Hétvégei kaland a legjobb barátnômmel

– Megyek! – kiabált át Dina az ajtó túloldaláról. Kétszer hallatszódott el a kattanás a zárban, majd ajtót nyitott. Az elém tárulkozó látvány ma sem megy ki a fejemből. Egy fehér törölköző takarta testét, melyet kezével próbált takarásba igazítani, a hajából pedig víz csepegett a küszöbre. Finom bőre még nedves volt és az illata egyenesen megőrjített. – Mire vársz? – kérdezte, látván, hogy igencsak megdermedtem az ajtó előtt. Hangja hamar kizökkentett a fantáziálásomból, majd vele együtt betértem a nappaliba.

– Anyudék? – dobtam le hátizsákomat a kanapéra.

– Változott a terv, holnap jönnek haza – sétált a tükör elé, majd finomat dörzsölgetni kezdte vizes haját egy keskeny, fehér törölközővel.
– Király! – dobtam le magamat a hátizsákom mellé, majd elhelyezkedtem a kárpiton. – És? Mi a terv estére?

– Film? – tekintett rám a tükrön keresztül, még mindig folytatva a műveletet.

– Film? – kérdeztem vissza. – Nem bulizni megyünk? – néztem rá kérdően. Dina nem az a lány, aki vevő lenne egy hétvégei filmezős estére. Inkább bulizik állat módjára.

– Ma nem – vetett rám még egy rövid pillantást a tükrön keresztül, majd abbahagyta a haja szárítgatását. Oh azok a rikító kék pillantások! – Felöltözök, addig keresel valamit?

– Persze – biccentettem feléje, majd mikor elhagyta a szobát, leöltem két stóc CD elé, majd keresgélni kezdtem a filmcímek között. A legtöbbet már láttuk, a többit pedig azért nem, mert nem érdekel minket. Így hát óvatosan kihúztam egy filmet a többi alul, amit már láttunk, ügyelve arra, hogy ne zúduljon rám a többi film.

– Viharsziget jó lesz? – kiabáltam fel az emeletre, reménykedve abban, hogy elsőre is hallotta, ugyanis nem szeretném fájós torokkal újra megismételni. Hál' Istennek így lett.

– Igen – válaszolta kiabálva, én pedig az utamat egyből a DVD lejátszó felé vettem. Nagyjából 5 percembe telt, míg megtaláltam azt a rohadt távirányítót, ami – valamilyen okból kifolyólag – a kanapé alatt hevert. – Sikerült? – lépett be a helységbe, ezúttal sajnos már ruha is volt rajta.

– Faszért nem indul el ez a szar? – kérdeztem, miközben a távirányítót ráztam, hiszen köztudott, hogy ez segít.