Képzelt előadás

Kolléganőimmel egy érdekfeszítő kereskedelmi előadáson vettünk részt. Nagyon be voltak zsongva az előadótól. Egész nap viháncoltak és susmorogtak. Én csak néztem rájuk és igyekeztem minél távolabb kerülni tőlük. Engem a rendezvény érdekelt. Az előzetes szórólapokat bogarásztam, mikor észrevettem, hogy nem csak engem érdekel az előzetes tájékozódás. Félresandítva ránéztem, hogy milyen anyagokat néz át éppen. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy amit a férfi a kezében tart, az számomra még ismeretlen. Igyekeztem kivenni a füzetek halmaiból, hogy mivel is foglalkozhat. Elég erőteljesen koncentráltam, elragadott magával a kíváncsiság. Nem is vettem észre, hogy megállt és nem matatott tovább. Szemeimmel faltam a szavakat a papíron. Mikor végeztem, elégedetten tekintettem fel. Pillantásunk összeforrt. Teljesen megmerevedett a testem.
– Vajon mióta nézhet? – Futott át az agyamon a gondolat.
Egy fél fejjel magasabb volt. Barna haja rövid és gyér. Sötét szemei csillogtak. Mosolya elkápráztatott. Így álltunk egy darabig. Mozdulataival ő törte meg a köztünk feszülő merev csendet. A papírjait átvette bal kezébe és a jobbat már nyújtotta is felém.
Kedves barátnőm akkor robbant be elém és örömmel újságolta, hogy megnyílt a büfé. Kérlelt, hogy együnk még valamit az előadássorozat előtt, mert ő éhen fog pusztulni hamarosan.
Visszasandítottam a férfira, aki addigra megint a papírjait böngészte.
Bólintva adtam beleegyezésemet a büfé lerohanásához és már húzott is magával.
Elfoglaltuk helyünket a megadott helyen és bekonferálták az első előadót.
Az általam futólag megismert férfi lépett a színpadra. A kolléganőim zsizsegtek mellettem. Ő volt az, akiért annyira be voltak zsongva. Meg kellett hagyni tényleg helyes.
Átszellemülten hallgattam az előadását. Ittam a szavait és figyeltem a mozdulatait.
A kötetlen beszélgetések közben újra és újra felelevenítettem magamban, ahogy az előadás végén kérdéseket tettek fel neki. Gondolatait összpontosítva a kezei fel és le jártak mellkasán. Belemerülök a gondolati képbe...