Kutyás story

Haza felé ballagtam kutyámmal a hét éves labradorral. Velem ellentétben ő még a legjobb formáját hozta, nekem már kellett némi ”inspiráció” egy „szuka” becserkészéséhez. Minden reggel és minden este ezzel az álmodozással indultam el kutyámmal egészségügyi sétánkra, ha sikerül igen, ha nem, majd este.
Gyönyörű reggel volt. A parkban szinte fülsiketítő madárdal zaj volt, a harmat vastag, a ferdén becsapódó napfény valami elképesztő erőt sugárzott. Huh!! Engem is megszállt ez az erő, és már nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy hirtelen felállt a farkam.
Kutyámat leválasztottam a pórázról, a szemem viszont beleakadt egy képbe!! Húsz körüli teltkarcsú lány küzdött közepes termetű kutyájával, hogy el tudja engedni a pórázról, míg némi küzdelem után sikerült is, de közben kutyája feldöntötte őt, s bizony a vastag harmattól szinte egész ruházata átázott, mire felkászálódott a harmatos fűből.
Kutyája egy ír szetter volt – szinte láng vörös – és egyenesen labradoromat vette célba. Egyetlen pillanatot sem veszítve kínálta fel magát kutyámnak, aki egyetlen pillanatot sem veszítve keményen megdöngette a vöröskét. Basszus, nekem is jólesne – gondoltam... no nem a kutyával, hanem a vöröske gazdájával – aki mellesleg szintén vöröske volt.
Lélekszakadva érkezett a vöröske gazdája, s megpróbálta leparancsolni kutyámat az övéről, de azok bizony tudomást sem vettek róla – „összeragadva” élvezték egymást. A nyálam is összefolyt.

– Apám agyon vág, hogy ez megtörténhetett!! Most először bízta rám, és itt vagyok, teljes csődben! – hangosan sírdogált.
A kutyája érzékelhette a „bajt”, és labradoromról leválva szorosan gazdájához simulva évődött vele, mint ha csak az mondta volna neki, ne izgulj ez jó volt nekem is. – No ekkor értem oda én is – levegőért esedezve – és mielőtt még megszólalhattam volna, a kis vörös gazdája keményen nekem esett: A kutyája jól megbaszta az enyémet!!
Se köpni, se nyelni nem tudtam, csak annyit mondtam: ma reggel én is hasonló vággyal ébredtem.
No, ekkor ő sem tudott megszólalni. Kutyáját pórázra akasztotta, nedves ruháját igazgatva, könnyeivel küszködve próbált valamit nyöszörögni, de inkább csak valami artikulátlan semmiség hagyta el ajkait. Azokat a csodálatos ajkakat. Hűűűűű-Haaa!!