Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Semmilyen bántó szándékot nem feltételezek rólad. Csak az jutott eszembe, hogy vékony jégre tévedhetsz.
Belegondoltam: - Felkerül valamelyik fordításom és nem hozza az elképzelt olvasószámot, a pontokról nem is beszélve... Pedig szerintem k.va jó, különben nem bíbelődtem volna vele. (Első csapás) Rosszul esik és belenézek mégegyszer hátha észreveszem hol hibáztam el. - Aztán azt veszem észre, hogy néhányan még amolyan műelemzésnek is alávetik, és mondjuk olyan eredményre jutnak ami nekem nagyon nem tetszik. (Második csapás) És történik mindez az irodalom tudomásul sem vett perifériáján egy erotikus oldalon, ahol elméletileg szabadon kifejezhetem magam mint író/fordító. És ugyan néha dühítő, de az olvasó is megteheti ugyanezt. ("Na, ezt be kéne tiltani! Hát mit képzel, tálcán nyújtom át neki a remekemet és még véleménye is van? - füstölgök magamban) - Erősödni kezd bennem a gondolat, hogy hagyom az egészet és inkább belga óriás nyulakat tenyésztek a szabadidőmben... Volt ilyen nálam is (a műelemzés kivételével). Ne feledd, veled is megtörtént nemrég. Megbántódtál, megcsonkítottad és idő előtt lezártad a történetedet, és távozni akartál az oldalról. Néhány számjegy, plusz a történetedhez fűzött megjegyzések elégnek bizonyultak hozzá. Szerintem feltételezhető mindenkiről ugyanaz az érzékenység a saját produktummal kapcsolatban ami benned is megvolt. Egyetlen járható út van: közvetlenül a szerzővel közölni az észrevételeidet - ahogy most is történik a kommenteknél - és vele lejátszani a meccset. Személy szerint én ilyenkor könnyű helyzetben vagyok, mert a történet döccenőit - a nyelvtan és a fordítási hibák kivételével - rákenem a szerzőre, és kész. 🙂 (Bár néhány esetben belefutottam logikai hibákba amelyeket a fordításkor muszáj volt tisztába tennem). Azért írtam, hogy ilyenben nem veszek részt, mert nem akarok veszekedésekbe bonyolódni a bármi okból megsértett szerzők egyikével sem, nem azért mert bármi rossz szándékot sejtenék a felvetésedben. Azokat az elemzéseket amit említettél csak a szerző bevonásával lehetne korrektül megcsinálni, de kétlem, hogy mindegyikük hajlandó lenne rá. Tehát, ha ő nem száll be a buliba, akkor csak harag, rosszabb esetben kölcsönös sértegetés sülhet ki belőle, azt meg nem akarja senki.
Salsa, ne olvass ki a szavaimból bármilyen bántó szándékot. Én beszélgetést próbáltam kezdeményeni. A hivatkozott történetek jók, és köszönöm, hogy utaltál rájuk.
Elolvastam. Valóban nagyon jól megírt történet és a fordítás is - néhány apróságtól eltekintve - kifejezetten jól sikerült. Noha a legtöbb kommentelő, köztük te is a folyatást hiányolod, nekem pontosan az tetszett, hogy a szerző nyitva hagyja a végét, a lehetséges következményeket. Ezért aztán mindenki a saját hite alpján eldöntheti, hogy ebben a helyzetben mi történhet? * Van aki azt mondja, hogy Viki jól tette, amit tett, neki is jár az, ami a pasiknak, tehát felháboriodásában az első pasival a legvadabb szexet művelje. Úgy kell, Jonnak, miért bosszantja fel őt! Azt a krizelejzumát! * Van aki azt mondja, hogy bizonyára Jon csalta őt csapdába, megdumálta Darennel, hogy szedje fel a nejét, és ezzel is színesítse a házaséletét. * Van, aki azt mondja, hogy a legtöbb nő fantáziájába eljátszik azzal a gondolatattal, hogy ő egy mocskos kurva, de ettől persze ő még nagyon is szreti a férjét. Hát néha az álmok néha valóra válnak, de ez csak egy epizód, bár nagyon izgalmas. Óh, mily szép is lenne, ha egy vadidegen pasi az arcomra fröcskölné a gecijét, és megdugná a seggem egy ócska garniszállóban, de másnap már egy tisztes feleségként élhetném tovább az életemet! Hát igen... a fantázia márpedig ilyen. * Van, aki azt mondja, hogy Jon ostoba, hiszen amikor Viki belép már akkor észre kellene venni, hgy zavart a viselkedése, és talán a sperma szagát is meg kellen éreznie a felség atcán az üdvözlő puszinál. Egy olyan szeretkezés történt, amit nem lehet eltitkolni. A test, a mozdulatok, a viselkedés beszédes. Azt nem lehet eltitkolni. Ha Jon ezt nem veszi észre, akkor ő egy érzéketlen tuskó. * És persze az igazi pornó hívők azt várják, hogy ha már így történt,a kkor másnap csináljanak egy jó kis hármas szexet. Külön-külön már mindenki megtette ezt, ideje együtt mókázni. * És persze a legegyszerűbb, hogy mindez a "Micsoda nő" egyfajta hard-szex változata. Az 1500 dollárt pedig sok mindenre el lehet költeni.
Szóval: szabad a választás, és jó, hogy nem a szerző akarja diktálni a megoldást.
Az első kettő 'naiv1966' története. De megjelölhettem volna tőle még vagy tizet. A 'Féltékenység' akár holnap is megtörténhetne, annyira reális. A másiknak nincs igazán körülírható oka. Mert, csak... A harmadik egy sorozat, 'Lewis20' egyetlen itt megjelent írása. Változatos, érdekes történet. Egyik sem inceszt. Ha a "Kedvencek" gyűjteményemet nézem, akkor sok szerzőtől bocsánatot kell kérnem, de nem írhattam ide egy ötvenes listát. És azért nem szerepel egyetlen fordítás sem - pedig (Pavlovtól, fenotrinon át Kilián Wandáig) soknak itt lenne a helye - mert nem akartam megbántani egyetlen jelenleg aktív fordító kollégát sem azzal, hogy nem nevezem meg. De pontosan mit is akarsz kielemezni? Mert ilyesmiben biztosan nem veszek részt. A fordításaimat boncolgathatjuk ha akarod, de más munkáját - tiszteletben tartva az írói kifejezés szabadságának elvét - nem vesézem ki és nem minősítgetem. Csak halkan jegyzem meg, és ha nem haragszol meg érte, neked sem ajánlanám. Vagy kezdjük mindjárt a tieiddel?
Az egyik kedvenc történetem, aminek annyira vártam a folytatását, hogy már az is megfordult a fejemben, hogy én fogom megírni, de azt sem bánnám, ha valaki más tenné meg. https://www.torte-net.hu/tortenet/6696-Egynapi-kurva
Köszi, Lolamackó! Igyekszem majd elolvasni ezeket, bár ez bizonyára elég sok időt vesz igénybe. Graham Green vagy J. Coelho és a többiek valóban kitűnő szerzők, de én igazából a torte-net-ben vagy más hasonló portálon megjelent írásra gondoltam. Van valakinek kedvenc műve itt, amelyet kielemezhetnénk?
