Hírek

MÁRC.
18.
2020

Mosaic Stories: Perverz a Déliben

Már nem emlékszem pontosan, hogy tavasz volt-e vagy ősz. Jóval a vonat indulása előtt érkeztem meg a Délibe, hogy pár napra leutazzak vidékre, a nyaralónkba. A korai érkezésnek köszönhetően szinte az összes ülőhely szabad volt még: kiválasztottam egy ablak mellettit, ahonnan jó rálátás esik majd a Velencei-tóra. Türelmetlenül az órámra pillantottam: több, mint fél órám volt még. Erre a helyzetre és a MÁV mindenki által ismert szeszélyeire felkészültem: előkapartam hátizsákom mélyéről a könyvet, amit az útra hoztam. Lábamat a szemben lévő ülésre téve, ellazulva, boldog békességben, a közeledő utazás szokott, csendes izgalmával eltelve merültem el a regény következő részében.
Már egy ideje olvashattam, mikor egy különösen érdekes gondolat ragadta meg a figyelmemet, ezért a könyvből felnézve megszakítottam az olvasást. Cél nélkül bámultam ki az ablakon...


MÁRC.
17.
2020

A nő kelyhe

Amikor a nő felöltözött, megkérte az őt bámuló férfit - aki most is meztelenül feküdt az ágyon - segítsen neki egy létrát támasztani az ablak alá, hogy az éjj leszáltával amikor az Úrhölgy alszik, újra egyesüljön testük egy vad és szenvedélyes szeretkezésben.
Mind ketten epekedve várták már az estét, amiről úgy egyeztek meg, hogy a férfi teljes pompájában megízlelheti, a nő kelyhét, ami a délután folyamán a nagyon erős vagynak köszönhetően elmaradt, de a kielégülés mind kettejük számára teljes volt.
A férfi is hamar felöltözött, hogy a nő kérésének elget tegyen arra, hogy az éjszakai találkozó minél hamarabb és zajtalanul teljesüljön be.
Kimentek az ajtón és a férfi a pajta oldalánál élére fektetett, nehéz falétrát a három szintes kőházhoz vitte. A nő látta az ingjén át domboruló karizmait, az erős ujjakat, mellkasának ütemes fel le mozgását, ahogy a levegőt vette.


Kulturális sokk

Életembe először láttam ilyen felvonulást: leszbik, lenge ruhákba öltözött férfiak, férfiaknak kinéző nők, és nőknek kinéző férfiak sorjáztak a nyári napfényben fürdő utcákon.
- Csodás látvány - szólalt meg valaki.
- Aha - dünnyögtem.
- Helló, Mark vagyok - nyújtotta kezét a mellettem álló bőrszíjakba öltözött köpcös vénember.
- Dániel - mutatkoztam be én is.
- Van már kedvenced, vagy csak kíváncsi vagy?
- Utóbbi - válaszoltam lakonikusan.
- Értem - mosolyodott el - én mindenevő vagyok. Á… - fordult el - megjöttél drágám. Ő a feleségem Keisha.
A megnevezett 100 wattos mosolyt villantott rám, majd amennyire e kezében tartott hűtőtáska engedte átölelt. Olcsó parfüm és izzadtságszag kúszott az orromba, alig kaptam levegőt. Mikor végre kiszabadultam húsos karjai közül, figyelmesebben szemügyre vettem.


MÁRC.
16.
2020

Szerelmes vagyok a húgomba 1. rész

Mindig is úgy gondoltam, hogy a húgom a tökéletes lány. Magas, kerekded, de nem kövér, inkább formásan husis, hosszú hajú és ragyogó szemű. Ahogy elnéztem a táncparketten a mozgását, szinte megbabonázott. Lágyan ringott a zenére, a szemét becsukta, átadta magát teljesen az érzésnek. Aznap este a Heaven-ben voltunk. A legjobb barátaim és a húgom. Nem szerettem, ha eljön velem bulizni, de a szüleim nem hagytak békén, hogy hozzam magammal, ezért inkább elhoztam. Korainak tartottam, hiszen csak 16 éves volt. Sosem szokott inni, ki sem szolgálták volna, de Karen, aki a legjobb haverom, Scott csaja volt, már elmúlt 21, és amikor nekünk hozott egy kört, hozott Amynek is. Amy kicsit becsicsentett, ezért elküldtem táncolni, hátha elöbb kimegy belőle.


