Szerencsés bűnbeesés 5. rész

A témához tartozó történet:
Miriam
12 293 karakter
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Miriam
2023. november 20. 16:09
#10
Ilyesfajta történeteket is szivesen olvasnék. Történetesen az én egyik felmenőmet, aki bakter volt, s jó messze a lakott bármely településtől, a bevonuló román csapatok egyszerűen megölték, s a nem túl sok holmiját elrabolták. Az egyik nagybácsimat, miután minden vagyonától megfosztották (egy mészkőégető gyára volt), és jobb híján kitanulta az ablakos mesterséget (háború után sok volt  a kitört ablak), börtönbe zárták, tiltott iparüzésért. Konkrét levéltári feljegyzést olvastam arról, hogy egy asztaltárságot azért vittek el, és vertek meg kegyetlenül, mert szines likörök voltak az asztalon. Állítólag piros, fehér és zöld színűek, melyeket a csendőrség nacionalista provokációnak tekintett.
1
Ez egy válasz kivancsifancsi 2023. november 20. 15:42-kor írt üzenetére.
kivancsifancsi
2023. november 20. 15:42
#9
Jól sejted, hogy a szeku, hogy működött. Csak annyit említek, hogy 1960-ban vitték el estéről reggelre a református papunkat a falunkból akivel kellett volna konfirmáljak és csak 1964-ben került haza, azaz Szovátára, mert a felesége ott szolgált papként. Na erről ennyit. Örvendek a kitételednek.
1
Miriam
2023. november 20. 15:30
#8
Kiváncsifáncsi: én pedig arra lennék kiváncsi, hogy miként is történtek a dolgok Erdélyben (Tőlem ne várja senki sem, hogy Romániát írok). A Securitate bizonyára nem kesztűs kézzel bánt a neki nem tetszőkkel, s különösen nem a magyarokkal.
1
Ez egy válasz kivancsifancsi 2023. november 20. 15:15-kor írt üzenetére.
Miriam
2023. november 20. 15:26
#7
Kaliban: Nagyon jól érzed a problémát. A történelmi eseményeknek mindig két olvasata van. Minden események vannak elkövetői és áldozatai. Nem ritkán ezek a szerepek felcserélődnek. Nekünk, utódoknak az a feladatunk, hogy megértsük és helyén kezeljük a történetket. "A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. - mint ahogy józsef Attila írta.
2
Ez egy válasz kaliban 2023. november 20. 12:24-kor írt üzenetére.
Miriam
2023. november 20. 15:17
#6
Lolamackó: Igen, nagyon élvezem a kutatás. Talán még túl sok időt is töltök vele. Több szálat is kell mozgatni: magát idősödő nő - éretlen kamasz közti szerelmi szálat (amely egyáltal nem számít társadalmilag elfogadottnak);  az adott történelmi környezetet (ide értve 56-ot valamint a titkosszolgálat fondorlatait); a történet lélektani részét (vagyis, hogy lehet egyik szerelemre emlékeztető kapcsolatból a másikba csöppenni); s nem utolsó sorban a nyilt erotikus elemeket (mert végülis erről szól ez a web-oldal). 

Miként a történet eddigi részei, ez egyfajta szondázása az olvasói igényeknek. Szeretném tudni, hogy van-e, s ha igen mekkora az értő közönség.
1
kivancsifancsi
2023. november 20. 15:15
#5
Számomra kiemelten tetszetős olvasmány, mert legalább így kapok némi izelitőt az akkor történtekből, lévén Ákoskával egyidős vagyok.
1
kaliban
2023. november 20. 12:24
#4
56 megítélése, még ma is elég megosztó téma. Bátran nyúltál a témához, megfelelő mennyiségű erotikába csomagoltad a történelmi vonalat. Nekem nagyon tetszik. Kíváncsian várom, hogy alakul a továbbiakban Ákoska sorsa, illetve mi derül még ki a nagyfaterról.
1
doriangrey
2023. november 20. 12:01
#3
Nahát, tudsz központozni. Imádlak! 
Nem olvastam el, csak bele-bele, meg a pont-vesszőt figyeltem, de nagyon tetszik amit láttam a szövegből!
1
Lolamacko
2023. november 20. 10:18
#2
Annyira hozod a kor hangulatát, annyira jól lavírozol, látom ezeket a filmeket magamban. Te is élvezed a kutatást, ahogy beleásod magad a múltba?
1
T
Törté-Net
2023. november 20. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1