Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Ahogy már leírtuk, a történetet szabadon lehet (természetesen kultúrált módon megfogalmazva) kritizálni, és természetesen az ilyen hozzászólások felé is minden további nélkül lehet ellenvetéssel élni. Viszont az, hogy a kritikus hozzászólók történetei itt kerüljenek szétcincálásra, azt nem szeretnénk engedni, arra ott van a szóban forgó történet alatti kommentelési lehetőség. És nem utolsósorban ez tiszteletlenség az itteni íróval szemben is, aki itt a saját történetével kapcsolatos hozzászólásokat várja, nem verbális szócsatákat egy másik történetről - még akkor sem, ha az egyik fél éppen őt "védené".
Az meg, hogy valaki véleménye mennyire releváns nem függ attól, hogy mennyire jól tud írni. Például szerény személyem a konyhaiművészetekben erősen gyenge vagyok, ettől függetlenül viszont meg tudom mondani, hogy valami finom-e vagy nem. 🙂 (Most látom csak, hogy ez erősen hajaz Ulysses példázatára.)
Kérjük, tartsa be mindenki a fenti iratlan szabályokat, hogy a békés együttélés továbbra is lehetséges legyen.
Hm, Kexi, akkor csak a hibátlan írások szerzői mondhatnak negatív kritikát? Aki akár egyszer is elsózta a levest otthon, az ne merjen szólni az étteremben, ha odaégették a kaját? Egyébként a sztori számos (inkább számtalan) eleme valóban Kékég védjegyének számít, a nyelvezete, a vétett hibák, a karakterek, egyes fordulatok; mind, mind rá vallanak. Azoknak, akik a tájszólást védelmezik: Nincs azzal semmi gond, egyfajta értéknek lehet tekinteni, de az írott szónak közérthetőnek kell lennie, mindenki számára egyformán. A szereplők dialógusában dicséretes lehet, de a narrációban bizony mindig visszatetszést fog kelteni, hacsak nem valami szatíra az adott mű. Gyerekkoromban az ország másik feléből érkeztek rokonaink vendégségbe. Pár perc múlva a vendég fiúcska szaladt anyjához: - Anyao, nédd mán milyen furi maódon beszélnek mán ezek! Én meg néztem rá kerek szemekkel, hogy ki beszél furcsán.
A mutatott példák azt igazolják, hogy én is követek el hibákat. Szálka - gerenda tipikus esete. Elismerem, hogy az a fordításom rosszul sikerült, de ettől még olvasóként lehetnek igényeim. Minden tiszteletem azoké, akik valóban élvezhető, érdekes, jó stílusban megírt és (majdnem, vagy teljesen) hibátlan történetekkel emelik az oldal színvonalát!
Kevés az olyan írás, ami maradéktalanul tetszik, de vannak ilyenek, például Naiv1966, Kilián Wanda, Dreamer, stb. művei. Ezeket meg is dicsérem. Ha nem hiszed, járj utána!
Nekem mondjuk nem az élettel van bajom, hanem azzal, ha cseppet rágós. Elmondom azok kedvéért egyszerűbben, akik nem szeretik a szofisztikáltabban megfogalmazott gondolatokat: ha az ember lánya f…ra vágyik és csak egy löttyedtebb jut neki, attól nem boldog lesz, hanem elégedetlen. Tehát elvárjuk a minőséget. Pont. Meggúgliztam ezt a Muppet show-t. Nagyon aranyos a béka. A két öreg meg haláli. Köszönöm a tippet.
Tetszik a hozzászólásod Kampó. Máskor is szólj hozzá, ne hallgasd el a véleményed. Én nagyon remélem, hogy a történetek olvasásán kívül, elolvasva a hozzászólásokat mi is pallérozódunk.
2
K
Kampó
2023. május 31. 13:05
#10
Kedves "Magam" és Hozzászólók! Lassan eljutunk oda, hogy ha Andreas6 fanyalog, az egy jó írás... 🙂 Ebben az írásban élet van, a maga nyers valójában. Lehet hogy az elefántcsont toronyból ez nem látszik, de attól még így van. Kedves Andreas6! Szerintem elég idős vagy ahhoz, hogy emlékezz a Muppet Show-ban a két öregre... tudod, akik mindenbe belekötöttek... és mindenki bosszankodott, vagy röhögött rajtuk...