Grahame Greene-Szakítás( Egy kapcsolat vége) Kétféleképpen fordították le a címet. A szerelem ábrázolása tetszett, más regényében is az írónak. Paulo Coelho- A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Veronika meg akar halni A Veronikában az nagyon tetszett, hogy mikor megtudta, hogy halálos beteg, akkor annyira szeretett volna élni, ez felejthetetlen élmény volt. Boris Vian-Tajtékos napok- Boris Viannál a humor, az abszurd és a szerelem, az érzelmek ötvözése annyira jó arányban, hogy ezerszer tudnám újra olvasni. Virginia Woolf- Orlando- a történelem 300 éven át egy olyan főszereplőn keresztül bemutatva, aki egy idő után arra ébred, hogy férfi volt este és mikor reggel fölkelt már nő. Orlandót szerettem, amikor férfi volt és vele éreztem, mikor nő lett. Ennyit mára, van még, meséljek még?
Oké! Legyünk konstruktívak! Nevezzetek meg egy-két írást, amely KIFEJEZETTEN TETSZETT, és miért! Ha így tesztek, akkor már érdemi beszélgetést tudnánk folyatni. Bármilyen témájú lehet; az egyetlen mérce, hogy az a mű valamilyen okból különösen érdekes volt számotokra.
Oké! Legyünk konstruktívak! Nevezzetek meg egy-két írást, amely KIFEJEZETTEN TETSZETT, és miért! Ha így tesztek, akkor már lrdemiveszélgetést tudnánk folyatni. Bármilyen témájú lehet, az egyetlen mérce, hogy az a mű valamilyen okból különösen érdekes volt számotokra.
Háát... Nekem pedig sikerült, az alábbi okok miatt. Senkitől se szeretném azt hallani, mennyire igénytelen vagyok. Semmilyen formában. :s Amiben igazat adok neked, hogy az alkotói együttműködés nagyrészt hiányzik, amit én abban látnék, hogy érdemi hozzászólásokkal segítenénk egymást. Tisztelet a kivételnek. Én ebben nem igazán tudok részt venni, mert annyira nem értek hozzá. Mármint nem vagyok sem irodalmár, sem Petőfi. Viszont abban nem adok igazat, hogy mindig hatalmas munka fekszik egy ilyen erotikus történetben. Egy regényben biztosan, egy fordításhoz is több idő kell – nekem. Elmondom őszintén, hogyan szoktam „alkotni" – lehet érte megvetni, kigúnyolni, de ez van. Eszembe jut valami, vagy meglátok egy filmet, akár rövid, akár csak egy részlet, ami nem feltétlen erotikus, és annak kapcsán egy ötlet villan be. Ha van időm leülök és körmölök, pötyögök. Egy-két óra alatt leírom ami eszembe jut és utána már csak az elütéseket javítom. A helyesírásom tényleg nevezhető igénytelennek, mert én arra csak akkora hangsúlyt fektetek, hogy olvasható legyen és amiatt ne legyen félreérthető. Nem teszem fel mindig az i-re a pontot és a vesszőket is csak ott alkalmazom, ahol a beszédben is tartanék szünetet, na meg egy-két kirívó helyen. Mondhatnád erre, hogy át kéne gondolnom és átírnom, szerkesztenem, de... Megpróbáltam. Sajnos, ha elsőre nem tetszett, utána bármit is tettem vele, csak rosszabb lett. Ami nekem elfogadható nem tuti, hogy másnak is tetszeni fog, d egy regényről ugyanez elmondható. Kedvenceim a romantikus könyvecskék, füzetek, ám azokból se mindegyik maradéktalanul nyeri el a tetszésemet. Valamikor – azért nem túl régen – írtam pár cikket is pár helyre. Rendszerint visszadobták, mert a tartalom nem felelt meg. Megadták a követelményeket és átírtam. Na, úgy már tetszett és elfogadták. Tetszett. Nekik, de nem nekem. Fel is hagytam az ilyennel, mert ha nem írhatok olyat, ami nekem tetszik, amit én igaznak gondolok, akkor előbb-utóbb meghasonlok. A lelkivilágom többet ér nekem, mint a hírnév. Nemrég megkaptam azt is valakitől, hogy aki ilyet ír, az valamilyen fokon szexuálisan frusztrált. Talán igaza lehet nagy általánoságban. De ha engem ismerne közelebbről, tuti nem írt volna ilyet. 😀 Viszont ez se hozta meg a kedvemet. Sajnos picit magamba kell fordulnom egy időre, mert mások véleményéből azt szűrtem le, hogy még a romantikát is rosszul értelmezem. Nem biztos, hogy sikerül átértékelnem az eddigi fogalmakat magamban, de mindenképpen átgondolom és elbeszélgetek majd olyanokkal, akikről úgy gondolom többet értenek hozzá, mint én. Na, most veheted úgy, hogy jól kipanaszkodtam magam, pedig csak egy rövid választ akartam. Nagyjából így működik nálam a hatalmas munka is, amikor írok. Elkezdem valahol és van amikor a szereplőim önállósítják magukat, mennek a saját fejük után. Emiatt nem is tekinthető egyik akármim sem irodalmi műnek, inkább csak csupa-csupa elrontott vázlatnak. De így már tudom azt is, hogy miért. Mert nekem nem tart hónapokig egy párszázezer karakteres „alkotás". Viszont senki sem tudná azokat úgy kijavítani, hogy irodalmi mű legyen bármelyik. Én biztosan nem. Sorry.
Kedves Miriam! Hogyan képzeled, egyáltalán mit értesz az "érdemi alkotói együttműködés" alatt? Amikor több szabad idővel, energiával gazdálkodtam, akkor (csekély tudásomhoz mérten) szövegkorrekcióval, szerkesztéssel igyekeztem segíteni más írókat, fordítókat. Viszonzásul kaptam bíztatást, illetve szerkesztői, hibajavítói segítséget a saját szövegeimhez. Mindenképpen támogatom az igényesség felé mutató szándékaidat. Hm, miért választanak elképzelt, vagy nem hazai helyszíneket? Nehogy lebukjanak. 🙂 Hazai környezetnél nagyobb eséllyel szúrják ki az olvasók a pontatlanságot, nagyobb eséllyel derül ki, hogy a szerző elbliccelte a kutatómunkát. (Vagy fogalma sincs, hogy mi az.) Azt viszont jól látod, hogy jelenleg itt kevés az olvasói igény az igazán színes, jó karakterekkel, fordulatokkal megtűzdelt "történetekre". Azt nem gondolom, hogy az itt publikálók közül bárki "élsportoló", azaz hivatásos tollnok lenne. Ha, mégis, akkor jól álcázza magát. Kézcsók!
