Az új tanárom

Nem hiszitek el, de nemrég új kémia tanárt kaptunk. Kicsit kiakadtunk, mert utolsó évesként már semmi kedvünk nem volt megszokni egy új arcot, új elvárásokat, de nem volt mit tenni, a régi tanárunk elköltözött egy távoli városba. A lányok vihognak és sugdolóznak órákon, nagyon oda vannak Zoliért.
Azt nem tudom, mit esznek rajta, nem is olyan jó pasi szerintem. Kicsivel magasabb, mint én, a haja szőke és alig izmosabb nálam. Meg fiatal is, huszonöt körül lehet, biztos nem lesz semmi tekintélye. A tornát is ő tanítja, a lányok pedig képesek voltak a múltkor is az udvari tesire, egy szál tornaruhában lejönni, csak azért, hogy mutogassák magukat neki. A fiúkkal kezdtünk kicsit berágni, mi tagadás rosszul esett nekünk, hogy Zoli nagyobb figyelmet kap, mint mi. Két haverral úgy döntöttünk, hogy megleckéztetjük Zoltánt, mert annyira arrogáns és mindegyik lánnyal flörtöl, Violával is, aki az én választottam! Ezt mégsem hagyhattam ennyiben, nem igaz?
Aznap délután találkoztam a barátaimmal és kis után elmentünk Zoli lakása elé és vártunk. Nemsokára le is jött, mi meg követtük. Hideg volt, a februári fagy kikezdte a testemet, vacogtam a többiekkel együtt, de Zoli lazán sétafikált a városban, mi meg persze követtük tisztes távolságból. Bement egy tízemeletesbe, úgyhogy várnunk kellett. Majd megfagytunk, amire három óra múlva kijött a háztömbből. Már megbántuk az egész nyomozósdit, és ráadásul teljesen ránk sötétedett.
Megvártuk míg a parkhoz érünk és ekkor kaptuk el.
Befogtam a száját, Ricsi a kezeit csavarta hátra, Gézu pedig lökögette befelé a sűrűbe. Nekiestünk, letepertük és megvertük. Nagyon. Amikor hazaérve befeküdtem az ágyba, alig melegedtem át máris lelkiismeret furdalásom támadt. Nem emberhez méltóan viselkedtünk!
Hárman egy ellen, aljas és szemét húzás volt, így tízpercen belül elkötöttem az apám kocsiját és száguldoztam vissza a park felé. Persze közben elmormoltam egy imát is, nehogy valami zsaruval összehozzon a rossz sorsom. Szerencsére nem történt ilyesmi, simán oda értem.
Zoli még mindig ott volt, a földön ült, a szája sarkából szivárgott a vér. Szemrehányóan nézett rám, a tekintete olyan megvetést sugárzott, hogy azt el sem tudom mondani. Egy mocskos féregnek éreztem magam.