Az első hármasunk

A férj
Milyen út vezetett az első hármasunkig? Hosszú, leginkább hosszú.
Ő a húszas évei végén járt, én a harmincas éveim elején megismerkedésünkkor. Mindketten hosszú kapcsolaton voltunk túl, az első nagy szerelmen, amibe beleragadtunk 10 évre. Azonnal közös hullámhosszra kerültünk, egész éjszakákat beszélgettünk át, hogy aztán másnap ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Kitettük magunkat az asztalra, őszintén beszéltünk mindenről, és minden érdekelt minket a másikról, a gondolatairól, az érzéseiről. Olyan magától értetődő természetességgel és nyíltsággal beszéltünk a szexről is, ahogy arról az előző kapcsolatomban még 10 év után sem tudtunk.

A szex felszabadító volt mindkettőnknek, már az első együttlét olyat adott, amit előtte nem éltünk át. Az exemmel egy menet egy-egy orgazmust jelentett. Megtanultuk egymást, és rutinszerűen tudtuk hozni a közösen átélt orgazmust, amiről mindig azt gondoltam, hogy nagyszerű, és többet nem is kívánhatnék. Dalmából pedig már az addig előjátékként alkalmazott nyalás is előhozott három orgazmust, és még bele sem melegedtünk. Próbáltam a legjobbat nyújtani magamból, újabb és újabb orgazmust okozni neki. Mire végül elélveztem, legalább 20 orgazmust tudtam egyértelműen azonosítani, amitől a fellegekben éreztem magam, micsoda szexisten vagyok. Ő is döbbent volt. A 10 évnyi aktív szexuális életében sosem volt egynél több orgazmusa, és nem ritkán az is elmaradt, nyalástól pedig még nem élvezett el. Kiderült, hogy nem egyszeri alkalom volt, minden szexnél meg tudtuk ismételni ezt a teljesítményt. Azt mondta, talán az lehet az oka, hogy még senkivel sem tudta ennyire elengedni magát. Mosolyogtam, de tisztában voltam vele, hogy ez bizony az én varázsfaszom érdeme.

Pár hónapja voltunk együtt, még mindig ismerkedtünk a másikkal. A szexet csodálatosnak éltük meg. Egy rendes menet 50-60 perce alatt okoztam 20-30 orgazmust (bár egy idő után már nem számoltam), hosszú előjáték, nyalás és szopás, aztán több póz, elölről, hátulról, fekve, állva, ülve, négykézláb, lovagolva, és a mennyekben éreztük magunkat.

Aztán lehullott egy ártalmatlannak tűnő gránát, ami a mélyben robbant, és elkezdett belülről szétfeszíteni és .