Elbeszélünk egymás mellett, ezért nem is kell, hogy bármiről meggyőzzük egymást. Te egy írás létrejöttének alkotói folyamatát boncolgatod és mindenben igazad is van, ami az igényességre, hitelességre vonatkozik. Én csak fordítok, („...csak hajtó vagyok, ne lőjetek!”) ezeken a folyamatokon nem megyek át. A legutóbbi bejegyzésed is kizárólag az írókkal foglalkozik, pedig ez a kis beszélgetés egy fordítás kapcsán kezdődött. Az pedig ezen a területen belül is egészen más műfaj. Ami számomra hasznos volt belőle azt megjegyeztem. Pavlov azért olyan kiváló fordító, mert egy erős írói vénával is rendelkezik és bátran nyúlhat az alpanyaghoz attól az csak jobb lesz. (Mint a Micimackó esetében is történt anno Karinthy tehetsége által). Ez nincs meg mindenkiben valószínűleg belőlem is hiányzik, de ha tudnék jól írni akkor nem fordítanék. De ettől még nem érzem magam kevesebbnek senkinél. Addig nyújtózkodok ameddig a takaróm ér. Ha százan elolvassák, már megérte. Akit irritálnak a feltöltéseim, azok nem olvassák el, és ennyi. Felemelheted a fordítók elvárt színvonalát Pavlovhoz és marad belőlük egy fél tucat... A többi fülét-farkát behúzva elsunnyog, és maximum egymás között csinál egy kis csoportot ahol cserélgetik a fordításokat. Meg lehet tenni ezt is – ha az oldal üzleti szempontjai megengedik. Feljebb lehet tolni az írókkal szembeni elvárásokat is, és akkor szép lassan kialakulhat egy elit kis oldal egy elit kis olvasóközönséggel. És akkor kihez kell viszonyítani azt, hogy ki a jó? A végén egy marad? A mérnökök között is van aki a NASA-nál állja meg a helyét, és van aki a Csepeli Gépgyárban. De mindkettő becsülettel végzi a dolgát. De mindegy is mit írok ide, más szemmel látjuk a dolgokat - ez nem baj, sőt! - és nemigen jutunk közös nevezőre. Egy pici írói gőgöt érzek a fejtegetéseidben - ezt ne vedd bántásnak, kérlek – és mivel ez belőlem alapból hiányzik ezért minden vitánkból vesztesen fogok kijönni. Tudod, én merek kicsi lenni...
Hidd el, senkinek sem akarom elvenni a kedvét az irástól vagy akárcsak a fordítástól. Kb. olyan, mint az élsport és az amatörizmus viszonya. Minkettőre szükség van, és jó hogy így van. Kicsit bánt is, ha a szavaimból az jönne le, hogy bárkit is le akarok beszélni az alkotásról - inspiráljon bárkit bármi is erre. De ahogy a sportban úgy a novellairásban is az van, hogy hatalmas munkát kell belefektetni abba, hogy valaki jó eredményt érjen el. Egy igazi mű mögött hatalmas háttérmunka, sok-sok tanulás, kisérletezés, elrontott vázlat van. Amint azt Petőfi irta: "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni/ Saját fájdalmad s örömed:/Nincs rád szüksége a világnak,/S azért a szent fát félretedd."
Oké, megértem, hogy ma más világ van. Én csak azt szeretném (belátom: hiába), hogy itt érdemi alkotói együttműködés legyen. Valójában ennek semmi nyoma sincs. Tizezerszámra jelennek meg az írások, melynek elsöprő többsége valahol külföldön történik. Én pedig úgy gondolom, hogy valaki legjobban saját környezetéről tud irni. Persze nagyon érdekes lehet, hogy Mr Michaelis mit csinál kivel, milyével és hova, de valahogy az egész téma idegen számomra. Még inkább zavaró az, ha valaki egy olyan országba helyezi a történetet, ahol épp olyan viszonyok vannak, hogy ott biztosan nem eshetne meg a leírt eset. Egy másik (konkrét) példa, amikor valaki egy maffiavezért úgy jellemez, mint egy kisstílű, kiskeresetű, kisígényű átlagpolgárt. Az várom, hogy valós helyszíneken, valós körülmémények köztt valós konfliktus és valós megoldás legyen, mindez lehetőleg szépen megfogalmazva. Azt is elfogadom, hogy erre itt nincs is olvasói igény. Jönnek, jönnek az újabb történetek, Valójában mindegyikre lehet maszturbálni, a többi pedig talán nem is annyira érdekes.
Jajj, kedves Miriam! Kérlek ne vedd el a kedvét a kedvű, szárnypróbálgató íroknak, akiknek van fantáziája, ideje és kedve megmutatni azt. Igazat adok abban, hogy törekedni kell az igényességre, de ez azért sok mindennek a függvénye. A szomszédasszonyomnak például rengeteg ideje lenne, talán ötlete és tudása is, de kedve egy csepp se. Nálam ez éppen fordítva van, sajnos. Nekem csak kedvem van/volt, de ezek után félek közzé tenni bármit is, mert még a végén nemcsak a személyemben kételkednek egyesek, hanem igénytelennek is tüntetnek majd fel. Ez az oldal bárki számára nyitott, aki érez magában hajlandóságot megmutatni a fantáziáját. Legalábbis valami ilyesmit olvastam ezen a környéken.
Ami nekem sem tetszik az az, amikor valaki egy szimpla akár google fordítást küld be, mert abban semmi eredeti, semmi időráfordítás nincs, azaz saját magából semmit sem tesz hozzá a beküldő. Az ilyenek többségét szerintem nem is fogadják el, bár néha becsúszik pár ilyen is. Egy pdf könyvet is le lehet fordíttatni másodpercek alatt, ezt tapasztalatból tudom. Egy facebook csoportba próbaképpen tettem fel pár olyat, ami magyarul nem jelent meg. Hiánypótlásnak gondoltam, bár az eredetit is megmutattam. Ezt inkább azért csináltam, hogy aki nem tud spanyolul az is – nagyjából – megismerhesse a végét annak a történetnek. Előbb azért beleolvastam, hogy mennyire érthető és azt tapasztaltam, hogy ha valakit nem nagyon zavar a ragozás és más apróbb magyartalanságok, annak számára érthető lesz az is. Nem sokan mozdultak rá arra, többen érdeklődtek az eredeti iránt, emiatt nem is követek el több olyant. Az eredetiség valóban nem követelmény egy fordításnál. Ezt régebben Pavlov írásainál tapasztaltam, amikor olvastam az övét és egy mondatot nem odaillőnek gondoltam, emiatt megnéztem az eredetit és... Pavlov magyar fordítása messze verte az eredetit, az ötletet, a történet magvát megtartva. Nem nyalni akarok neki, csak ő jutott eszembe példaként, bár biztosan több példát is tudnék felhozni erről az oldalról is. Viszont becsülöm az olyat is, aki – bevallása szerint nulla nyelvtudással – nekivág egy fordításnak. Ez számra amolyan rejtvényfejtés lehet, azaz szórakozás, aminek az eredményét közzé teszi, bár ha a forrást is közli bárki előtt nyitva hagyja a lehetőséget, hogy egy sokkal jobban sikerült fordítást küldjön be. Amikor én csináltam ilyet akkor is ez vezérelt. Nem bántam volna, ha más egy sokkal igényesebb, jobb fordítást közöl ugyanarról, amit én beküldtem, mert tudom, hogy abban is akadt sok hiba. Nem azért. mert nem igyekeztem, csupán ennyire telt tőlem. Azt hiszem ezek után ezt is elkerülöm. Tényleg igénytelennek látszanék ettől. Persze csak akkor, ha elismert író volnék, mint ahogy egyik sem vagyok.
