A kis csavargó

Szavazás átlaga: 8.52 pont (77 szavazat)
Megjelenés: 2024. február 29.
Hossz: 31 973 karakter
Elolvasva: 1 137 alkalommal
Az igazi nevét ma sem tudom. Akkor azt mondta, Angie a neve. Elhittem, mert jól nevelt ember nem kérdezősködik. Ma is magam előtt látom, ahogy ott áll az út szélén, lába mellett a hátizsákja, már a kezét sem tartja fel a stopposok jellegzetes mozdulatával, csak áll a tűző napon csüggedten, és már nem is reméli, hogy valaki megáll. Én megálltam. Akkor, a ’80-as években a Közép-Nyugatot jártam, Iowa, Kansas, Nebraska államközi sztrádáit róttam egy 76-os Ford kisteherrel, mint utazó ügynök. Még fiatal voltam, huszonéves, telve reménnyel és nagy tervekkel. Azóta a tervek egy része megvalósult, lett szép házam szép asszonnyal, ma már unokákat fogadunk látogatóba, szóval mondhatjuk, hogy révbe értem. De mi lehetett Angie sorsa? Sose láttam többé, azt se tudom, él-e vagy sem. Egy poros nebraskai kisvárostól északra találtam rá, a kisváros nevét rég elfeledtem, csak annyi emlék maradt meg, hogy egy ócska kétszámjegyű út szélén állt leszegett fejjel, arcába lógó hajjal. Fehérre kopott farmer feszült formás lábára (és szintén gyönyörű fenekére, ahogy később láthattam), kapucnis felső és kopott bőrdzseki, fekete bakancs. Igazi középosztálybeli mintagyerek? Nem, inkább Rambo női kiadásban. Messziről kiszúrtam. Ahogy közeledtem, úgy lassítottam, és pont mellette sikerült megállnom. Ez legalább annyira az elnyűtt Ford fékbetétjeinek is volt az érdeme, mint az enyém. Le volt tekerve az ablak a jobb oldalon is, tekintettel az  augusztusi hőségre. Nem is értettem, minek van rajta dzseki? Megálltam, ránéztem. Meg se mozdult, mintha ott sem lennék. Egy percig így álltunk, mire eluntam.
­-Na mi legyen, beszállsz, vagy megvárjuk, míg lejár a jogsim?
Végre rám emelte tekintetét. A világ leggyönyörűbb női arca nézett rám. Smaragdzöld szempár a sűrű fekete szemöldök alatt, fitos orr, telt ajkak, rúzs nélkül is vérvörös. A haján látszott, hogy bár hetek óta nem mosta meg, ragyogó aranyszőke, és dús. Nem látszott többnek tizenhatnál, de később a motelban 18-nak mondta magát. Elhittem, ahogy a nevét is elhittem. Elhittem, mert el akartam hinni. Végre beszállt, de még most sem szólalt meg. El sem mosolyodott, csak bekötötte magát, és mereven bámult maga elé. Elindultam, folytattam utamat a kihalt országúton. Én is csendben voltam, nem akartam megzavarni gondolataiban. Végre megszólalt.
– Van egy cigid?
– A kesztyűtartóban. Gyújts egyet nekem is, kérlek!
Végre egy halvány mosoly tűnt fel a szája sarkában, ami felett nem tudtam elsiklani.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 15 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.52 pont (77 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
j
joe013
2024. március 1. 19:22
#13
Igazán jól megírt történet. Folytasd kérlek az írást, még sok ilyen jól megírt történetet kívánok...
1
Begyowsky
2024. március 1. 08:02
#12
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást. Ezt a sztorit nem terveztem folytatásosra, ezt így kellett megírnom. Azért az USA a helyszín, mert ezt a sztorit Magyarországon nem tudnám elképzelni (motelek, utazó ügynökök, ez tipikus USA-ba illő történet, szerintem).
2
Álmoska5
2024. március 1. 00:54
#10
Te fogalmaztad meg a leg rövidebben. Eddig, csak Lolamacitól és Kékégtől olvastam ilyen romantikus történetet, amiben a hátsó bejáratot is kipróbálták. Befejezés "könnyfakasztóan" volt levezetve.
Ritkán szoktam Andreas6 véleményével egyezők lenni, de ez most az:  10.P.

"Álmoska5"
2
Ez egy válasz frankie 2024. február 29. 07:52-kor írt üzenetére.
salsa
2024. február 29. 17:34
#8
Bródy: Földvár felé félúton
Republik: A 67-es út
Elnézést, hogy belepofáztam...
1
Ez egy válasz Kékég 2024. február 29. 07:02-kor írt üzenetére.
Lolamacko
2024. február 29. 17:31
#7
Szerintem sem kell folytatás, még több jól megírt történet kell.
4
kaliban
2024. február 29. 17:28
#6
Nem kell folytatás, ez így tökéletes, ahogy van. A szívem belesajdult ebbe az érzelmi hullámvasútba, de mégis imádtam olvasni. Köszönöm.
4
c
csillagkapu
2024. február 29. 08:53
#5
Gratulálok csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz, ritka az ilyen összeszedett gondolat menet, szívesen olvasnék folytatást.
3
Andreas6
2024. február 29. 07:54
#4
Köszönöm, tökéletes élmény volt.3x10 pont ment.
3
frankie
2024. február 29. 07:52
#3
Gyönyörű történet! Olvasmányos, abbahagyhatatlan... igazi love story, amolyan lányregény... a végén majdnem megkönnyeztem... Nagy pacsi érte, hogy feltetted!!!
3
Kékég
2024. február 29. 07:02
#2
Szerintem jó írás, olvasatja magát. Fokózódik az olvasóban a kíváncsiság, hogy merre és hogyan történhet az eseménysor. Kellemes erotika a végére. Én nem fejezném be. A folytatásban Bródy 67-es úton lehetne az útmutató, tovább gondolkodtató... Gratulálok
2
T
Törté-Net
2024. február 29. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1