A+ A-

Függetlenségem elvesztésének napja

Azóta, hogy Évát megismertem, csak egy dologgal törődtem, hogyan szerezzek állandó bejárást a puncijába.
A szobában dolgozó másik lány, Szerénke is eggyel felettem járt a technikumban, de az ö szőke - töltöttgalambsága nem hozott lázba. Éva viszont az örök Évák minden külső - belső tulajdonságával csigázta hormonjaimat.
Tizenkilenc éves korára, szeretője mellett férjet is tartott.
Jómagam mindent elkövettem, hogy célomat elérjem. Állandó kedveskedésekkel hívtam fel magamra a figyelmét, megcsináltam a munkáját, vettem neki tízórait, és ha csak mód kínálkozott rá igyekeztem meggyőzni arról, hogy mennyivel jobban járna, ha az én farkamat járatná a puncijában. Nem vett komolyan.
Olyannyira, hogy gátlástalanul hajladozott előttem szuperminijében és az sem zavarta, ha hosszan bámulom mély dekoltázsát. Hát én bámultam is. A nadrágom pedig mintha egyre kisebb lett volna. Legalább is a farkam mellett egyre kevésbé fértem el benne.
Szerénke is kitett magáért! Állandó kedveskedésekkel bombázott, megcsinálta a munkámat, hozott nekem tízórait, és rendesen tette - vette magát. Nem vettem komolyan.
Évám kevésbé Évás pillanataiban arra buzdított, hogy inkább Szerénkére fordítsam figyelmem, mert nála biztos a sikerem, neki pedig már elege van a férjéből és szeretőjéből is, és "nincs szüksége további pöcsre a pinájába".
Hiába próbáltam rávenni, hogy akkor a szeretője helyett inkább próbálkozzon az én farkammal. Közölte, hogy ha 22 centinél hosszabb a pöcsöm akkor becserél. Hát nem volt hosszabb, így maradt a nagyfarkú szerető. A férj mérete nem
került szóba, de arra a pozícióra nem is pályáztam.
Így aztán maradt minden a régiben.
Én vettem a tízórait Évának, Szerénke nekem, Éva pedig arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne, ha nem járna benne annyi pöcs.
Még nem tettem említést közös főnökünkről, aki negyvenes éveihez közeledő, igen mutatós, elegáns megjelenésű és nagyon okos nő volt. A szobánkba ritkán járt be, inkább bennünket hívatott, ha ennek szükségét látta. Mint később kiderült a főnökasszonynak igen fontos szerep jutott életemben.
Ezúttal azonban kivételt tett, és épp akkor vonult be kicsiny szobánkba, amikor a kezem tele volt Szerénke meztelen és dús melleivel.
Szó nélkül letett az asztalomra egy iratcsomót, halványan rámosolyodott Szerénkére, és kivonult. Távoztában ránk zárta az ajtót és magával vitte a kulcsot.
Meglepetésemben még Szerénke melleit is elfelejtettem elengedni, de a telefon követelőzően csörgött, így Szerénke kebleinél felbomlott az egyensúly.
A főnökasszony közölte, a telefonban, hogy mára szabadságon lévőnek tekint bennünket, és a munkaidő végén kinyitja az ajtót, de addig se hangoskodjunk nagyon.
Ezután persze helyreállt a keblek igazságos markolászása, de az előzményekről még be kell számolnom:
Aznap Éva a munka helyett valami mással foglalta el magát, a lényeg az, hogy nem jött be dolgozni.
Ezt kihasználván Szerénke tőle szokatlan határozottsággal kezdett hozzá elcsábításomhoz. A szokásos tízórai helyett közölte, hogy jobb lenne, ha Éva helyett öt akarnám megdugni, mert ö hagyná. Nyomatékul levette a blúzát is.
Ingerlően sejlettek át gömbölyű - kemény keblei a csipkéken. Bimbói mintha önálló életet éltek volna, mereven próbálták átszúrni a pókhálónyi vastagságú melltartót. Nem hagyhattam, hogy kárt tegyenek a drága anyagban ezért kiszabadítottam őket fogságukból. A szabadság mámorával gurultak szanaszét. A látványtól megmerevedve bámultam a gömbölyű csodákat. Ekkorra már nem csak farkam önállósította magát, egy számmal nagyobb nadrágot követelvén, hanem a kezeim is. Finoman átvették a melltartó szerepét. Ujjaim még csak éppen - hogy belekezdtek a bimbók becézgetésébe, amikor megjelent a főnökasszonyunk.
Az események folytatásáról már szóltam, de a bezárásunkkal járó főnöki szigor igen jókor jött. (Hová tűnt addigra Éva iránti eredménytelen lelkesedésem?) Miután biztonságban éreztük magunkat, nem kellett volna sietnünk, mégis olyan gyorsan hullottak le Szerénkéről maradék ruhadarabjai, mint augusztusi éjszakán a hullócsillagok az égboltról.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.65 pont (55 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 vakon53 2016. 05. 17. kedd 15:58
A feleségem ésén megadjukrá a 10 pontot!

Nagyonjooót nevettünkrajta.
#8 papi 2014. 05. 21. szerda 05:18
Nem rossz
#7 listike 2014. 02. 14. péntek 14:35
Ez jó volt.
#6 genius33 2013. 04. 22. hétfő 07:26
Jóóóó féle nyes
#5 Remete 2008. 10. 20. hétfő 09:47
Nem tudom, mit nyavalyogtok ezen a történeten. Rövid, frappáns, és sokkal jobban meírt elbeszélés, mint néhány agyon ajnározott munka errefelé. Különösen konzul remekbesikerült, és könnyen érthető hozzászólásával nem tudok boldogulni, ám aki zavarosnak találja, annak is csak azt ajánlom, ismerkedjen a Mónika Show-al. Hátha, az érthetőbb.
Egyensúlyként én megadtam rá a tízest, majd úgy is jön az egypontos kivégzőcsapat, hogy
elintézze.
Fel a fejjel!
Üdv Remete.
#4 konzul 2008. 10. 20. hétfő 07:30
nem tudom,folytatni,őszintén nem is akarom.elégé,kevert állapot.
#3 Vén f@sz 2002. 08. 26. hétfő 18:55
Hát nem írom meg, Te is jobb lett volna ha nem írod meg , eléggé zavaros.
#2 xxe 2002. 08. 26. hétfő 09:43
..fura, hogy a "szőke-töltöttgalambság" mégis lázba hozta.. kár az utolsó rész "Kedvesem" szóismétléseiért, és kissé illogikus a szóhasználat.. egyébként 8p.
#1 Törté-Net 2002. 08. 26. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?