Hitem szerint a jó fordításnak is tükrözni kell a fordító személyiségét, gondolatait, világról alkotiott képét. Jó péda erre Karinthy Frigyes. Ő bátran él azzal, hogy Winnie-the-Poo helyett a sokkal kedvesebb Micimackó nevet használja, vagy például olyan kifejezéseket használjon, mint a Százholdas pagony. Ő szinte egy új művet alkotott. Lehet, hogy naív álom, hogy az igényességnek meg kellene jelennie a kemény-erotikában is. Nem állítom, hogy nincs erre példa, de amint azt a "Szürke ötven árnyalata" című könyv- majd ezt követő filmsorozat példája is mutatja, a világhírt és a pénzügyi siker nem elsősorban a mű szinvonala eredményezi.
Válasz Miriam #15 számú bejegyzésére a „Segítő kezek” című történet alatt:
Nem veszem én olyan nagyon komolyan sem ezt a fordítósdit, sem magamat. Mérgemben kezdtem el egy ordítóan translate mű megjelenése után azzal a felkiáltással, hogy „ezt színvonalat én is meg tudom ugrani”. Aztán lassacskán egy szórakoztató időtöltéssé vált, de nem ült a hátamra, maradt bármikor abbahagyható hobbi szinten. Segítettek a visszajelzések, de érdekes módon az egyes történetek „sikere” nem mindig passzolt az én véleményemmel. Amit a legnagyobb élvezettel fordítottam nem lett olyan népszerű, mint gondoltam. Nem is mérem az írók teljesítményéhez. Aki ír, annak karaktereket, környezetet, töténetvezetést kell építenie – bár ebben a perifériás műfajban ez sem igazán ökölszabály. Hozott anyagból dolgozom és az a célom, hogy lehetőleg torzítás nélkül tegyem hozzáférhetővé az olvasó számára. Emellett szigorúan és pontosan megjelölöm a forrást, főleg az eredeti szerzőt – ez sem általános szokás az oldalon, pedig benne van a szabályzatban. Az íróknál nem látható, hogy a beküldés előtt mennyi volt az átírás, átszerkesztés, hányszor módosult a történet iránya stb.. A fordításoknál ilyet nemigen lehet megtenni. Ha az alapanyag nem elég izmos, abból nem lehet sokkal jobbat csinálni. Talán elég annyit megjegyeznem, hogy a megjelent próbálkozásaim több mint duplája ment a kukába mert valmi félresiklott az eredeti történetben ami miatt kidobtam az egészet. A lényeg a „történet” mert még ebben a műfajban is ragaszkodnék hozzá amennyire lehet. Nem szívesen küldenék be csak egy sima porno film forgatókönyvet. Megtörtént, de nem vagyok rá büszke. A „Segítő kezek” egy közepes alapanyag volt amivel kizárólag a bőséges és színvonalas illusztrációja miatt tartottam érdemesnek foglalkozni. A szerzőnek sokkal jobb írásai is vannak (persze csak ezen a műfajon belül). Ahogy írod, helyenként döcög a szöveg. Döcög az az íróknál is rendesen. A visszajelzések alapján úgy érzem, igényesség szempontjából nem kell nagyon szégyenkeznem a próbálkozásaimmal. Ha a fordítás kifejezést túlzónak és zavarónak érzed, akkor tekintsd őket nyugodtan jó szándékú, amatőr magyarításoknak. Nem csak erotikával foglalkozom. Találtam jó krimi novellákat és no-sex romantikát is a keresgélések során de ide azokat tnem ehetem fel. Ha hiszed, ha nem, én is törekszem arra, hogy a „kiskakas” az én gyémánt félkrajcáromat találja meg. Persze, hogy nem sikerülhet mindig. Hibázok, mint mindenki és jó szívvel veszem a megjegyzéseket, kritikákat. Köszönöm a tiedet is.
Arya, tudom, látom, hogy nagyon aktív vagy, sok mindenhez hozzászólsz - ami nagyon jó. Épp ezért reagálok arra, amikor azt írod, hogy a történelem, a politika és a szex nem illik össze. OK, értem, hogy sokan úgy gondolják, hogy a 'történelemet a győztesek írják', a politika pedig a hatalomért való acsarkodás megjelenése, ezzel szemben a szex az egy csuda jó dolog - ergo: ne keverjük a rosszat a jóval.
Én pedig úgy gondolom, hogy a világ úgy teljes, ha az egészet nézzük. A politika arról szól, hogy milyenenk szeretnénk látni a világot, és ebben benne van minden, hogy mit fogadunk el és mit utasítunk el. De a szex is erről szól, csak az - mindenekelőtt, de nem kizárólag - a dolgok testi részéról szól. De a szexben is benne van a hatalmi vetélkedés, egymás manipulásása. Benne vanak az álmaink, vágyaink, hitünk - mint ahogy kisstílű játékaink is.
És ez még akkor is igaz, ha azt mondjuk, hogy "carpe diem", vagyis élvezd a napot, amit nem kisebb ember mondott, mint Horatius. De mondhatom azt is, mint a hipymozgalom jelszava a "Make love, not war!", vagyis szeretkezz, ne háboruzz! Ez a jelszó egyszerre szólt a szabad szerelem mellett, mint a vietnami háború ellen.
A dolgok így függenek össze. És pontosan az a bajom a torté-netekben mejelent írsok elsöpró többségal, hogy megelégszik azzal, hogy ki kinek hova dugja a micsodáját, és mennyi spermium folyik, kinek és hova.
