Behajtók

Szombat reggel a csengő ébresztett. Apám dolgozott, s így csak én voltam otthon.

Kibújtam a paplan alól, majd egy piros pólóban és egy bugyiban siettem az ajtóhoz. Fogalmam sem volt, ki lehet az ilyen korán.

Megdörzsöltem a szemem, majd ajtót nyitottam.

Két hatalmas „szekrény” állt az ajtóban, s igencsak meglepődve néztek rám, bár én is rájuk.

– Kik maguk? – kérdeztem nem éppen tisztelettudóan.

– Szia! – szólalt meg egyikük, miközben levette napszemüvegét. – Apádat keressük.

– Nincs itthon. Dolgozik. Jöjjenek vissza később – mondtam, s már csuktam volna be az ajtót, mikor a férfi megállította azt öklével.

– Várj egy picit! Engem Marcellnak hívnak, ő pedig Péter – mutatta be társát is a faszi, bár egyáltalán nem voltam kíváncsi a keresztneveikre. – Elég fontos ügyben küldtek minket. Bemehetnénk pár percre?

– Hm... persze – vontam végül vállat, és hátat fordítva a férfiaknak, elindultam a konyha felé, hogy igyak valamit, a két hústorony pedig követett.

Kinyitottam a hűtőt, és kivettem egy már megbontott tejesdobozt, és abba kortyoltam bele, mire a tej végigfolyt a számon. Letöröltem azt a csuklómmal, majd visszafordultam a látogatókhoz:

– Hallgatom önöket.

– Nem tudom, tudod-e, hogy apád kártyázik. Na most egy bizonyos Csongrádi Béla nevezetű úr elnyert tőle egy igencsak tekintélyes összeget, amit apád a mai napig nem tudott megadni.

Felső fogsorommal megszívtam alsó ajkamat, úgy hallgattam a férfit.

– És? – kérdeztem, majd ásítottam egyet, kezem a szám elé téve.

– És mi vagyunk Csongrádi úr behajtói.

– De ezt apámmal intézzék. Délután már biztos itthon lesz.

– Valamit mindenképp vinnünk kell Csongrádi úrnak – tekintett végig rajtam a férfi.

– Délután jöjjenek vissza, mondom.

– Nem érted meg, hogy nekünk most kell szállítani valamit Csongrádi úrnak?!

– Faszom Csongrádi úrba! Nem igaz, hogy nem ér rá délutánig! – mondtam. – Én most visszafekszem.

Erre elindultam a szobám felé, mire a két férfi egymásra nézett.

Éppen magamra húztam a paplant, mikor a behajtók bejöttek a szobámba.

Odaálltak az ágyam két sarkához, majd megemelték azt, velem együtt.