Tavi kacsák

Amali egy szolid lány volt, de mindenki megbámulta, mert akkora mellei voltak, mint a feje. Szerette kirakni és egy percig sem zavarta, ha nem a szemébe nézett valaki, akivel éppen beszélgetett. Ezzel kompenzálta, hogy ő maga nem érezte szépnek önmagát. De legalább a mellei osztályon felüliek voltak, mint ahogy egyik volt osztálytársa megjegyezte annó. Az alakjára sem lehetett panasz, mert elég sokat sportolt és hosszú lábai izmosak, formásak voltak, feneke feszes és voltaképpen minden rendben volt vele, ha nem nézett tükörbe.
Szégyellte durva vonású arcát, így aztán mindent megtett, hogy senki se arra figyeljen.
Most azonban nem fenyegette ilyen veszély, mert egyedül napozott a kertben, a nagy, régi villa hátsó részében, amit még egykori tulajdonosai vettek körbe sövénnyel, meg mindenféle dísznövénnyel, ami bírta a klímát. Pazar kert volt, a végében egy kis tóval, meg nádassal, amit időnként meglátogattak a szomszéd néni kacsái. Amali imádta őket, ahogy betotyogtak rangsorban a vízbe, rázták a farkukat és nekiálltak fürödni, meg úszkálni, hogy aztán estefelé visszavonuljanak a szomszédba, ahol a gondos háziasszony kiszórta nekik a tápot. Néha leskelődni szokott utánuk, így tudta, hogy a szomszédban az övükéhez hasonló kert van, csak egy külön kis óllal, amit a kacsáknak tartottak fent. Estére pedig be is zárták őket, ahogy Amali anyja elmagyarázta, azért, hogy nehogy valami kóbor , vagy róka elvigye őket.
A kacsák most is megjöttek, pont időben, ahogy szokták és az idősebb tojó után szorgalmasan végigtotyogtak a fűben a vízig. Figyelte őket és arra gondolt, hogy milyen jó is nekik, ott tudnak pancsolni a tóban és könnyedén hűsölhetnek. Szíve szerint ő is bement volna utánuk, de tudta, hogy akkor kimenekülnek és nem akarta véletlenül sem megzavarni a kedvenceit. Elvégre mégiscsak ők a kacsák, nekik ez az otthonuk.
Ezen tűnődött és elszundított a kirakott matracon.
– Baszki, ott a tó, hűsöljünk egyet!
– De az a szomszédban van, meg oda a kacsák járnak – válaszolt a másik hang, valahonnan a sövényen túlról. Amali szeme kipattant és egyből a hang forrását kereste, de csak a szokásos zöldet látta, meg a kis nádas által övezett vizet. A kacsák valahol a növényzet védelmében ejtőzhettek.
Ki lehet az? – gondolkodott kíváncsian, mert egész nyáron nem volt senki a szomszédban a tulajdonoson kívül, ő meg idősebb hangján csak a kacsákat szólongatta esténként, igaz elég hangosan.
– Vágjunk lyukat ide és másszunk át.