Lugan kiszállt a terepjáróból. Nem hajtott le a keskeny aszfaltút szélére, ne maradjon keréknyom. Ma éjjel nem jár erre senki, csak ők. Vadászni jöttek. Lugan tudta: innen csak egyikük megy el ma éjjel. A másikat meg talán napok múlva találják meg. Az a másik Retter lesz, akit eddig a barátjának hitt. Retter hívta erre a vadászatra. Amikor elhangzott az invitálás, nagyobb társaságban voltak, és Lugan valami ürüggyel nemet mondott. Később, már négyszemközt, mégis belement. – Mi lenne, ha az első lövésig fegyvert cserélnénk? – kérdezte Lugan. Már egy ösvényen ballagtak. Hodlfényes éjszaka volt, köröskörül az erdő neszezett. Retter régóta szerette volna kipróbálni Lugan duplacsövűjét. Hát most itt az alkalom! Retter ment elől. Luganban még mindig hullámzott a fájdalom. Egy hete tudta meg, hogy barátja és vadásztársa nem is annyira az ő, mint inkább a felesége barátja. Lugan kihallgatta Esther egy telefonbeszélgetését. Éppen Retterrel beszélték meg a randevút. Lugan titokban követte a feleségét egy belvárosi kis szállodába. Látta Esthert bemenni, aztán jött Retter, ő is beóvakodott. Másfél óra múlva ismét külön jöttek ki. Később Lugan és a recepciós között egy nagyobb bankjegy cserélt gazdát, és a férj megtudta: amazok már hónapok óta jártak a szállóba. Most a sötétben előtte ment Retter. Lugan egy félreeső helyen, bokrok között megállt, kibiztosította a fegyvert. Látta, amikor Retter még a kocsi mellett megtöltötte. Retter észrevette, hogy barátja nem követi, megfordult, kérdezte volna, mi van? A holfdényben Lugan látta az arcát. Nem várta meg a kérdést: – Tudok rólad és Estherről – csak ennyit mondott. Retter arca eltorzult, mozdult volna - talán felemeli fegyverét, vagy menekülni próbál? Lugan ezt már nem tudta meg. Habozás nélkül mellbe lőtte barátját. Retter lehanyatlott. Lugan kivárt, majd óvatosan közelebb ment. Zseblámpája fényében látta: Retter azonnal meghalt. Zsebkendőt vett elő, letörölte egykori barátja fegyveréről a nyomait és ledobta a halott mellé. Visszavette a sajátját, azt is alaposan megtörölte. A holttest ott marad a bokrok között. Lugan sietett vissza a kocsihoz. Hűvös volt, főleg amikor meztelenre vetkőzött. Amije volt, mint levette, még a zoknit, az alsónadrágot is. Pedig ezek mind vadonatújak voltak, titokban vásárolta két várossal odább, és csak ma este viselte őket. Egy műanyag zsákba tette a holmikat, aminek az aljára már korábban rakott egy követ. A táskában volt egy komplett másik vadászöltözet, a régi, amit sokan láttak már rajta. Majd beült az autóba és elhajtott az erdő széléről. Negyedóra múlva a folyó hídjára ért. Csak egy pillanatra állt le, bedobta a zsákot, elnyelte a víz. Aztán ment tovább a másik vadászterületre, ahol korábban bejelentette, hogy ma éjjel vadászni fog, egyedül. Ki tudhatná, hogy kis késéssel ért oda? Ha szerencséje lesz, még ejt is valami zsákmányt. Alibinek biztosan jó lesz, legyen az akármi. Bár ami azt illeti – gondolta Lugan – az igazi zsákmányt ma már úgyis elejtette.
Belegondoltam:
- Felkerül valamelyik fordításom és nem hozza az elképzelt olvasószámot, a pontokról nem is beszélve... Pedig szerintem k.va jó, különben nem bíbelődtem volna vele. (Első csapás) Rosszul esik és belenézek mégegyszer hátha észreveszem hol hibáztam el.
- Aztán azt veszem észre, hogy néhányan még amolyan műelemzésnek is alávetik, és mondjuk olyan eredményre jutnak ami nekem nagyon nem tetszik. (Második csapás)
És történik mindez az irodalom tudomásul sem vett perifériáján egy erotikus oldalon, ahol elméletileg szabadon kifejezhetem magam mint író/fordító. És ugyan néha dühítő, de az olvasó is megteheti ugyanezt.
("Na, ezt be kéne tiltani! Hát mit képzel, tálcán nyújtom át neki a remekemet és még véleménye is van? - füstölgök magamban)
- Erősödni kezd bennem a gondolat, hogy hagyom az egészet és inkább belga óriás nyulakat tenyésztek a szabadidőmben...
Volt ilyen nálam is (a műelemzés kivételével).
Ne feledd, veled is megtörtént nemrég. Megbántódtál, megcsonkítottad és idő előtt lezártad a történetedet, és távozni akartál az oldalról. Néhány számjegy, plusz a történetedhez fűzött megjegyzések elégnek bizonyultak hozzá. Szerintem feltételezhető mindenkiről ugyanaz az érzékenység a saját produktummal kapcsolatban ami benned is megvolt.
Egyetlen járható út van: közvetlenül a szerzővel közölni az észrevételeidet - ahogy most is történik a kommenteknél - és vele lejátszani a meccset.
Személy szerint én ilyenkor könnyű helyzetben vagyok, mert a történet döccenőit - a nyelvtan és a fordítási hibák kivételével - rákenem a szerzőre, és kész. 🙂 (Bár néhány esetben belefutottam logikai hibákba amelyeket a fordításkor muszáj volt tisztába tennem).
Azért írtam, hogy ilyenben nem veszek részt, mert nem akarok veszekedésekbe bonyolódni a bármi okból megsértett szerzők egyikével sem, nem azért mert bármi rossz szándékot sejtenék a felvetésedben.
Azokat az elemzéseket amit említettél csak a szerző bevonásával lehetne korrektül megcsinálni, de kétlem, hogy mindegyikük hajlandó lenne rá. Tehát, ha ő nem száll be a buliba, akkor csak harag, rosszabb esetben kölcsönös sértegetés sülhet ki belőle, azt meg nem akarja senki.
* Van aki azt mondja, hogy Viki jól tette, amit tett, neki is jár az, ami a pasiknak, tehát felháboriodásában az első pasival a legvadabb szexet művelje. Úgy kell, Jonnak, miért bosszantja fel őt! Azt a krizelejzumát!
* Van aki azt mondja, hogy bizonyára Jon csalta őt csapdába, megdumálta Darennel, hogy szedje fel a nejét, és ezzel is színesítse a házaséletét.
* Van, aki azt mondja, hogy a legtöbb nő fantáziájába eljátszik azzal a gondolatattal, hogy ő egy mocskos kurva, de ettől persze ő még nagyon is szreti a férjét. Hát néha az álmok néha valóra válnak, de ez csak egy epizód, bár nagyon izgalmas. Óh, mily szép is lenne, ha egy vadidegen pasi az arcomra fröcskölné a gecijét, és megdugná a seggem egy ócska garniszállóban, de másnap már egy tisztes feleségként élhetném tovább az életemet!
Hát igen... a fantázia márpedig ilyen.
* Van, aki azt mondja, hogy Jon ostoba, hiszen amikor Viki belép már akkor észre kellene venni, hgy zavart a viselkedése, és talán a sperma szagát is meg kellen éreznie a felség atcán az üdvözlő puszinál. Egy olyan szeretkezés történt, amit nem lehet eltitkolni. A test, a mozdulatok, a viselkedés beszédes. Azt nem lehet eltitkolni. Ha Jon ezt nem veszi észre, akkor ő egy érzéketlen tuskó.
* És persze az igazi pornó hívők azt várják, hogy ha már így történt,a kkor másnap csináljanak egy jó kis hármas szexet. Külön-külön már mindenki megtette ezt, ideje együtt mókázni.
* És persze a legegyszerűbb, hogy mindez a "Micsoda nő" egyfajta hard-szex változata. Az 1500 dollárt pedig sok mindenre el lehet költeni.
Szóval: szabad a választás, és jó, hogy nem a szerző akarja diktálni a megoldást.
https://www.torte-net.hu/tortenet/7769-Veletlenek-pedig-vannak
https://www.torte-net.hu/tortenet/11186-A-szerelem-arnyekaban-1-resz
Az első kettő 'naiv1966' története. De megjelölhettem volna tőle még vagy tizet.
A 'Féltékenység' akár holnap is megtörténhetne, annyira reális.
A másiknak nincs igazán körülírható oka. Mert, csak...
