Csak az idő múlik 5. rész

... Mindkettőnknek a végszó a TÖBBET SEM volt. Három munkanapig maradt a munkahelyen az ellenséges hangulat. Csütörtökön borult a bili. Talán a legjobb katonám szabit kért már jó egy hónapja. Eljegyzése lesz ahova engem is meghívott, de távolsággal hárítottam. Egyik újonc szaladt az irodámba, hogy a tizedes felakarja magát akasztani. Vágta a raktárba. Valóban hurkot készített. Kiderült kihúzták a szabiról. Bevágtattam az írnokhoz.
– Ki húzta ki szabiról Vinyovot? – ordítottam. Az írnok az asztal alól.
– Jelentem a törzs tiszt. – most nem mert tegezni az írnok. Irány a törzsfőnöki. Kopogás nélkül szakítottam fel az ajtót.
– Ki a fasznak képzeled magad te kis buzi. – kettőt szökkenve tenyérrel csaptam az asztalára. – Annyira újonc senki vagy itt, hogy szarni is kíséret kell, hogy el ne tévedj. – nyúltam a zubbonyáért, mikor a pk ordított rám a dohányzó asztaltól. Igazából ha láttam volna sem fogom vissza magam.
– ERIKAAAA. – habzó szájjal néztem, néztünk a főhadnaggyal szembe. – Mi a franc bajod van. – kiabált már ő is. Arra fordultam, de nem engedtem a zubbonyt.
– Ez a senkiházi buzi kis köcsög kihúzta a katonám a szabiról.
– Jogom van... – lökte el a kezem.
– Jogod?... Mihez te feltörekvő kis seggdugasz. – ököllel vertem az asztalt.
– Az én katonám, én felelek a benti létszámért és kevesen lettünk volna.
– Igen, te agyatlan... Bosszút akarsz állni rajtam. Szabit kért te töketlen, sunyi kis senki. Szabit már egy hónapja, eljegyzése lesz... – ekkor nagyot nyelt.
– Bocsánatot kérek...
– Ne kérjél te agyatlan... Vagyis ne tőlem... – léptem ki a tiszti folyosóra ahol már jó pár tiszt és sorállományú kíváncsiskodott.
– Hívják ide Vinyovot. – ordítottam. A pk berántott, vállamnál megrázott és fröcskölve sziszegte az arcomba.
– Erika! Elég! Eddig tűrtem! Az irodámba.
– Igazad van, hibáztam, elvitt a... A... Beszélek a katonával. – állt fel. Megmerevedtünk. Kopogás.
– Kérlek en...
– Csukja be az ajtót. – megvárta. – Tizedes! Legyen büszke parancsnokára. Rendfokozatát nem féltve kiállt ön mellett. Szembe szegült az ön érdekében feletteseivel. Sajnálatos félreértés történt. Természetesen, nem holnap már ma az én rendkívüli engedélyemmel és egyben gratulációmmal haza mehet. – kicsit várt. Hétfőn hatkor józanul jelentkezzen az ügyeletes tisztnél. Leléphet.
Ez a 21 éves férfi, mint egy kisgyerek zokogva ölelt át. Simogattam a hátát, nyugtattam, közben a válla felett mondtam.