olyan... nem is tudom, bensőséges. Mintha teljesen az enyém lennél – mondta, és a szemei csillogtak a félhomályban. – De tudod, hogy mit utálok?
– Na, mi az? – kérdeztem, bár sejtettem, mire megy ki a játék.
– Amikor kifolyik, és végigcsorog a combomon. Főleg, ha már kihűlt. Undorító, és utána még takarítani is kell – panaszkodott, de a hangjában volt egy kis nevetés, mintha direkt ugratna.
Nevetve megráztam a fejem, és közelebb hajoltam, hogy a füle mellett suttogjak.
– Tudod, mit? Én meg imádnám, ha beléd élveznék, aztán lemennék, és... – itt egy pillanatra elhallgattam, hogy lássam a reakcióját – kinyalnám belőled az egészet. Te is elélveznél még egyszer, én meg elintézném a „takarítást”.
Anita szemei elkerekedtek, aztán lassan elmosolyodott, de volt valami huncut kételkedés a tekintetében.
– Komolyan mondod? Mert eddig mindig csak beszéltél róla, aztán az orgazmusod után meggondoltad magad – mondta, és játékosan meglökött a vállával.
– Nézd, az az orgazmus utáni holtpont... az egy rohadt dolog, tudod? – magyaráztam, és próbáltam komoly maradni, de a mosolya ragadós volt. – Olyankor elmegy a kedvem, de nem rólad van szó. Utána mindig szarul érzem magam, hogy nem csináltam meg, amit akartam.
– Szóval azt mondod, ha megkérdezem, hogy még mindig akarod-e, akkor nemet mondasz? – kérdezte, és most már egyértelműen ugratott.
– Pontosan – bólintottam. – De ha nem kérdezel, és csak... tudod, ráveszel, nem fogok ellenállni. Esküszöm, Anita, ez tényleg izgat. Nagyon akarom.