A leküzdhetetlen vágy

Dr. Pétermann Marina unottan feszítette a hátát az állítólag ergonómiailag tesztelt és jóváhagyott irodai széken. Már öt és fél órája tartott a bőrgyógyászati szakrendelés, és úgy érezte nem csak az unalom, hanem a gerincén végigfutó enyhe, de markáns fájdalom is lassan megöli. Habár a munkája része volt, hogy a betegek vizsgálata közben mozogott egy kicsit, mégis a mai napon az ülő munka volt. Lassan teltek a rendelési órák, de vigasztalta, hogy hamarosan véget ér a szenvedése és haza mehet. El is döntötte, hogy vesz egy forró fürdőt is megkéri a barátját, hogy kicsit masszírozza meg a hátát. Ez a gondolat, rögtön jobb kedvre derítette, így sokkal könnyebb lesz elviselni a hátralévő egy órát.
Marina 27 éves volt és az orvosi egyetem alatt már tudta, hogy a bőrgyógyászat lesz az ő szakterülete. Alapvetően szerette a munkáját és izgalmasnak is találta, de az állami szakrendelések olykor nagyon unalmasak voltak. A szabad idejében heti tíz órát egy magán klinikán is praktizált, ami az anyagi része mellett, a szakmai kihívások terén is jobb volt.
A doktornővel szemben ült az asszisztens nője Anna, akivel lassan két éve dolgozott együtt. Egy negyvenes éveiben járó jó humorú nő volt egy 12 éves kamaszodó . Anna gyakran mesélt a családi életéről, amelyet a tinédzserekre jellemző akaratosság és apróbb kalandok fűszereztek. Ezeket a beszámolókat Marina vegyes érdeklődéssel hallgatta, mert az ő gondolatai még nem ilyen dolgokon jártak.
– Anna megnéznéd, hogy megjött e már a 15:30-as beteg?
– Természetesen.
Anna kinézett a folyosóra és csak egy negyvenes éveiben járó férfit látott.
– A bőrgyógyászati szakrendelésre jött? Időpontra?
– Igen, azért jöttem, hogy megvizsgálják az anyajegyeimet, 15:30-ra van időpontom.
– Lenne olyan kedves, hogy oda adja a személyi igazolványát és TAJ kártyáját?
– Igen, egy pillanat. – majd amilyen gyorsan tudta előkereste a kért okmányokat.
– Kicsit foglaljon helyet, mindjárt regisztrálom az adatait. – Anna becsukta a rendelő ajtaját és vissza ment az asztalához.

Marina éppen a forró fürdőről és lábai kinyújtóztatásáról ábrándozott, amikor konstatálta, hogy Anna vissza ül a helyére. Az előtte álló okmányokból rögtön látni lehetett, hogy megérkezett az időpontos.
– Milyen esetünk van? – kérdezte érdeklődve.
– Egy kedves úriember vár kint, anyajegy szűrésre jött.