Azok a csodálatos 60-as évek... 2. rész - Avagy, ha akció van, akkor akció van

Ágnessel történt megismerkedésünk utáni hét napjai munkával teltek. Csütörtökön munka után konditeremben voltam. Ha nem is sűrűn, de havonta egyszer-kétszerű edzem. Nem vagyok az a kocka has, de azért próbálom tartani a formámat. Fél nyolc körül értem haza, épp leheveredtem a nappalim kanapéjára, mikor megcsörrent a mobilom. Ágnes hívott.
- Itt a húsbolt! – mondtam.
Tizedmásodperces csend, majd kuncogás hallatszódott.
- Szervusz, Szívem! Megismertem a hangodat, de jó volt… – válaszolta.
- Zavarlak? – kérdezte.
- Szervusz, Drágám, nem zavarsz. Parancsolj velem!
- Hamarosan arra is sort kerítünk, ne félj!
Pár percig így évődtünk. Tetszett mindkettőnknek. Aztán természetesen az elmúlt hétvégére terelődött a beszélgetés. Mindketten a megélt élmények hatása alatt voltunk még.


MÁRC.
13.
2020

A szolgálólány és a szolgafiú

Két fiatal, de érett ember állt egymással szemben, teljesen meztelenül, vágytól égő testtel, egymás kezét fogva, csak ajkaik értek össze, hevesen csókolóztak. A lány a fiú szájába dugta a nyelvét, a fiú kissé bátortalanul de viszonzásul átadta nyelvét és keringőbe kezdtek, ajkaik egybe forrtak nem engedték el egymást, majd felváltva az egyik majd, a másik szájban járták a nedves keringőt. Fejüket ide oda billentették arcuk kipirult, nyál tócsa lepte ajkaikat és szájuk szélét. Testük teljesen felhevült a lány mellei, pirosan izzó bimbókkal, fájdalmasan meredtek előre, mintha kiakartak volna robbanni, a szíve kalapált, lélegzete egyenletlenné vált, ahogy lábait enyhe terpeszben tartva érezte a barlangjából kicsorduló kéjnedvet, üresnek érezte magát.


Meztelen futás

Amikor az első házasságom megromlott, majd fel is bomlott – teljesen magam alá kerültem. Hosszú ideig tartott, amíg rendbe jöttem, ebben nagyon sokat segített a sport. Mindig is szerettem hosszabb távokat futni, ezt rendszeresen gyakoroltam is. Bár sokan le akartak beszélni erről, mondván, hogy nem tesz jót a melleimnek – az átlagosnál jóval nagyobb, 75E mérettel rendelkezem –, én azonban szerencsére nem hallgattam rájuk: gondosan választottam ki a legjobb sportmelltartókat, sőt a sportmelltartó alá futás közben még egy melltartót vettem fel, így már megfelelően tudtam mozogni, és folytattam a számomra megnyugtató sport űzését.
Nem csupán a sportolás hozott megnyugvást, hanem a korábbinál lazább, vagányabb életmód. A férjem volt az első és addig egyetlen férfi az életemben, és őszintén szólva, nem igazán éreztem jól magam vele együtt a szexben sem. Viszont elfogadtam, mert nem éltem meg mást.


MÁRC.
12.
2020

A titokzatos lány

Épp a munkahelyemről siettem hazafele a zuhogó esőben. A gondolataimba mélyedve gyalogoltam végig a városon, nagy fekete esernyőm alá rejtőzve.
Mintha nem is ebben a világban járna az elmém.
Néha fel-fel nézek, és látom a rohanó embereket, akik a nedvesség elől menekülnek. Bár az öltöny zakóm alja, ahol már az esernyő nem véd, nekem is vízduzzadt lett…nem zavar.
Az eső mindig olyan nyugodt. Egy ilyen szép és meleg tavaszi estén pedig még üdítően is hat. Az autók zaját is, most szinte elnyeli a vízcseppek kopogása, ahogy földet érnek.
Pár másodpercre behunyom a szemem, és mélyen magamba szívom a tavaszi virágok és a friss eső keveredett illatát.
És akkor… hirtelen neki koccanok valakinek az ernyőm szélével.
Épp egy másfél méterre, az egyik legnagyobb hotel bejáratától.