A harmadik egy sorozat, 'Lewis20' egyetlen itt megjelent írása. Változatos, érdekes történet.
Egyik sem inceszt.
Ha a "Kedvencek" gyűjteményemet nézem, akkor sok szerzőtől bocsánatot kell kérnem, de nem írhattam ide egy ötvenes listát.
És azért nem szerepel egyetlen fordítás sem - pedig (Pavlovtól, fenotrinon át Kilián Wandáig) soknak itt lenne a helye - mert nem akartam megbántani egyetlen jelenleg aktív fordító kollégát sem azzal, hogy nem nevezem meg.
De pontosan mit is akarsz kielemezni? Mert ilyesmiben biztosan nem veszek részt.
A fordításaimat boncolgathatjuk ha akarod, de más munkáját - tiszteletben tartva az írói kifejezés szabadságának elvét - nem vesézem ki és nem minősítgetem. Csak halkan jegyzem meg, és ha nem haragszol meg érte, neked sem ajánlanám.
Vagy kezdjük mindjárt a tieiddel?
A szerelem ábrázolása tetszett, más regényében is az írónak.
Paulo Coelho- A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Veronika meg akar halni
A Veronikában az nagyon tetszett, hogy mikor megtudta, hogy halálos beteg, akkor annyira szeretett volna élni, ez felejthetetlen élmény volt.
Boris Vian-Tajtékos napok- Boris Viannál a humor, az abszurd és a szerelem, az érzelmek ötvözése annyira jó arányban, hogy ezerszer tudnám újra olvasni.
Virginia Woolf- Orlando- a történelem 300 éven át egy olyan főszereplőn keresztül bemutatva, aki egy idő után arra ébred, hogy férfi volt este és mikor reggel fölkelt már nő. Orlandót szerettem, amikor férfi volt és vele éreztem, mikor nő lett.
Ennyit mára, van még, meséljek még?
Amiben igazat adok neked, hogy az alkotói együttműködés nagyrészt hiányzik, amit én abban látnék, hogy érdemi hozzászólásokkal segítenénk egymást. Tisztelet a kivételnek. Én ebben nem igazán tudok részt venni, mert annyira nem értek hozzá. Mármint nem vagyok sem irodalmár, sem Petőfi.
Viszont abban nem adok igazat, hogy mindig hatalmas munka fekszik egy ilyen erotikus történetben. Egy regényben biztosan, egy fordításhoz is több idő kell – nekem.
Elmondom őszintén, hogyan szoktam „alkotni" – lehet érte megvetni, kigúnyolni, de ez van.
Eszembe jut valami, vagy meglátok egy filmet, akár rövid, akár csak egy részlet, ami nem feltétlen erotikus, és annak kapcsán egy ötlet villan be. Ha van időm leülök és körmölök, pötyögök. Egy-két óra alatt leírom ami eszembe jut és utána már csak az elütéseket javítom. A helyesírásom tényleg nevezhető igénytelennek, mert én arra csak akkora hangsúlyt fektetek, hogy olvasható legyen és amiatt ne legyen félreérthető. Nem teszem fel mindig az i-re a pontot és a vesszőket is csak ott alkalmazom, ahol a beszédben is tartanék szünetet, na meg egy-két kirívó helyen. Mondhatnád erre, hogy át kéne gondolnom és átírnom, szerkesztenem, de... Megpróbáltam. Sajnos, ha elsőre nem tetszett, utána bármit is tettem vele, csak rosszabb lett. Ami nekem elfogadható nem tuti, hogy másnak is tetszeni fog, d egy regényről ugyanez elmondható. Kedvenceim a romantikus könyvecskék, füzetek, ám azokból se mindegyik maradéktalanul nyeri el a tetszésemet.
Valamikor – azért nem túl régen – írtam pár cikket is pár helyre. Rendszerint visszadobták, mert a tartalom nem felelt meg. Megadták a követelményeket és átírtam. Na, úgy már tetszett és elfogadták. Tetszett. Nekik, de nem nekem. Fel is hagytam az ilyennel, mert ha nem írhatok olyat, ami nekem tetszik, amit én igaznak gondolok, akkor előbb-utóbb meghasonlok. A lelkivilágom többet ér nekem, mint a hírnév.
Nemrég megkaptam azt is valakitől, hogy aki ilyet ír, az valamilyen fokon szexuálisan frusztrált. Talán igaza lehet nagy általánoságban. De ha engem ismerne közelebbről, tuti nem írt volna ilyet. 😀 Viszont ez se hozta meg a kedvemet.
Sajnos picit magamba kell fordulnom egy időre, mert mások véleményéből azt szűrtem le, hogy még a romantikát is rosszul értelmezem. Nem biztos, hogy sikerül átértékelnem az eddigi fogalmakat magamban, de mindenképpen átgondolom és elbeszélgetek majd olyanokkal, akikről úgy gondolom többet értenek hozzá, mint én.
Na, most veheted úgy, hogy jól kipanaszkodtam magam, pedig csak egy rövid választ akartam. Nagyjából így működik nálam a hatalmas munka is, amikor írok. Elkezdem valahol és van amikor a szereplőim önállósítják magukat, mennek a saját fejük után. Emiatt nem is tekinthető egyik akármim sem irodalmi műnek, inkább csak csupa-csupa elrontott vázlatnak. De így már tudom azt is, hogy miért. Mert nekem nem tart hónapokig egy párszázezer karakteres „alkotás". Viszont senki sem tudná azokat úgy kijavítani, hogy irodalmi mű legyen bármelyik. Én biztosan nem. Sorry.
Hogyan képzeled, egyáltalán mit értesz az "érdemi alkotói együttműködés" alatt? Amikor több szabad idővel, energiával gazdálkodtam, akkor (csekély tudásomhoz mérten) szövegkorrekcióval, szerkesztéssel igyekeztem segíteni más írókat, fordítókat. Viszonzásul kaptam bíztatást, illetve szerkesztői, hibajavítói segítséget a saját szövegeimhez.
Mindenképpen támogatom az igényesség felé mutató szándékaidat.
Hm, miért választanak elképzelt, vagy nem hazai helyszíneket? Nehogy lebukjanak. 🙂 Hazai környezetnél nagyobb eséllyel szúrják ki az olvasók a pontatlanságot, nagyobb eséllyel derül ki, hogy a szerző elbliccelte a kutatómunkát. (Vagy fogalma sincs, hogy mi az.)
Azt viszont jól látod, hogy jelenleg itt kevés az olvasói igény az igazán színes, jó karakterekkel, fordulatokkal megtűzdelt "történetekre".
Azt nem gondolom, hogy az itt publikálók közül bárki "élsportoló", azaz hivatásos tollnok lenne. Ha, mégis, akkor jól álcázza magát.
Kézcsók!
Pavlov azért olyan kiváló fordító, mert egy erős írói vénával is rendelkezik és bátran nyúlhat az alpanyaghoz attól az csak jobb lesz. (Mint a Micimackó esetében is történt anno Karinthy tehetsége által). Ez nincs meg mindenkiben valószínűleg belőlem is hiányzik, de ha tudnék jól írni akkor nem fordítanék. De ettől még nem érzem magam kevesebbnek senkinél. Addig nyújtózkodok ameddig a takaróm ér. Ha százan elolvassák, már megérte. Akit irritálnak a feltöltéseim, azok nem olvassák el, és ennyi.
