Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Jaj, fenébe, most mindenkinek magyarázkodjak? Talán Tittinek nem kell, mert ő meglátta a szarkazmust, és hasonlóval válaszolt. Persze, hogy nem bűn a szerelem, inkább büntetés néha. A szex pedig egyértelműen ajándék! Azaz annak kellene lennie. Jake, a nőnek nem róhatjuk fel, hogy az anyai ösztöne vezérli, hogy jobb életet akar a gyermekének. Az eszközeivel nem kell egyetértened, de a szándék itt nem elhanyagolható. Mivel ilyen pocsék módszert választott a jobb körülmények elérésre, ezért megkérdőjelezem az író által neki megszavazott okosságát. Doriangrey, a poén szándékos volt. Ezzel igyekeztem jelezni, nem akarok véresen komoly vitákba keveredni. Hogy azok is értsék, akik elsőre nem olvasnak a szavaim hangsúlyából, mint Titti. A felvetésed a szereplők megítélésére, a bűn meghatározására igen elgondolkodtató. Viszont a társadalmi konvencióktól nem lehet eltekinteni. Mert még a morális szemszögből való megítélés is feltételez egy normarendszert, amiben elhelyezzük őket. Az általunk elfogadott mércéhez viszonyítjuk a cselekedeteiket. Ha ettől el akarunk tekinteni, akkor egy semleges helyzetet, és nem lenézett foglalkozást kellett volna választania az írónak. Csakhogy ő pont erre építette a konfliktust. Igen, mi esendők is elítéljük mások hibáit. Még akkor is, ha mi hasonló helyzetben éppen úgy rosszul döntenénk. Ha elég felnőttek vagyunk, akkor legalább saját magunknak ne hazudjunk. Meg másoknak se állítsuk be követendő példaként. Inkább hívjuk fel a figyelmet, tanuljon mindenki ebből. Egyébként kösz a tippet, megnézem Remete D. írását. Én nem emlékszem a legvégére.
A "Páternoszter - Leáll a gép" sorozatára gondolsz? Az megütött rendesen engem is. Kíváncsi lennék,mostanság milyen kommenteket, és hány pontot kapna egy ilyen típusú és terjedelmű írás.
Jól elpoénkodtad a végét. Elvette a boncolgatós kedvemet, ha már az egészségügybeől merítünk beteg-tologató és boncsegéd témában. De jó volt. Szóval a bűnt én úgy értem, hogy mi lenne nem bűn, ha mindkettőt a saját élethelyzetében vizsgáljuk és a lehetőségeik alapján nem húzzuk rájuk a társadalmi konvenciókat? akkor marad két ember, aki megélni és szeretni is próbál. csak a módszereik, vagy az aktuális lehetőségeik ütik egymást. úgyhogy itt a szerelem próbája is: ki kit és hogyan fogad el? aztán jön a következő lépcső, immáron kifelé: a család, ha ezek összegabalyodnak. ha ezzel is megbirkóztak, akkor a külvilág talán könnyebb lesz, de az is milyen környezetben? mert hát, mi, akik itt húzzuk az "igát", még mi is elítélünk mélyen emberi reakciókat saját szubjektív érzeteink alapján. ok, van, vagy kell lennie egy általános erkölcsi szintnek, amit nem lépünk túl, de azon mérce alatt mi magunk is haszonélvezői vagyunk adott élethelyzetnek: lásd kurva, ribanc, szexuálisan szabadosan élő személy - ugyanaz a női páholyra is érvényes, mint olvasókra. Szóval valahogy nem lehet objektíven kijelenteni, hogy ki a bűnös, ha mi is azok vagyunk adott rendszer fenntartásának - értsd a csaj foglalkozására gonolok. Szóval mi a bűn? Kinek bűn? A sztoriban két szerelmes és párt kereső talál egymásra egy kissé explicit helyzetben, amit ilyen olyan módon kezelnek. Mi edig megítélhetjük őket, de ha ezt kihozzuk a valóságba, akkor nem. Mivel nem ártottak másnak, voltaképpen csak a saját életük szempontjából kell elszámolniuk egymással és magukkal. Ebben nem látok semmi bűnös dolgot. Ízlések és pofonok. De a lényeg, hogy a srácnak folytatnia kéne az yrást, hátha tud újra egy ennyire felkavaró sztorit összedobni a folytatásban is. Emlékszem, Remete D.-nek volt itt egy hosszabb szösszenete, amit meg is könnyeztem a végén.
Egy történetből lassan kettő kerekedett. A sztori, és a körülötte kialakult eszmecsere. Előfordult már, hogy a hozzászólások terjedelme szinte meghaladta a a történetét? Nagyon érdekes volt követni, de isten őrizz, hogy beleártsam magam...
