A tanár úr

A tanár úr időben érkezik.
Két rövidet csenget, én pedig mosolyogva megyek ajtót nyitni.
– Mindig ilyen pontos? – kérdezem kíváncsian.
– Én úgy gondolom, Vica, hogy aki matematikát tanít, annak illik pontosan betartania minden megbeszélt időpontot.
Én is így gondolom, bár én nem tanítok matematikát.
A nappaliba kísérem, hellyel .
– Hozhatok egy kis rágcsát? Perec meg teasütemény.
– Igen, köszönöm. Szüleid még nincsenek itthon?
– Anyu elvitte az öcsémet beteglátogatóba. Lerobbant a nagynéném, azt állítja, a halálán van. De szerintem most is csak szimulál. Apu meg két éve nem jött haza.
– Mért nem szóltál, hogy ne jöjjek potyára?
– Nem potyára jött. Itthon vagyok.
– Na jó, de a családlátogatásnak az a célja, hogy megismerkedjek és beszélgessek a családoddal.
– Velem is beszélgethet. A suliban nem nagyon van rá lehetőség.
Na, hozom azt a rágcsát...
Kimegyek a konyhába, ropit és teasüteményt készítek a tálcára, mellé teszem a nagyapától kapott házi is, és ásványvizet, poharakat készítek mellé.
– Mit hoztál? – kérdezi a tanár úr a kis üvegre mutatva.
– Házi pálesz. Nagyapám készítette.
– Én nem ihatok – szabadkozik a tanár úr.
– Kocsival jött?
– Nem, de akkor sem.
– Csak nem ?
– Dehogy vagyok...
– Akkor ihat. Tudja, hogy ez milyen finom? Nagyapám leszedi az érett körtét, és ami egy picit is megsérült, azt eszi meg, ami tökéletes, az megy a cefrébe.
Közben mindkét kupicába töltök.
– Neked sem volna szabad innod... Tizenöt évesen korai még egy kicsit. Nem gondolod?
– A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Na, isten-isten, ahogy a nagypapa szokta mondani...
Koccintásra emelem a poharamat, mindketten egy hajtásra isszuk ki. A pálesz jólesően marja a torkomat, szinte érzem, ahogyan a gyomromba érkezik.
– Ez tényleg finom... – ismeri el a tanár úr.
– Ugye, hogy ugye? Most már a tanár úr töltsön, mégis csak maga a férfi...
Vonakodva, de teli tölti a kupicákat.
– És miről fogunk beszélgetni?
– Kérdésem is meg kérésem is lenne.
– Mi a kérdés?
– Szeretném, ha megmondaná, milyennek lát engem.
– Határozott, kicsit önfejű, de kedves lány vagy.
– Úgy értem, külsőre.
– Külsőre?
– Igen. Szép lány vagyok?
– Szép vagy, Vica, de ezt te is tudod.
– Szóval tetszem.
– Úgy mondtam, hogy szép lány vagy.
– Vagyis tetszem.