Felemelheted a fordítók elvárt színvonalát Pavlovhoz és marad belőlük egy fél tucat...
A többi fülét-farkát behúzva elsunnyog, és maximum egymás között csinál egy kis csoportot ahol cserélgetik a fordításokat. Meg lehet tenni ezt is – ha az oldal üzleti szempontjai megengedik. Feljebb lehet tolni az írókkal szembeni elvárásokat is, és akkor szép lassan kialakulhat egy elit kis oldal egy elit kis olvasóközönséggel. És akkor kihez kell viszonyítani azt, hogy ki a jó? A végén egy marad? A mérnökök között is van aki a NASA-nál állja meg a helyét, és van aki a Csepeli Gépgyárban. De mindkettő becsülettel végzi a dolgát.
De mindegy is mit írok ide, más szemmel látjuk a dolgokat - ez nem baj, sőt! - és nemigen jutunk közös nevezőre. Egy pici írói gőgöt érzek a fejtegetéseidben - ezt ne vedd bántásnak, kérlek – és mivel ez belőlem alapból hiányzik ezért minden vitánkból vesztesen fogok kijönni. Tudod, én merek kicsi lenni...
Oké, megértem, hogy ma más világ van. Én csak azt szeretném (belátom: hiába), hogy itt érdemi alkotói együttműködés legyen. Valójában ennek semmi nyoma sincs. Tizezerszámra jelennek meg az írások, melynek elsöprő többsége valahol külföldön történik. Én pedig úgy gondolom, hogy valaki legjobban saját környezetéről tud irni. Persze nagyon érdekes lehet, hogy Mr Michaelis mit csinál kivel, milyével és hova, de valahogy az egész téma idegen számomra. Még inkább zavaró az, ha valaki egy olyan országba helyezi a történetet, ahol épp olyan viszonyok vannak, hogy ott biztosan nem eshetne meg a leírt eset. Egy másik (konkrét) példa, amikor valaki egy maffiavezért úgy jellemez, mint egy kisstílű, kiskeresetű, kisígényű átlagpolgárt. Az várom, hogy valós helyszíneken, valós körülmémények köztt valós konfliktus és valós megoldás legyen, mindez lehetőleg szépen megfogalmazva.
Azt is elfogadom, hogy erre itt nincs is olvasói igény. Jönnek, jönnek az újabb történetek, Valójában mindegyikre lehet maszturbálni, a többi pedig talán nem is annyira érdekes.
Igazat adok abban, hogy törekedni kell az igényességre, de ez azért sok mindennek a függvénye. A szomszédasszonyomnak például rengeteg ideje lenne, talán ötlete és tudása is, de kedve egy csepp se. Nálam ez éppen fordítva van, sajnos. Nekem csak kedvem van/volt, de ezek után félek közzé tenni bármit is, mert még a végén nemcsak a személyemben kételkednek egyesek, hanem igénytelennek is tüntetnek majd fel.
Ez az oldal bárki számára nyitott, aki érez magában hajlandóságot megmutatni a fantáziáját. Legalábbis valami ilyesmit olvastam ezen a környéken.
Ami nekem sem tetszik az az, amikor valaki egy szimpla akár google fordítást küld be, mert abban semmi eredeti, semmi időráfordítás nincs, azaz saját magából semmit sem tesz hozzá a beküldő. Az ilyenek többségét szerintem nem is fogadják el, bár néha becsúszik pár ilyen is. Egy pdf könyvet is le lehet fordíttatni másodpercek alatt, ezt tapasztalatból tudom. Egy facebook csoportba próbaképpen tettem fel pár olyat, ami magyarul nem jelent meg. Hiánypótlásnak gondoltam, bár az eredetit is megmutattam. Ezt inkább azért csináltam, hogy aki nem tud spanyolul az is – nagyjából – megismerhesse a végét annak a történetnek. Előbb azért beleolvastam, hogy mennyire érthető és azt tapasztaltam, hogy ha valakit nem nagyon zavar a ragozás és más apróbb magyartalanságok, annak számára érthető lesz az is. Nem sokan mozdultak rá arra, többen érdeklődtek az eredeti iránt, emiatt nem is követek el több olyant.
Az eredetiség valóban nem követelmény egy fordításnál. Ezt régebben Pavlov írásainál tapasztaltam, amikor olvastam az övét és egy mondatot nem odaillőnek gondoltam, emiatt megnéztem az eredetit és... Pavlov magyar fordítása messze verte az eredetit, az ötletet, a történet magvát megtartva. Nem nyalni akarok neki, csak ő jutott eszembe példaként, bár biztosan több példát is tudnék felhozni erről az oldalról is. Viszont becsülöm az olyat is, aki – bevallása szerint nulla nyelvtudással – nekivág egy fordításnak. Ez számra amolyan rejtvényfejtés lehet, azaz szórakozás, aminek az eredményét közzé teszi, bár ha a forrást is közli bárki előtt nyitva hagyja a lehetőséget, hogy egy sokkal jobban sikerült fordítást küldjön be. Amikor én csináltam ilyet akkor is ez vezérelt. Nem bántam volna, ha más egy sokkal igényesebb, jobb fordítást közöl ugyanarról, amit én beküldtem, mert tudom, hogy abban is akadt sok hiba. Nem azért. mert nem igyekeztem, csupán ennyire telt tőlem. Azt hiszem ezek után ezt is elkerülöm. Tényleg igénytelennek látszanék ettől. Persze csak akkor, ha elismert író volnék, mint ahogy egyik sem vagyok.
Lehet, hogy naív álom, hogy az igényességnek meg kellene jelennie a kemény-erotikában is. Nem állítom, hogy nincs erre példa, de amint azt a "Szürke ötven árnyalata" című könyv- majd ezt követő filmsorozat példája is mutatja, a világhírt és a pénzügyi siker nem elsősorban a mű szinvonala eredményezi.
Nem veszem én olyan nagyon komolyan sem ezt a fordítósdit, sem magamat. Mérgemben kezdtem el egy ordítóan translate mű megjelenése után azzal a felkiáltással, hogy „ezt színvonalat én is meg tudom ugrani”. Aztán lassacskán egy szórakoztató időtöltéssé vált, de nem ült a hátamra, maradt bármikor abbahagyható hobbi szinten. Segítettek a visszajelzések, de érdekes módon az egyes történetek „sikere” nem mindig passzolt az én véleményemmel. Amit a legnagyobb élvezettel fordítottam nem lett olyan népszerű, mint gondoltam.
Nem is mérem az írók teljesítményéhez. Aki ír, annak karaktereket, környezetet, töténetvezetést kell építenie – bár ebben a perifériás műfajban ez sem igazán ökölszabály. Hozott anyagból dolgozom és az a célom, hogy lehetőleg torzítás nélkül tegyem hozzáférhetővé az olvasó számára. Emellett szigorúan és pontosan megjelölöm a forrást, főleg az eredeti szerzőt – ez sem általános szokás az oldalon, pedig benne van a szabályzatban.
