Rendhagyó interjú

– Szia! Hogy ment? – üdvözlöm a férjem, ahogy belép a lakásunk ajtaján, de válaszolnia se kell, látom az arcán, hogy nem boldog – Ne búsulj! Nem lesz gond! A világ tele van lehetőségekkel!

– Nem mondtam, hogy nem kaptam meg! – de a szeme továbbra is árulkodó, látom benne, hogy valami nincs rendben!

– Szóval megkaptad az állást? – csillan fel a szemem, csak azt nem értem, hogy akkor miért nem örül?

Egy remek helyre jelentkezett, pont oda illik, olyan mint ha pont rá szabták volna a kritériumokat, de úgy néz ki van aki még tökéletesebb. Igaz nem egy vezetői állás, de van hova előre lépni, szép karriert futhatna be a cégnél.

– Ezt se mondtam! – továbbra se vidám a hangja, hanem nagyon szomorú, tart valamitől, látom hogy titkol valamit.

– Meséld már el, hogy mi történt! – kezdek már nagyon kíváncsi lenni.

– Az interjú, úgy érzem egész jól ment, az egyik pénzügyi vezető tartotta, teljesen egyedül. – közben a táskáját picit dühösen a konyhapultra csapja, majd két ujjával meglazítja a nyakkendőjét – Mert hogy ő maga akarja kiválasztani a csapata embereit az új projekthez! Tényleg magabiztos voltam, végig azt éreztem, hogy nyeregben vagyok, a férfi visszajelzése is ezt igazolta. – de jó dolgok ellenére továbbra se valami vidám.

– És mi történt ezután?

– A szakmai része ezzel le is zárult, szinte már a zsebemben éreztem az új állásomat. De ekkor elmondta, hogy ez csak az egyik fele az állásinterjúnak.

– Na és mi a másik fele? – kezdek igazán aggódni, hogy valami olyat kért tőle – Ugye nem valami törvénybe ütközőt kért tőled? – kezdek most már én is aggódni – Vagy esetleg... – picit durva gondolataim támadnak, manapság egy jó állásért szinte mindent meg kell tenni.

– Annyit mondott, hogy a családom támogatása is kell ehhez az egészhez!

– De hát én támogatlak! – könnyebbülök meg egy picit – Ez azért nem a világ vége!

– Meg akar ismerni minket, nem csak engem, téged is! – és látom rajt, hogy igazán kényelmetlen ez neki!

– És én támogatlak is! Elvisszük valami puccos étterembe, bájos leszek, és kedves! Azt fogja hallani tőlem amit szeretne! Nem probléma!

– Nem értettél meg! – csak ül a széken, és nem is néz a szemembe, csak a nyakkendőjével játszik – A saját környezetünkben akar megismerni, itt nálunk!