Rendben. Az itt írtak szerint minden szerelmes bűnös. A szerelem is bűn, a szex is tehát. Ti komolyan halálra ítéltétek az emberiséget. 😀 Na erről ennyit. 🙂 Köszönöm, hogy felnyitottátok a szememet.
Simán megérdemlik egymást. Ha mérleget kell vonni, akkor a nőnek talán megítélnék egy fokkal felnőttebb pasit. De az annak szól, hogy normális életet igyekezett nyújtani a gyerekének. Tényleg csak minimálissal jobbat. Igazad van Jake, ahogy írtam, szerintem sem kellett volna lemenni kutyába. Erre hoztam magyarázatul a szerelem okozta elmezavart. Várjunk csak, az büntethetőséget kizáró ok, az elmezavar. (Persze csak a tényleges, nem a szerelmes állapot.) Kitartok az első mondatom mellett. Hogy bölcs nagyanyám szavaival éljek: Ki milyent szakajt, olyant szagol.
Érdekes felvetés! Álljon össze az esküdtszék? Az angolszász büntetőjogot nem ismerem annyira, mint a hazait, de benne lennék. Egyébként, nagykorú személyekről van szó, így cselekményük nem meríti ki a Btk-ban megfogalmazott egyetlen tényállást sem. Bár a fickó súrolja némelyiket. A hazugság, pontosabban a tévedésben tartás, csak egy eleme bizonyos bűncselekményeknek. Jó, jó, itt nyilván morális értelemben kell bűnösnek vagy ártatlannak kimondanunk. Szerintem a történetben az összes szereplő gyerek, ki az életkora, ki pedig a viselkedése alapján. Ha a nő tényleg annyira okos, mint a szerző beállította, akkor nem megy bele komoly kapcsolatba egy ekkora teherrel. Tehát szerintem is bűnös, hogy elleplezte tevékenységi körét. Mintha mondjuk elsumákolnám a boncsegédi foglalkozásomat azzal, hogy az egészségügyben dolgozok. (Ezt éppen úgy nem fogadná el mindenki, mint a szexmunkát.) A férfi szintén bűnös, mert saját bevallása szerint is hisztis gyerekként reagált, amikor szembesült Laura foglalkozásával. A felnőtt viselkedés az lett volna, hogy leül és egyenesen megmondja a nőnek, nem pedig kicsinyes bosszúból alázgatja. (Ha kézzel bele tudnék nyúlni a történetbe, akkor jól pofáncsaptam volna, vagy nyakon.) De akkor hová lenne a sztoriból egy vagy több lényeges szexjelenet? Zsombor részben maga is segítette a nőt, hogy az olyan sokáig el tudta titkolni valós énjét. Hm, a szerelem vakká tesz. Zsombor esetében inkább hülyévé. Tehát az író nem bűnös, mégis neki kell viselni a olvasók által kiszabott büntetést.
Igazából a lényeget leírtam. Tényleg egy pritivúmen sztori, de jót tett volna történetnek és a főszereplőnek is, ha nem ez, hanem mondjuk egy enniholl sztori kerekedik belőle.
A kérdés nem ez volt, de magadra vetted. Nem várok azonosulást, a megértés lenne a cél. Nem a "bandázás" miatt, hanem érdekel a kifejezésmódod mögötti (feltételezem írói) mérce. De ha még nem fogalmaztad meg magadban, vagy érzékeny téma, akkor visszavonulok. A történet nekem nagyon tetszett, meg a z érzelmi reakciókból ítélve mindenkinek. Klasszik pritivúmen sztori, kicsit modernizálva. Viszont ott is felmerült annakidején a bűn kérdése. Hogy ki és mennyire bűnös. Itt sokkal szemléletesebb a megjelenítés, talán ezért kérdeztem rá a bűn mércéjére nálad, mint olyannál, aki próbál karaktert ábrázolni az írásaiban - ergo, megfogalmazza magában az érzelmi tölteteket és a hozzájuk kapcsolható motivációt.
Ha más is hozzá tud szólni a bűnos, vagy sem kérdéshez, az is érdekel.
Jake, a nőnek nem róhatjuk fel, hogy az anyai ösztöne vezérli, hogy jobb életet akar a gyermekének. Az eszközeivel nem kell egyetértened, de a szándék itt nem elhanyagolható. Mivel ilyen pocsék módszert választott a jobb körülmények elérésre, ezért megkérdőjelezem az író által neki megszavazott okosságát.