Az íróknál nem látható, hogy a beküldés előtt mennyi volt az átírás, átszerkesztés, hányszor módosult a történet iránya stb.. A fordításoknál ilyet nemigen lehet megtenni. Ha az alapanyag nem elég izmos, abból nem lehet sokkal jobbat csinálni.
Talán elég annyit megjegyeznem, hogy a megjelent próbálkozásaim több mint duplája ment a kukába mert valmi félresiklott az eredeti történetben ami miatt kidobtam az egészet. A lényeg a „történet” mert még ebben a műfajban is ragaszkodnék hozzá amennyire lehet. Nem szívesen küldenék be csak egy sima porno film forgatókönyvet. Megtörtént, de nem vagyok rá büszke.
A „Segítő kezek” egy közepes alapanyag volt amivel kizárólag a bőséges és színvonalas illusztrációja miatt tartottam érdemesnek foglalkozni. A szerzőnek sokkal jobb írásai is vannak (persze csak ezen a műfajon belül).
Ahogy írod, helyenként döcög a szöveg. Döcög az az íróknál is rendesen. A visszajelzések alapján úgy érzem, igényesség szempontjából nem kell nagyon szégyenkeznem a próbálkozásaimmal.
Ha a fordítás kifejezést túlzónak és zavarónak érzed, akkor tekintsd őket nyugodtan jó szándékú, amatőr magyarításoknak.
Nem csak erotikával foglalkozom. Találtam jó krimi novellákat és no-sex romantikát is a keresgélések során de ide azokat tnem ehetem fel.
Ha hiszed, ha nem, én is törekszem arra, hogy a „kiskakas” az én gyémánt félkrajcáromat találja meg. Persze, hogy nem sikerülhet mindig. Hibázok, mint mindenki és jó szívvel veszem a megjegyzéseket, kritikákat. Köszönöm a tiedet is.
Én pedig úgy gondolom, hogy a világ úgy teljes, ha az egészet nézzük. A politika arról szól, hogy milyenenk szeretnénk látni a világot, és ebben benne van minden, hogy mit fogadunk el és mit utasítunk el. De a szex is erről szól, csak az - mindenekelőtt, de nem kizárólag - a dolgok testi részéról szól. De a szexben is benne van a hatalmi vetélkedés, egymás manipulásása. Benne vanak az álmaink, vágyaink, hitünk - mint ahogy kisstílű játékaink is.
És ez még akkor is igaz, ha azt mondjuk, hogy "carpe diem", vagyis élvezd a napot, amit nem kisebb ember mondott, mint Horatius. De mondhatom azt is, mint a hipymozgalom jelszava a "Make love, not war!", vagyis szeretkezz, ne háboruzz! Ez a jelszó egyszerre szólt a szabad szerelem mellett, mint a vietnami háború ellen.
A dolgok így függenek össze. És pontosan az a bajom a torté-netekben mejelent írsok elsöpró többségal, hogy megelégszik azzal, hogy ki kinek hova dugja a micsodáját, és mennyi spermium folyik, kinek és hova.
A hercegnő
Bóditó levendula
Jó éjszakát, kapitány
Legyen az özvegyem
Trópusi vihar
Na és ezt?
Lugan kiszállt a terepjáróból. Nem hajtott le a keskeny aszfaltút szélére, ne maradjon keréknyom. Ma éjjel nem jár erre senki, csak ők. Vadászni jöttek. Lugan tudta: innen csak egyikük megy el ma éjjel. A másikat meg talán napok múlva találják meg. Az a másik Retter lesz, akit eddig a barátjának hitt. Retter hívta erre a vadászatra. Amikor elhangzott az invitálás, nagyobb társaságban voltak, és Lugan valami ürüggyel nemet mondott. Később, már négyszemközt, mégis belement. – Mi lenne, ha az első lövésig fegyvert cserélnénk? – kérdezte Lugan. Már egy ösvényen ballagtak. Hodlfényes éjszaka volt, köröskörül az erdő neszezett. Retter régóta szerette volna kipróbálni Lugan duplacsövűjét. Hát most itt az alkalom! Retter ment elől. Luganban még mindig hullámzott a fájdalom. Egy hete tudta meg, hogy barátja és vadásztársa nem is annyira az ő, mint inkább a felesége barátja. Lugan kihallgatta Esther egy telefonbeszélgetését. Éppen Retterrel beszélték meg a randevút. Lugan titokban követte a feleségét egy belvárosi kis szállodába. Látta Esthert bemenni, aztán jött Retter, ő is beóvakodott. Másfél óra múlva ismét külön jöttek ki. Később Lugan és a recepciós között egy nagyobb bankjegy cserélt gazdát, és a férj megtudta: amazok már hónapok óta jártak a szállóba. Most a sötétben előtte ment Retter. Lugan egy félreeső helyen, bokrok között megállt, kibiztosította a fegyvert. Látta, amikor Retter még a kocsi mellett megtöltötte. Retter észrevette, hogy barátja nem követi, megfordult, kérdezte volna, mi van? A holfdényben Lugan látta az arcát. Nem várta meg a kérdést: – Tudok rólad és Estherről – csak ennyit mondott. Retter arca eltorzult, mozdult volna - talán felemeli fegyverét, vagy menekülni próbál? Lugan ezt már nem tudta meg. Habozás nélkül mellbe lőtte barátját. Retter lehanyatlott. Lugan kivárt, majd óvatosan közelebb ment. Zseblámpája fényében látta: Retter azonnal meghalt. Zsebkendőt vett elő, letörölte egykori barátja fegyveréről a nyomait és ledobta a halott mellé. Visszavette a sajátját, azt is alaposan megtörölte. A holttest ott marad a bokrok között. Lugan sietett vissza a kocsihoz. Hűvös volt, főleg amikor meztelenre vetkőzött. Amije volt, mint levette, még a zoknit, az alsónadrágot is. Pedig ezek mind vadonatújak voltak, titokban vásárolta két várossal odább, és csak ma este viselte őket. Egy műanyag zsákba tette a holmikat, aminek az aljára már korábban rakott egy követ. A táskában volt egy komplett másik vadászöltözet, a régi, amit sokan láttak már rajta. Majd beült az autóba és elhajtott az erdő széléről. Negyedóra múlva a folyó hídjára ért. Csak egy pillanatra állt le, bedobta a zsákot, elnyelte a víz. Aztán ment tovább a másik vadászterületre, ahol korábban bejelentette, hogy ma éjjel vadászni fog, egyedül. Ki tudhatná, hogy kis késéssel ért oda? Ha szerencséje lesz, még ejt is valami zsákmányt. Alibinek biztosan jó lesz, legyen az akármi. Bár ami azt illeti – gondolta Lugan – az igazi zsákmányt ma már úgyis elejtette.
Gondolom ez sem ismeretlen előtted. Rövid, de jó.
Viszont írt ő sci-fit is. https://bookline.hu/product/home.action?_v=Nemere_Istvan_10_db_Nemere_sci_fi_Vila&type=20&id=3723265
Igaz, hogy nem volt benne aranyűrhajó, mégis...