Jó kezdés, csak egy részen belül is túl rövid lett
0
l
laja.jl
2023. május 31. 07:54
#6
Javaslok egy beszélgetős kirándulást a történetben szereplő tájegységen. Én sem messze lakom, nekem nem furcsa a nyelvezet. Ne a fiatalokkal, hanem az idősekkel, és minnél egyszerűbb emberekkel beszélj. A történet tetszik.
A tartalom tényleg nem rossz, de a nyelvtan siralmas. Kedves "Magam", nem Kékég vagy véletlenül álnéven? Ez az írás ugyanis egy az egyben az ő stílusa. Magyartalanságára csak egy példa: "Fekete körömcipőm szinte rúgtam le." Magyarra fordítva: Fekete körömcipőmet szinte lerúgtam.
Ahogy már leírtuk, a történetet szabadon lehet (természetesen kultúrált módon megfogalmazva) kritizálni, és természetesen az ilyen hozzászólások felé is minden további nélkül lehet ellenvetéssel élni.
Viszont az, hogy a kritikus hozzászólók történetei itt kerüljenek szétcincálásra, azt nem szeretnénk engedni, arra ott van a szóban forgó történet alatti kommentelési lehetőség.
És nem utolsósorban ez tiszteletlenség az itteni íróval szemben is, aki itt a saját történetével kapcsolatos hozzászólásokat várja, nem verbális szócsatákat egy másik történetről - még akkor sem, ha az egyik fél éppen őt "védené".
Az meg, hogy valaki véleménye mennyire releváns nem függ attól, hogy mennyire jól tud írni. Például szerény személyem a konyhaiművészetekben erősen gyenge vagyok, ettől függetlenül viszont meg tudom mondani, hogy valami finom-e vagy nem. 🙂
(Most látom csak, hogy ez erősen hajaz Ulysses példázatára.)
Kérjük, tartsa be mindenki a fenti iratlan szabályokat, hogy a békés együttélés továbbra is lehetséges legyen.
Üdvözlettel:
Törté-Net Szerkesztőség
Egyébként a sztori számos (inkább számtalan) eleme valóban Kékég védjegyének számít, a nyelvezete, a vétett hibák, a karakterek, egyes fordulatok; mind, mind rá vallanak.
Azoknak, akik a tájszólást védelmezik: Nincs azzal semmi gond, egyfajta értéknek lehet tekinteni, de az írott szónak közérthetőnek kell lennie, mindenki számára egyformán. A szereplők dialógusában dicséretes lehet, de a narrációban bizony mindig visszatetszést fog kelteni, hacsak nem valami szatíra az adott mű.
Gyerekkoromban az ország másik feléből érkeztek rokonaink vendégségbe. Pár perc múlva a vendég fiúcska szaladt anyjához: - Anyao, nédd mán milyen furi maódon beszélnek mán ezek! Én meg néztem rá kerek szemekkel, hogy ki beszél furcsán.
Elmondom azok kedvéért egyszerűbben, akik nem szeretik a szofisztikáltabban megfogalmazott gondolatokat: ha az ember lánya f…ra vágyik és csak egy löttyedtebb jut neki, attól nem boldog lesz, hanem elégedetlen. Tehát elvárjuk a minőséget. Pont.
Meggúgliztam ezt a Muppet show-t. Nagyon aranyos a béka. A két öreg meg haláli. Köszönöm a tippet.
Lassan eljutunk oda, hogy ha Andreas6 fanyalog, az egy jó írás... 🙂 Ebben az írásban élet van, a maga nyers valójában. Lehet hogy az elefántcsont toronyból ez nem látszik, de attól még így van.
Kedves Andreas6! Szerintem elég idős vagy ahhoz, hogy emlékezz a Muppet Show-ban a két öregre... tudod, akik mindenbe belekötöttek... és mindenki bosszankodott, vagy röhögött rajtuk...
Ha már nem tudsz mibe belekötni, akkor a stílust fikázod?
Fel tudsz mutatni egyetlen pozitív hozzászólásodat?
Vagy egy olyan irományt tolladból, amiben senki nem talál hibát?
Kíváncsian várom válaszod!
Én sem messze lakom, nekem nem furcsa a nyelvezet. Ne a fiatalokkal, hanem az idősekkel, és minnél egyszerűbb emberekkel beszélj.
A történet tetszik.