Doriangrey, a poén szándékos volt. Ezzel igyekeztem jelezni, nem akarok véresen komoly vitákba keveredni. Hogy azok is értsék, akik elsőre nem olvasnak a szavaim hangsúlyából, mint Titti. A felvetésed a szereplők megítélésére, a bűn meghatározására igen elgondolkodtató. Viszont a társadalmi konvencióktól nem lehet eltekinteni. Mert még a morális szemszögből való megítélés is feltételez egy normarendszert, amiben elhelyezzük őket. Az általunk elfogadott mércéhez viszonyítjuk a cselekedeteiket. Ha ettől el akarunk tekinteni, akkor egy semleges helyzetet, és nem lenézett foglalkozást kellett volna választania az írónak. Csakhogy ő pont erre építette a konfliktust.
Igen, mi esendők is elítéljük mások hibáit. Még akkor is, ha mi hasonló helyzetben éppen úgy rosszul döntenénk. Ha elég felnőttek vagyunk, akkor legalább saját magunknak ne hazudjunk. Meg másoknak se állítsuk be követendő példaként. Inkább hívjuk fel a figyelmet, tanuljon mindenki ebből. Egyébként kösz a tippet, megnézem Remete D. írását. Én nem emlékszem a legvégére.
"Álmoska5"
De ha lenne, akkor sem tenném ki. Ahhoz már nagy-nagy humorérzék kéne...
Vagy inkább csak nagy bűn. 😀
Szóval a bűnt én úgy értem, hogy mi lenne nem bűn, ha mindkettőt a saját élethelyzetében vizsgáljuk és a lehetőségeik alapján nem húzzuk rájuk a társadalmi konvenciókat?
akkor marad két ember, aki megélni és szeretni is próbál. csak a módszereik, vagy az aktuális lehetőségeik ütik egymást. úgyhogy itt a szerelem próbája is: ki kit és hogyan fogad el? aztán jön a következő lépcső, immáron kifelé: a család, ha ezek összegabalyodnak. ha ezzel is megbirkóztak, akkor a külvilág talán könnyebb lesz, de az is milyen környezetben? mert hát, mi, akik itt húzzuk az "igát", még mi is elítélünk mélyen emberi reakciókat saját szubjektív érzeteink alapján. ok, van, vagy kell lennie egy általános erkölcsi szintnek, amit nem lépünk túl, de azon mérce alatt mi magunk is haszonélvezői vagyunk adott élethelyzetnek: lásd kurva, ribanc, szexuálisan szabadosan élő személy - ugyanaz a női páholyra is érvényes, mint olvasókra. Szóval valahogy nem lehet objektíven kijelenteni, hogy ki a bűnös, ha mi is azok vagyunk adott rendszer fenntartásának - értsd a csaj foglalkozására gonolok.
Szóval mi a bűn? Kinek bűn? A sztoriban két szerelmes és párt kereső talál egymásra egy kissé explicit helyzetben, amit ilyen olyan módon kezelnek. Mi edig megítélhetjük őket, de ha ezt kihozzuk a valóságba, akkor nem. Mivel nem ártottak másnak, voltaképpen csak a saját életük szempontjából kell elszámolniuk egymással és magukkal. Ebben nem látok semmi bűnös dolgot. Ízlések és pofonok.
De a lényeg, hogy a srácnak folytatnia kéne az yrást, hátha tud újra egy ennyire felkavaró sztorit összedobni a folytatásban is.
Emlékszem, Remete D.-nek volt itt egy hosszabb szösszenete, amit meg is könnyeztem a végén.
Na erről ennyit. 🙂 Köszönöm, hogy felnyitottátok a szememet.
Kitartok az első mondatom mellett. Hogy bölcs nagyanyám szavaival éljek: Ki milyent szakajt, olyant szagol.
A férfi szintén bűnös, mert saját bevallása szerint is hisztis gyerekként reagált, amikor szembesült Laura foglalkozásával. A felnőtt viselkedés az lett volna, hogy leül és egyenesen megmondja a nőnek, nem pedig kicsinyes bosszúból alázgatja. (Ha kézzel bele tudnék nyúlni a történetbe, akkor jól pofáncsaptam volna, vagy nyakon.) De akkor hová lenne a sztoriból egy vagy több lényeges szexjelenet? Zsombor részben maga is segítette a nőt, hogy az olyan sokáig el tudta titkolni valós énjét. Hm, a szerelem vakká tesz. Zsombor esetében inkább hülyévé.
Tehát az író nem bűnös, mégis neki kell viselni a olvasók által kiszabott büntetést.
Ha más is hozzá tud szólni a bűnos, vagy sem kérdéshez, az is érdekel.